OKT 19.: Mátraverebély – Garáb (2020.12.05.)

Búcsú a Cserháttól... A november-decemberi időszak egyetlen napsütéses hétvégéjén teljesítettem az OKT utolsó hiányzó cserháti szakaszát. Mátraverebélyről indultam és a Csapás-tetőn keresztül jutottam el a szentkúti kegyhelyhez. A barlanglakások után még nézelődtem egy kicsit a "Szent" forrásoknál, majd a lovak közé csaptam és átvágtattam Sámsonházára. A kőfejtőnél felmásztam a hegytetőre, majd egy újabb le-fel kombináció után a Csonka tetejéről csodáltam meg a Mátra hegycsúcsait és Nagybárkány templomtornyát. Lereszkedtem a faluba, majd elindultam a hosszú, véget érni nem akaró emelkedőkön keresztül a Cserhát 500-as csúcsaira. A négyfenyői menedékháznál gyűjtöttem egy kis (lelki)erőt és a Nagy-Kő-tetőn keresztül érkeztem meg a Garábi-nyeregbe, ahol ezúttal is fényképpel igazoltam a szakasz teljesítését.

December első hétvégéjén indultam a 2020. év (valószínűleg) utolsó kéktúrájára. Ekkor már hetek óta felhő takarta a napot, így egész héten árgus szemekkel lestem az időjárás előrejelzést, vajon milyen idő várható szombaton, érdemes-e útnak indulni?

A kijárási korlátozás szabályait betartva, de a lehetőségeket teljes mértékben kihasználva, hajnali 5 órakor ültem autóba és indultam Garáb felé. Azt gondoltam, hogy ezen a korai órán egyedül leszek az úton, de tévedtem. Mintha a fél ország egyszerre, pontosan 5 órakor indult volna útnak...

Szerencsére komolyabb fennakadás nélkül, időben odaértem a kis cserháti faluba. A buszfordulónál leparkoltam az autóval, majd lesétáltam a Faluháznál található buszmegállóba. (Nyáron hallottuk a helyiektől, hogy állítólag valaki már látott olyan embert, aki hallotta, hogy valamikor megesett, hogy a busz nem ment fel a buszfordulóig, ezért inkább a Faluháznál kell rá várni.)

Alighogy leértem a megállóba, már érkezett is Felsőtold felől a busz. Ezúttal elment a fordulóig... A buszon könnyű volt ülőhelyet találni, mert csak a vezetőülés volt foglalt, valamint még két sor volt szalaggal lezárva. Ecsegen és Csécsén felvettük a Pásztóra igyekvő (többnyire) idősebb utasokat, majd közel 45 perc zötykölődés után érkeztünk meg a városba. A Csillag téri megállóban megvártam a salgótarjáni buszt, amelyik aztán negyed óra alatt átrepített Mátraverebélyre.

A buszról leszállva a Polgármesteri Hivatalhoz mentem, hogy beüssem a nap első pecsétjét. Az adminisztráció és a gyors szerelvényigazítás után végül fél 9-kor indultam útnak. Végigsétáltam a Rákóczi úton, majd az út végén jobbra fordultam és a gyalogos aluljárón átmentem a 21-es út alatt.

Mátraverebély, Rákóczi út

OKT 18.: Alsópetény – Ősagárd (2020.11.13.)

Egy rövid, hiánypótló túrára indultam ezen a ködös, novemberi péntek reggelen. Hiánypótló, mert az utolsó néhány túrán nagyon sokat mentem aszfalton, így már hiányzott egy kis „dagonya”. Továbbá hiánypótló azért is, mert már csak ez a szakasz hiányzott a Cserhát közepéről.

Ezúttal nem kellett korán indulnom otthonról, mert a kiszemelt busz csak 8 órakor indult Ősagárdról Felsőpeténybe. (Az éjszakai kijárási tilalom miatt 5 óra előtt el sem indulhattam volna.) Háromnegyed 8-kor érkeztem meg Ősagárdra, leparkoltam az evangélikus templom előtt, majd átsétáltam az orvosi rendelőhöz, a buszmegállóba. Menetrend szerint megérkezett a busz, amelyen a vezetővel együtt mindössze öten voltunk, így utazás közben nem volt nehéz megtartani a „szociális távolságot”.

Negyed 9-kor szálltam le a buszról Felsőpetényben, a bányánál, ahonnan gyalog sétáltam át Alsópeténybe. (A következő busz csak 11 órakor lett volna, addigra én már majdnem visszaértem Ősagárdra.)

Felső- és Alsópetény között

A völgyben feltűntek Alsópetény első házai

OKT 19.: Cserhátsurány – Felsőtold (2020.09.05.)

Beköszöntött az ősz... Az időjáráson ez egyelőre nem látszott, napközben még 30°C közelébe kúszott a hőmérő higanyszála, de reggel már sötétben kellett otthonról elindulni...

Szombat reggel negyed 5-kor csörgött az ébresztőóra. Gyorsan kimostam az álmot a szememből, összeszedtem az előző este összekészített felszerelésemet és már indultam is Felsőtold felé. Mogyoród környékén autóztam, amikor kivilágosodott. Negyed 7-kor értem Felsőtoldra, az autóval leparkoltam a Szent Imre-kápolna mellett, majd átsétáltam a buszmegállóba.

Amikor aggódni kezdtem volna, hogy rosszul néztem meg a menetrendet és mégsem közlekedik az a napi egyetlen járat, amivel átszállás nélkül juthatok el Cserhátsurányba, akkor végre megérkezett a busz. Sok cserháti buszjárathoz hasonlóan ez is megfordult a faluban és indult vissza Alsótold felé, hogy fél óra zötykölődés árán eljuttasson túrám kiindulópontjára.

7 órakor szálltam le a buszról Cserhátsurány központjában, elindítottam a GPS-t és útnak indultam. Ezúttal a Petőfi utcában, az OKT táblánál pecsételtem, majd sétáltam tovább az enyhén emelkedő aszfaltos úton. 

Az első lépések: Cserhátsurány, Petőfi út

Banánliget

A falu szélső házai mellett

OKT 18.: Ősagárd – Szendehely (2020.08.20.)

A Tepke meghódítása után az augusztusi hosszú hétvége első napján egy újabb hegytetőt, a Naszályt vettük célba. Eredetileg Szendehely felől szerettünk volna felmászni, de a tömegközlekedési lehetőségek miatt végül Ősagárd felől indultunk neki.

Reggel Szendehelyen hagytuk az autót, onnan buszoztunk át a fiaimmal Ősagárdig. 8 órakor pecsételtünk az evangélikus templomnál, majd útnak indultunk a Rákóczi utcán. A Szabadság utca elején sétálva megállapítottuk, hogy itt sem kolbászból van a kerítés...

Reggeli kihalt utca Ősagárdon

Itt sem kolbászból, hanem nadrágból és sílécből van a kerítés

OKT 19.: Felsőtold – Garáb (2020.08.08.)

Két héttel a Balaton-felvidéki kiruccanás után visszatértünk a Cserhát dombjai közé. Ráadásul a logisztika miatt egy rövid, nem hagyományos módon igazolható szakasszal.

Korán indultunk, így a Kevélyek lábánál láthattuk a felkelő napot. (A fényképet a fiam készítette.)

Felsőtoldon, a Szent Imre-kápolnánál hagytuk az autót, onnan indultunk el a körtúrára a fiaimmal. Mivel a településen nincs kéktúra bélyegző, ezért bementem a Vegyesboltba céges bélyegzőért, de nem jártam sikerrel. Így hát maradt az első kéktúrás útjelző tábla, mint igazoló pont.

Fél nyolckor indultunk útnak a K4 jelzést követve. Nem kellett sokat gyalogolni, 2 perc alatt el is értük a Zsunyi-patakot és az útjelző táblát. Itt elkészítettük a fényképet, majd elindultunk a K jelzésen Alsótold felé. A keréknyomokban még helyenként láthatóak voltak a néhány nappal korábbi esőzések miatti pocsolyák, de sár már nem volt, inkább a kemény, bokaficamító buckák jelentették a nehézséget.

Indulás Felsőtoldról a Zsunyi-patak völgyében

Mezei katáng

Egy-egy pocsolya jelezte a néhány nappal korábbi esőt

OKT 19.: Becske – Cserhátsurány (2020.06.28.)

Néhány nap pihenő után ismét bakancsot húztunk és folytattuk a barangolást a kék úton. Ezúttal nemcsak a fiúk, hanem a feleségem és a kisebbik lányunk is csatlakozott hozzánk, ezért egy rövidebb szakaszt választottam.

Tanulva a néhány nappal korábbi esetből, egy kicsit korábban indultunk otthonról, hogy biztosan elérjük a buszt. Vasárnap lévén azonban csak néhány autóval találkoztunk útközben, ezért a tervezettnél korábban, 7 óra után néhány perccel már meg is érkeztünk Cserhátsurányba. A busz indulásáig még volt fél óránk, így az orvosi rendelő előtti kis parkban kényelmesen megreggeliztünk.

Ezúttal néhány perc késéssel érkezett a busz, de a mohorai csatlakozást így is kényelmesen elértük és fél 9-kor érkeztünk meg Becskére.

Már ekkor lehetett érezni, hogy nagyon meleg napnak nézünk elébe, ezért amíg én a pecsételéssel foglalkoztam a cukrászda bejáratánál, addíg a család többi tagja megpihent az út túloldalán lévő árnyékos buszmegállóban.

Háromnegyed 9-kor indultunk útnak. Először a Petőfi Sándor, majd az enyhén emelkedő Kossuth Lajos utca út aszfaltját tapostuk. A falu utolsó házát elhagyva a fák között, egy árnyékos kocsiúton folytatódott az emelkedő. De nem örülhettünk sokáig az árnyéknak, mert kb. 800 méter megtétele után kiértünk a Bástya-hegy melletti tisztásra.

Néhány nappal korábban csak messziről láttuk, most elsétáltunk a becskei Szeplőtelen fogantatás templom mellett

Kossuth Lajos út

Kocsiút az erdőben

OKT 18.: Alsópetény – Becske (2020.06.23.)

Márciustól május végéig egy csepp eső sem esett, aztán jött Medárd és meghozta az esőt. Június közepétől szinte minden nap kaptunk az égi áldásból. Időnként csak kellemes nyári zápor formájában, időnként hevesebb zivatarként, de előfordult felhőszakadás is. Június utolsó hetére beköszöntött a nyár, mi pedig bakancsot húztunk és a két fiammal elindultunk, hogy folytassuk a Cserhát megismerését. Arra számítottunk, hogy a februárihoz hasonló terepviszonyok fogadnak majd bennünket...

Negyed hatkor indultunk otthonról, hogy kényelmesen elérjük a Becskéről 7:11-kor Bercelre induló buszt. Munkanap lévén helyenként kisebb dugó lassította a haladásunkat, de így is 7 óra előtt néhány perccel leparkoltunk Becskén, az Ady Endre út szélén. Mivel még tengernyi időnk volt a busz indulásáig, ezért kényelmesen, sétálgatva indultunk el a megálló felé. A kereszteződéshez közeledve megpillantottam, hogy egy Bercelre menő busz áll a megállóban. Gondoltam, hogy korán van még, ez biztosan nem a mi buszunk, de inkább fussunk egy kicsit és szálljunk fel rá, legfeljebb az átszállásnál néhány perccel többet kell várnunk. Jól döntöttünk... Ez volt az a busz, amit kinéztem, csak kicsit korábban érkezett.

A csatlakozó járat már nem tartogatott ehhez hasonló izgalmakat. Bercelről indult, végigjártuk vele a környék összes falvát és negyed 9-kor szálltunk le róla Alsópetényben. Egy, a buszmegállóban várakozó idősebb úr készségesen útbaigazított, hogy merre kell menni a kilátóhoz és merre van a helyi kisbolt. Megköszöntük a segítőkészségét, pecsételtünk a füzetbe, majd elindultunk a Béke utca irányába.

Elindultunk Alsópetényből

Néhány méter után jobbra fordultunk a Béke utcára

OKT 18.: Nógrád – Szendehely (2020.02.01.)

Február elsejére sikerült megszervezni az új év első túráját. Ezúttal a két fiam is mellém szegődött, hogy együtt sétáljunk el Nógrádtól Szendehelyig. Háromnegyed hatkor indultunk otthonról, elvonatoztunk a Nyugati pályaudvarig. Onnan néhány perc várakozás után indultunk tovább Vác felé, ahonnan egy kétkocsis „piroskával” (Bzmot) zötyögtünk tovább és negyed 9 után néhány perccel értünk Nógrádra.

Mire a táska mélyéről előkerestem a fényképezőgépet, addigra a "piroska" már tovaszáguldott