Az év utolsó túráján egy új tájegységet látogattam meg. A szekszárdi városnézés után végigmentem az erdei S betűn, Grábócon felmásztam a kilátóhoz és megnéztem a szerb ortodox templomot, majd a frissen dózerolt földúton átsétáltam Szálkára. A víztározó partján uzsonnáztam, a Radnai-magaslaton összesároztam a bakancsomat, a nap végén pedig Kismórágyon keresztül átgyalogoltam Mórágyra.
Ebben az évben is sikerült meghagyni néhány nap szabadságot az év végére, így idén is korábban kezdtem a pihenést, mint a család iskolába járó tagjai. Az időjárás is kegyes volt hozzám, mert már hetek óta ködös-borús-esős időszakok váltották egymást, de erre a keddi napra fagypont közeli hőmérsékletet és ragyogó napsütést ígértek a meteorológusok.
Amikor Írott-kőről útnak indultam az RPDDK-n, akkor úgy gondoltam, hogy megpróbálok sorban haladni a szakaszokkal. Nézegettem hát, hogyan tudnám folytatni Egyházasrádócról, ahol novemberben befejeztem a gyaloglást. Mérgelődtem egy kicsit, hogy akkor nem mentem el Molnaszecsődig, mert így egy hosszabb szakasszal lenne célszerű folytatni (Halogyig), de a rövid nappal és a tömegközlekedési lehetőségek miatt ez most nem jött szóba. Így viszont kénytelen voltam feladni a tervemet. Na, nem azt, hogy megyek túrázni, hanem a folytatólagos folytatást.
Adódott a lehetőség, hogy induljak el a másik végpontról, Szekszárdról is. A gondolatot tett követte, utánaolvastam egy kicsit a szakasznak és kedd reggel a tolnai város felé vettem az irányt. Ezúttal nem kellett túl korán kelni, de így is fél nyolckor már leállítottam az autót a vasútállomás előtti parkolóban.
|
|
| A szekszárdi vasútállomás épülete a reggeli napfényben | Útnak indultam |
