Remete Szent Pál (P21) teljesítménytúra (2025.10.04.)

Valamikor a 2010-es évek elején hallottam először a DMRV közműalagútjáról, amelyen a Víz Világnapján átsétálhatott néhány szerencsés ember a Duna egyik partjáról a másikra. Abban az évben már rég betelt a létszám, mire tudomásomra jutott a lehetőség, de felírtam a naptáramba, hogy a következő évben le ne maradjak róla. Azonban hiába a felírás, a következő évben is lemaradtam, sőt, az azt követő években is… Le is mondtam a lehetőségről, mígnem 2024 őszén a feleségem egyik tanítványa büszkén újságolta, hogy végig gyalogolta a Pálos 70 túrát és közben a közműalagúton keresztül keltek át Visegrádról Nagymarosra. Attól kezdve már csak a remény maradt, hogy ez nem egy egyszeri alkalom volt és egy évvel később is ugyanarra vezet a túra…

A nyár végéhez közeledve már olvasható volt a 2025. évi túra kiírása az esemény honlapján és nagy örömömre az útvonal része maradt a közműalagút. Hajlandó lettem volna akár 70 kilométert is legyalogolni, hogy végre teljesüljön a vágyam, de a honlapot böngészve láttam, hogy van 2 rövidebb táv is, amelyiknek része a közműalagúton való átkelés. Erre pedig a család többi tagja is szívesen benevezett.

Azért, hogy a célba érés után ne kelljen hazáig órákat buszozni-vonatozni, a túra reggelén elvittem az autót Szobra, a vasútállomásra. Onnan elvonatoztam Nagymarosig, majd a délben induló komppal átmentem Visegrádra. Közben a feleségem és a gyerekek is útra keltek és az alagút bejáratához közeli buszmegállóban beszéltük meg a találkozót. Ennél jobban ki sem lehetett volna számítani az érkezést, éppen akkor láttam meg a távolban a sárga buszt, amikor megálltam az alagúthoz vezető bekötőútnál.

Ragyogó napsütésben vártam Nagymaroson a kompra, szemben a Salamon-torony, a Fellegvár és a rév

Úton Visegrád felé, a házak között vezetett később az út a Kaci-pihenőhöz

Fél egyre értünk a rajthoz. Mivel előre beneveztünk, ezért nem kellett sokat várnunk, 12:37-kor már le is csippantották a vonalkódunkat, megkaptuk a füzeteket és bekerültek az első pecsétek is. Fél óránként indult a vezetés, mi a 12:50-es csoportba fértünk bele. Lent meghallgattunk egy rövid ismertetőt az alagútról és annak történetéről, majd nekivágtunk a túrának.

Gyülekező az alagút bejáratánál

A magasabbaknak vigyázni kellett, hogy be ne verjék a fejüket

Átértünk száraz lábbal a Duna alatt

A nagymarosi oldalon hamar elértük a bicikliutat, azon talpaltunk el a kikötőig. Ott búcsút intettünk a Dunának és a Fő téren keresztül felsétáltunk a vasútállomásig. A sínek alatt átkelve egy rövid ideig még azokkal párhuzamosan gyalogoltunk, majd a K+ jelzésekre ráfordulva vágtunk neki az emelkedőnek.

Két keréken már többször megtettem ezt az utat

Kilátás a kerékpárútról a Salamon-toronyra és a Fellegvárra

Séta Nagymaroson

Hol meredek, hol pedig annál is meredekebb úton haladva negyed óra alatt értünk fel a Kaci-pihenőhöz, ahonnan ismét megcsodálhattuk a Dunát és a túlparton a Fellegvárat.

Elindultunk felfelé

A lépcsőn is mehettünk volna, de az sem volt kevésbé meredek

Kilátás a Kaci-pihenőtől

Az emelkedőnek viszont még nem volt vége, a Kövesmezőig további 10 perc hegymenet várt ránk. A tető közelében egy hatalmas őszi kikericsmezőn vitt keresztül az út, amelynek a látványa próbálta elfeledtetni az emelkedő okozta kellemetlen perceket.

Kövesmező még messze volt, de az út már itt is köves volt

Őszi kikerics

Vége az emelkedőnek

A fárasztó hegymenet után egy hosszú pihentető szakasz következett, amelyet már az OKT túráról ismertem. Egészen a Törökmező Turistaházig követtük a K jelzést. Ott színt váltottunk és a P felfestések irányában hagytuk el a helyet.

A réten futó gyalogúton kipihenhettük az emelkedő fáradalmait

Itt is virított az őszi kikerics

Valahol a kép közepén lehetne látni Márianosztrát, odáig kell elgyalogolni

Úton Törökmező felé

Szombat délután sokan voltak a turistaháznál

Mi viszont megállás nélkül mentünk tovább

A Békás-rét közelében kiértünk az erdőből és a Kóspallagtól Törökmező felé vezető aszfaltút szélén tettünk meg néhány métert. Rövid aszfaltkoptatás után balra fordultunk és a rét szélén futó keréknyomokon mentünk tovább.

Egy rövid aszfaltos szakasz

A Békás-rét

Magunk mögött hagytuk a rétet

Séta az őszi erdőben

Egy kis tisztás útközben

A nagy szárazság miatt a gombák sem tudtak nagyra nőni

Háromnegyed négykor érkeztünk meg az első ellenőrző pontra, a toronyaljai Pálos-rétre. Az útleírás szerint a kolostor romjánál lett volna az ellenőrző pont, a szalagozás is arra vezetett, de a pontőrök kint a réten vártak bennünket, mivel a romoknál nem volt térerő. Miután megkaptuk a pecséteket, én leültem az egyik padra, hogy megegyem az otthonról hozott szendvicsemet. A feleségem és a gyerekek viszont tovább indultak, mondván úgyis hamarosan utolérem őket. Körülbelül 5 percet üldögéltem a padon, majd hátamra kaptam a zsákomat és indultam tovább.

Ellenőrző pont a toronyaljai Pálos-réten

Átvágtam a keskeny erdősávon, majd balra fordultam és az előttem haladókat követve, a rét szélén futó keréknyomokon mentem tovább. A távolban, a hegytetőn még láttam a feleségemet és a gyerekeket, valamint mögöttem is jöttek még néhányan. Valahol az emelkedő felénél jártam, amikor feltűnt, hogy régóta nem láttam útjelző papírokat. Ránéztem a térképre és megállapítottam, hogy nem véletlenül. Lent a völgyben ugyanis nem kellett volna balra kanyarodni, hanem az erdőszélen futó úton kellett volna egyenesen tovább menni. Telefonáltam a feleségemnek és próbáltam elmagyarázni nekik, hogy merre induljanak tovább, hogy ismét rátaláljanak a helyes útra. Először nem értették, hogy miért akarom őket másik útra vinni, hiszen előttük is mentek néhányan arrafelé. Végül azért sikerült megegyeznünk, hogy hova is kellene eljutni a rét túloldalán.

Keresztül át a réten

Szamárkóró

Bogáncs

Én már átértem a rét túloldalára

A réten mindenkinek telement a cipője és a nadrágja mindenféle ragadós, bogáncsféle növénnyel, ezért mielőtt az erdőben tovább indultunk volna, tartottunk egy rövid szerelvény igazítást. Ezután körülbelül 40 percet sétáltunk a K jelzésen. A Nagy-Vaskapunál ismét színt váltottunk és újra a P csíkokat követve mentünk tovább.

Ruha- és cipőtakarítás után indultunk tovább az erdőben. Az ágon látható egy útjelző papírcsík.

Útelágazás Kóspallag közelében

Mi az erdei úton mentünk tovább

Ezt a nyilat nehéz lenne rossz irányba fordítani

Felfelé a Nagy-Vaskapu oldalában

Még mindig felfelé, ezúttal az Alsó-hegyre

A túra előtti napon a feleségemet egy kisebb láz ledöntötte a lábáról, de mivel ő is évek óta kíváncsi volt az alagútra, ezért nem akart otthon maradni. Ha pedig már eljött otthonról, akkor nem akart idő előtt hazamenni. Egész eddig jól bírta a gyaloglást, de mire a kóspallagi elágazáshoz értünk, addigra elmúlt a gyógyszer hatása és ismét kezdett rosszabbul lenni. Minden egyes lépés, amelyet hegynek felfelé kellett megtennie, külön küzdelmet jelentett számára. Kicsit le is lassultunk emiatt, de igazi hősként leküzdötte a nehézségeket.

Úton a Kiengesztelődés-hegye felé

Az utolsó méterek felfelé

A lemenő nap sugarai színezték ki a fákat

Kocsiút a szőlőhegyen

Már majdnem beértünk Márianosztrára, amikor egy rövid időre le kellett térni a P jelzésről és egy kitérőt kellett tenni a Kálváriára. Fentről már jól lehetett látni a célt, a Pálos kolostort.

Kilátás a Kálváriáról, belátható közelségbe került a cél

A Kálvária kápolnája

Visszatekintve a hegytetőn álló kápolnára

Visszatérve a P jelzésre már csak néhányat kellett lépni és megérkeztünk az Ady Endre utca aszfaltjára. A célig még körülbelül 1 km volt hátra, amit alig valamivel több, mint 10 perc alatt teljesítettünk és a hivatalos eredmény szerint 18:08-kor szakítottuk át a képzeletbeli célszalagot.

Kedvesen mutatta az utat, hogy merre kell mennünk

Szüret utáni életkép (az eredeti fényképen volt egy autó is, amelyet AI segítségével eltüntettem)

Célba értünk!

Miután átvettük az oklevelet és a kitűzőt, az udvaron elvettünk egy szelet zsíros kenyeret (sok hagymával és sóval), majd indultunk a buszmegállóba, ahol kényelmesen elértük a 18:30-kor Szobra közlekedő járatot.

A pecsétgyűjtő füzet és a kitűző

Névre szóló emléklap

Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján)

A túra útvonala a Google térképén