Február közepén, egy borongós péntek reggelen folytattam a barangolást a kéken. Ezúttal Sirokról indultam, ahol a vár a vírushelyzet miatt zárva volt, így a betonút végén jobbra, a sziklák (Barát, Apáca, Törökasztal) felé indultam. A sziklákat elhagyva Rozsnakpusztáig az egyetlen látnivaló néhány hatalmas szarvas volt, de túl zajos voltam, ahogy ropogott a bakancsom alatt a hó és a jég, ezért elszaladtak, mielőtt készíthettem volna róluk néhány fényképet. Pecsételés után ismét egy eseménytelen séta következett, de a Gilitkánál végre volt egy kis kihívás. A Szarvaskő feletti mezőre kiérve már látszott a Vodafone-kilátó, amelyet egy rövid kitérővel meg is látogattam. A kilátóból már csak le kellett ereszkedni a faluba, majd visszabuszozni Egerbe, ahol reggel az autót hagytam.
Ha lehet, akkor szeretem úgy megoldani a közlekedést, hogy reggel autóval elmegyek a túra végpontjára és onnan tömegközlekedek a kiinduló ponthoz. Most is ez lett volna a terv, de egyrészt a kijárási korlátozás miatt 5 óra előtt nem indulhattam otthonról, másrészt az egri átszállás is elég szoros lett volna, harmadrészt pedig hétköznap délután 20 percenként indulnak buszok Szarvaskőről Egerbe. Így aztán reggel fél órával tovább aludtam és Egerben, a vasútállomásnál parkoltam le az autóval. Kényelmesen átsétáltam a buszmegállóba, ahonnan a busz fél óra alatt elvitt Sirokra.
A busz hosszan kanyargott a szerpentinen, már türelmetlenül vártam, hogy megérkezzünk Sirokra. Amint beértünk a faluba, jeleztem a leszállási szándékomat. A busz lassítani kezdett, de nekem gyanús lett, hogy még nem a falu központjában vagyunk. Azért, hogy elkerüljem a nógrádihoz hasonló reggeli bemelegítést, odamentem a vezetőhöz, aki készségesen segített, így ezúttal sikerült a megfelelő megállóban leszállnom a buszról.
|
| Amikor a vezetékek már nem zavarták a kilátást |
