OKT 19.: Becske – Cserhátsurány (2020.06.28.)

Néhány nap pihenő után ismét bakancsot húztunk és folytattuk a barangolást a kék úton. Ezúttal nemcsak a fiúk, hanem a feleségem és a kisebbik lányunk is csatlakozott hozzánk, ezért egy rövidebb szakaszt választottam.

Tanulva a néhány nappal korábbi esetből, egy kicsit korábban indultunk otthonról, hogy biztosan elérjük a buszt. Vasárnap lévén azonban csak néhány autóval találkoztunk útközben, ezért a tervezettnél korábban, 7 óra után néhány perccel már meg is érkeztünk Cserhátsurányba. A busz indulásáig még volt fél óránk, így az orvosi rendelő előtti kis parkban kényelmesen megreggeliztünk.

Ezúttal néhány perc késéssel érkezett a busz, de a mohorai csatlakozást így is kényelmesen elértük és fél 9-kor érkeztünk meg Becskére.

Már ekkor lehetett érezni, hogy nagyon meleg napnak nézünk elébe, ezért amíg én a pecsételéssel foglalkoztam a cukrászda bejáratánál, addíg a család többi tagja megpihent az út túloldalán lévő árnyékos buszmegállóban.

Háromnegyed 9-kor indultunk útnak. Először a Petőfi Sándor, majd az enyhén emelkedő Kossuth Lajos utca út aszfaltját tapostuk. A falu utolsó házát elhagyva a fák között, egy árnyékos kocsiúton folytatódott az emelkedő. De nem örülhettünk sokáig az árnyéknak, mert kb. 800 méter megtétele után kiértünk a Bástya-hegy melletti tisztásra.

Néhány nappal korábban csak messziről láttuk, most elsétáltunk a becskei Szeplőtelen fogantatás templom mellett

Kossuth Lajos út

Kocsiút az erdőben

OKT 18.: Alsópetény – Becske (2020.06.23.)

Márciustól május végéig egy csepp eső sem esett, aztán jött Medárd és meghozta az esőt. Június közepétől szinte minden nap kaptunk az égi áldásból. Időnként csak kellemes nyári zápor formájában, időnként hevesebb zivatarként, de előfordult felhőszakadás is. Június utolsó hetére beköszöntött a nyár, mi pedig bakancsot húztunk és a két fiammal elindultunk, hogy folytassuk a Cserhát megismerését. Arra számítottunk, hogy a februárihoz hasonló terepviszonyok fogadnak majd bennünket...

Negyed hatkor indultunk otthonról, hogy kényelmesen elérjük a Becskéről 7:11-kor Bercelre induló buszt. Munkanap lévén helyenként kisebb dugó lassította a haladásunkat, de így is 7 óra előtt néhány perccel leparkoltunk Becskén, az Ady Endre út szélén. Mivel még tengernyi időnk volt a busz indulásáig, ezért kényelmesen, sétálgatva indultunk el a megálló felé. A kereszteződéshez közeledve megpillantottam, hogy egy Bercelre menő busz áll a megállóban. Gondoltam, hogy korán van még, ez biztosan nem a mi buszunk, de inkább fussunk egy kicsit és szálljunk fel rá, legfeljebb az átszállásnál néhány perccel többet kell várnunk. Jól döntöttünk... Ez volt az a busz, amit kinéztem, csak kicsit korábban érkezett.

A csatlakozó járat már nem tartogatott ehhez hasonló izgalmakat. Bercelről indult, végigjártuk vele a környék összes falvát és negyed 9-kor szálltunk le róla Alsópetényben. Egy, a buszmegállóban várakozó idősebb úr készségesen útbaigazított, hogy merre kell menni a kilátóhoz és merre van a helyi kisbolt. Megköszöntük a segítőkészségét, pecsételtünk a füzetbe, majd elindultunk a Béke utca irányába.

Elindultunk Alsópetényből

Néhány méter után jobbra fordultunk a Béke utcára

Pilisi Kilátások: Kétágú-hegy, Fekete-hegy (2020.05.22.)

Ezzel a rövid túrával sikerült két hosszú történetnek pontot tenni a végére. Az egyik történet 2016-ban kezdődött, egy borongós októberi napon, amikor a piliscsabai vasútállomáson kiszálltunk az autóból és elindultunk a Vörös-hegy felé. A másik történet 3 és fél évvel később, 2020. március 13-án, pénteken este kezdődött. Ekkor jelentették be, hogy a koronavírus járvány miatt kijárási korlátozásokat vezetnek be az országban. Habár egyéni sportolási céllal el lehetett volna menni otthonról, mi azonban jobbnak láttuk megfogadni és betartani a „Maradj otthon!” felhívást. Kezdetben nem volt semmi gond, örültünk, hogy egész nap együtt lehet a család és rengeteg elmaradt munkát lehet bepótolni a ház körül. Egy idő után azonban elkezdett viszketni a talpam. Ehhez az is hozzájárult, hogy a szobaablakokból kinézve a következő látvány tárul a szemem elé:

Kétágú-hegy

Nagy-Gete

OKT 18.: Nógrád – Szendehely (2020.02.01.)

Február elsejére sikerült megszervezni az új év első túráját. Ezúttal a két fiam is mellém szegődött, hogy együtt sétáljunk el Nógrádtól Szendehelyig. Háromnegyed hatkor indultunk otthonról, elvonatoztunk a Nyugati pályaudvarig. Onnan néhány perc várakozás után indultunk tovább Vác felé, ahonnan egy kétkocsis „piroskával” (Bzmot) zötyögtünk tovább és negyed 9 után néhány perccel értünk Nógrádra.

Mire a táska mélyéről előkerestem a fényképezőgépet, addigra a "piroska" már tovaszáguldott

OKT 07.: Városlőd – Nagyvázsony (2019.12.17.)

A 2019-es esztendő utolsó túráján ismét a Bakonyban barangoltam. Szokás szerint hajnalban keltem, hogy a Veszprémből 7:00-kor induló busszal eljussak a túrám kiinduló pontjára, Városlődre. Ezúttal sikerült olyan járatot találnom, amelyik bevitt a település központjába, így az Autóbusz váróterem nevű megállónál (amelyet csak egy tábla jelez, váróterem nincs a közelben) szálltam le róla.

Hideg szél fújt, ezért alaposan felöltöztem, bekapcsoltam a GPS-t és 7:45-kor útnak indultam. Egy héttel korábban, amikor a Fenyves kocsmában pecsételtem, csak a kocsmáros volt az üzletben. Azon gondolkoztam, hogy vajon miért nyit ki reggel 6-kor, ha egyetlen vendége sincs a kora reggeli órákban? Most is a kocsmában pecsételtem és megkaptam a választ a kérdésemre. A helység tele volt bevásárolni induló, vagy onnan hazafelé tartó vendégekkel, akik egy ital mellett beszélték meg az elmúlt éjszaka történéseit. Pecsételtem, majd a falu főutcáján indultam tovább.

Reggel még/már üres volt az utca Városlődön

Városlőd, Szent Mihály-templom

OKT 08.: Városlőd – Bakonybél (2019.12.11.)

Kihasználva a korán kezdett év végi szabadságot, valamint a hideg, de napsütéses időt, bakancsot húztam, hogy végigjárjam a Városlőd és Bakonybél közötti kéktúra szakaszt. November elején terveztük teljesíteni ezt a távot a családdal, de akkor egy „last minute” módosítás miatt végül Zirc felé indultunk el Bakonybélből.

Mivel most egyedül terveztem bejárni a szakaszt, ezért a korai indulás mellett döntöttem, a kedvezőbb tömegközlekedés miatt pedig az irányt is megfordítottam. 7 óra után néhány perccel szálltam ki az autóból Zircen, hogy Veszprémen keresztül elbuszozzak Városlődre. Habár a hétköznap reggeli csúcsforgalom miatt a zirci busz késve érkezett meg a veszprémi végállomásra, de így is kényelmesen elértem a pápai buszt, amelyről 9 órakor szálltam le Városlődön, a Pápai elágazás nevű buszmegállóban.

Az első, utólag a nap legnehezebb és legveszélyesebb feladata az volt, hogy a buszmegállóból eljussak a falu központjába. Ehhez át kellett kelnem a délelőtti csúcsforgalomban a négysávos 8-as számú főúton. Zebra sehol, az aluljáróhoz 1 km-t kellett volna kerülni, így egy helyi lakost követve én is átszaladtam az úton. Nem volt veszélytelen mutatvány, de szerencsére sikerült.

A főúton való átkelés után kényelmesen besétáltam a faluba, ahol a Fenyves kocsmában beütöttem a nap első pecsétjét.

Városlőd, faluház

A pontos idő: 9:09 (Városlőd, Pápai utca)

ISZI 50 és egy kis éjszakai ráadás (Csillaghegyi Csillagok, 2019.11.30.)

Különös érzésekkel és nagy tervekkel készültem a 2019. évi ISZI 50 teljesítménytúrára. Különös érzésekkel, mert 2017-ben itt estem át a „tűzkeresztségen”, ez volt az első 50 km-es túrám. Szerettem volna újra átélni az akkori túra élményét és a célba érés eufóriáját. De azért titokban bíztam benne, hogy az azóta eltelt 2 évben kétszer teljesített Gerecse 50-nek (2018, 2019) köszönhetően kevesebb szenvedés árán sikerül elérni Mogyorósbányáig.

A túrát megelőző hetekben azon törtem a fejemet, hogyan lehetne még emlékezetesebbé tenni az eseményt, hogyan lehetne egy kicsivel több kihívást csempészni bele? Először arra gondoltam, hogy „versenyen kívül” Mogyorósbányáról tovább megyek Dorogig. 65 km, benne egy éjszakai Getével, lenne benne kihívás... Végül a két fiam segítségével alakult ki a végleges terv: reggel indulás Szárligetről, 17 óra körül érkezés a Kakukkba, a 17:20-as különbusszal utazás Dorogra, majd onnan haza. Rövid pihenő és vacsora után autóba pattanunk és este 8 óra körül a két fiammal még elindulunk a 15 km-es távon Békásmegyerről fel a Nagy-Kevélyre.

Ahogy közeledett a túra napja, úgy jöttek elő a szokásos valós vagy képzelt fájdalmak és sérülések (térd, derék,...). Próbáltam helyükön kezelni ezeket a tüneteket, mert korábban is csak azt jelezték számomra, hogy fejben is fel kell készülni az eseményre.

A túra előtti szerdán és csütörtökön még esett az eső, de szombatra újra száraz időt jósoltak a meteorológusok. Péntek este összepakoltam a hátizsákomat, a Gerecsén már bevált módon leragasztottam a talpamat, valamint a lábujjamat és próbáltam időben elaludni. De csak forgolódtam az ágyon, nem jött álom a szememre. Egész éjszaka az járt a fejemben, hogy az 50 km teljesítése után vízhólyagok, sérülés, vagy egyszerűen csak fáradtság miatt már nem tudok majd elmenni a fiaimmal az éjszakai túrára, pedig megígértem nekik.

Fél 6 előtt nem sokkal végre csörgött az ébresztőóra és véget értek a rémálmaim. Most ugyan nem esett az eső, mint két évvel korábban, de a süvítő szél semmivel sem volt barátságosabb, mint annak idején a tetőn kopogó esőcseppek hangja. Fel is tettem magamnak a szokásos kérdést („Kell ez nekem?”), de még mielőtt esetleg rossz választ adhattam volna rá, feleségem biztatott, hogy csak öltözzek fel melegen és minden rendben lesz.

6:30, Herceghalom, vasútállomás: A feleségemnek köszönhetően idén kimaradt a hajnali vonatozás,  mert autóval elvitt Herceghalomra. A vasútállomáson a süvítő hideg szél miatt nem nagyon volt kedvem kiszállni az autóból. De itt már nem volt visszaút. Még egy tartalék pulóvert betettem a hátizsákomba, majd elbúcsúztunk egymástól. A vonat érkezéséig hátralévő 15 percet a váróteremben próbáltam túlélni. Ott ugyan szerencsére nem fújt a szél, de én ott is dideregtem. A vonat pontosan érkezett és a várakozásommal ellentétben még ülőhely is volt rajta.