KDP: Gerence-völgy – Zirc (2025.11.09.)

Gerence-völgy, Kőris-hegy, Vinye… Októberben még úgy gondoltam, hogy ezután néhány hétnyi szünet fog következni… November elején már gondolatban kiegészítettem a sort, de hosszas vívódás után kompromisszumot kellett kötnöm magammal… A túra reggelén pedig egy merész ötlettől vezérelve a szünetet is elvetettem és az eredeti sorrendet sem változtattam meg… Az utolsó Közép-Dunántúli Piros túrám összefoglalója…

Szeptember elején, amikor Tés felől megérkeztem Eplénybe, úgy gondoltam, hogy a hátralévő Eplény – Zirc szakaszt négy részletben fogom végigjárni. Ebből az elsőt október közepén sikerült is teljesítenem, de a következő túrára csak november elején, az óraátállítás után tudtam időt szakítani. A hónap közepétől kezdve a hétvégék programja elég sűrűnek ígérkezett, de még így is reménykedtem benne, hogy az év vége előtt találok két szabad napot a maradék körülbelül kétszer 15 kilométer bejárására és még 2025-ben sikerül befejeznem ezt a túramozgalmat is. Aztán a második túráról hazafelé tartva meglódult a fantáziám: fél 10-kor indultam útnak, háromnegyed 4-re célba értem és megtettem 30 kilométert. Ha reggel egy kicsit korábban indulok, miért ne sikerülne a maradék 32 kilométert is egy nap alatt végigjárni? 

Miután hazaértem leültem a számítógép elé és elkezdtem tervezgetni. Ellenőriztem, hogy valóban csak 32 km a hiányzó szakasz, majd pedig elkezdtem nézegetni a menetrendet. 2023-ban Lábatlanon ütöttem be az első pecsétet a KDP füzetbe, az utolsót pedig Zircen szerettem volna, ezért olyan logisztikai megoldást keresgéltem, amelyikkel Zircen ér véget a dunántúli vándorlásom.

Adta volna magát, hogy Zircen hagyom az autót, onnan megyek busszal a Gerence-völgyig. Ezzel a megoldással az volt a baj, hogy vagy nagyon korán indult a busz, vagy csak 10 órára ért a tervezett kiindulóponthoz. Ekkor már láttam, hogy valamilyen kompromisszumot kell kötnöm. Nem volt könnyű, de végül úgy döntöttem, hogy lemondok a zirci befejezésről és a Gerence-völgyben fogom beütni az utolsó pecsétet.

Egész héten gyönyörű napos idő volt, szombatra viszont érkezett egy front és az ország nagy részére egész napra esőt jósoltak a meteorológusok. Ekkor következett egy újabb újratervezés: szombat helyett vasárnapra tettem át a túrát. Még mindig ott motoszkált a fejemben a kérdés, vajon hogyan lehetne reggel a Gerence-völgyből útnak indulni, de nem találtam számomra elfogadható megoldást. A Google térkép alapján az autós pihenőben nem volt világítás és nem akartam a „semmi közepén” sötétben otthagyni az autót.

Vasárnap reggel úgy indultam el otthonról, hogy Zircen hagyom az autót és onnan indulok útnak fél 9 körül, így kényelmesen lesz időm elérni a Gerence-völgyből negyed 5-kor Zircre induló buszt. Valahol Csákvár környékén jártam, amikor eszembe jutott egy elsőre vadnak tűnő gondolat: elmegyek a Gerence-völgyig és megnézem a parkolót. Ha úgy látom, hogy valamennyire ki van világítva és a mellette lévő étterem is nyitva lesz este, akkor otthagyom az autót. Ha nem így van, akkor visszamegyek Zircre és az eredeti tervnek megfelelően onnan indulok útnak. A navigáció azt mutatta, hogy fél 9-re így is visszaérek Zircre autóval.

8 órakor kanyarodtam be a Gerence-völgyi autós pihenőhöz. Állt már ott egy autó, amelyik valószínűleg ott töltötte az éjszakát is és semmi baja nem volt. Ráadásul találtam egy lámpaoszlopot is, amelyiknek a tetején egy apró LED lámpát véltem felfedezni. Végül pedig megnéztem az étterem kapuján a nyitvatartási időt és úgy döntöttem, hogy jó helyen lesz ott az autó még sötétedés után is.

Reggel csak egy autó állt a parkolóban

KDP: Hárskút – Gerence-völgy (2025.11.02.)

Napsütéses őszi vasárnapon folytattam a Közép-Dunántúli Piros túrát. Hárskútról ezúttal DNy felé indultam, majd néhány nem tervezett kitérő után az Augusztin-tanyánál ütöttem be a nap első pecsétjét. Utána átvágtam a Hajagon, száraz lábbal átkeltem a Fekete-séden és meg sem álltam a Pápavár aljáig. A Napköveknél nem napoztam, viszont a kisvasút helyén egészen Móricházáig zakatoltam. Sírok helyett csak halmokat láttam, de ez a kitérő éppen elég volt ahhoz, hogy a Gerence-völgyben ne kelljen a buszra várnom.

Ahogy fogytak a KDP kilométerek, úgy lettem egyre türelmetlenebb a folytatás és a befejezés miatt. Az őszi iskolai szünet nagy részében viszont a ház körüli teendőkkel voltam elfoglalva, ezért a túrabakancs helyett „csak” a munkásbakancsomat koptattam. A szünet utolsó napján aztán félretettem a munkát és útnak indultam a Bakonyba, hogy folytassam a KDP teljesítését. Vasárnap lévén adta magát a logisztika: parkolás Veszprémben, a buszpályaudvar mellett, onnan busszal Hárskútra, este pedig Zircen keresztül vissza Veszprémbe.

A hárskúti buszon ezúttal sem volt tömeg, pedig pontosan kétszer annyi utas utazott rajta, mint legutóbb, amikor arra jártam. A másik utas is egy túrázó volt, de ő az ellenkező irányba, Papod felé indult a faluból.

Ezúttal is a templomnál szálltam le a buszról. A megállóban elsüllyesztettem a széldzsekimet a hátizsákom mélyére, majd végigvettem a szokásos indulás előtti teendőket és nekivágtam az útnak.

Indulás előtt elsétáltam a pecsételőhelyhez egy fénykép kedvéért

Három hét elteltével újra itt

KDP: Hárskút – Eplény (2025.10.12.)

A KDP vége felé közeledve elkezdtem osztani-szorozni, vajon hogyan lehetne jól szakaszolni a maradék távot? Ennek lett az eredménye ez a rövid, vasárnap délelőtti gyaloglás. Miután szerencsésen kijutottam Hárskútról, felmásztam a Borzás-hegyre. A papodi kilátóról gyorsan lejöttem, a bekerített részt a hosszabb úton kerültem, végül pedig erdőn-mezőn keresztül elgyalogoltam Eplényig.

Szeptember elején, amikor az előző KDP túrámat befejeztem, már csak 8 kilométerre voltam Zirctől, ennyit még könnyedén le is gyalogolhattam volna a nap végén. Csak az volt a baj, hogy ez a közúton mért távolság, a KDP pedig egy útvonalkövető túramozgalom és a turistajelzéseket követve még közel tízszer ekkora utat kell megtennem a célig.

Nézegettem a térképet és a menetrendeket, hogyan lehetne legkevesebb utazással és legkevesebb ráadás kilométerrel teljesíteni a hátra lévő távot, figyelembe véve, hogy az ősz közeledtével egyre rövidebbek lesznek a nappalok. Végül arra jutottam, hogy 4 nem túl hosszú etapra bontom a maradékot.

Az első túrához nem kellet korán kelnem, mert csak 9 órakor indult a busz Veszprémből és bíztam benne, hogy vasárnap reggel könnyen találok parkolóhelyet a buszpályaudvar közelében. Nem tévedtem, mindössze néhány autó állt a piac mögötti hatalmas parkolóban, így még válogathattam is, hogy hol hagyom az autót.

A buszon sem kellett közelharcot folytatni a szabad ülőhelyekért, induláskor mindössze ketten ültünk rajta: a vezető és én. Útközben néhány megállónyi utazásra még felszálltak hárman, de Márkó után ismét ketten maradtunk.

Hárskúton a fennállásának 75. évfordulóját ünneplő templom előtt szálltam le a buszról. A megállóban végig vettem a szokásos indulás előtti teendőket, majd útra keltem. Habár már elmúlt fél 10, mégis teljesen üres volt az utca, senkivel nem találkoztam miközben baktattam a Kossuth utca járdáján. A buszfordulónál jobbra fordultam és a másik híres emberről, Rákócziról elnevezett utca járdáján gyalogoltam tovább. Ekkor már nem mondhattam, hogy a kutyát sem érdekelte, mit csinálok arrafelé: az ebek hangos ugatással jelezték, hogy éppen merre járok. Egészen addig nem foglalkoztam ezzel, amíg az egyik vadállat fel nem ugrott a kerítés fölé és kis híján el nem kapta a karomat. Nem kockáztattam tovább a testi épségemet, a következő kapubejárónál kimentem az út szélére és ott gyalogoltam tovább.

Hárskút, Templom

Kihalt falusi utca, vasárnap reggel

KDP: Tés – Eplény (2025.09.07.)

A dél-dunántúli kalandozásom végeztével visszatértem a Bakony hegyei közé. Ezúttal is Tésről indultam, a Római-fürdőnél túltettem magamat az első csalódáson, utána pedig meg sem álltam a Csengő-tetőig. Ott ismét ért egy kis meglepetés, Alsópere előtt pedig már harmadszor mondtam magamban, hogy "Ilyen nincs...". A faluban a haranglábnál pecsételtem, Eplénynél viszont majdnem elmentem a dobozka mellett. Az ezt követő hatalmas vargabetűt becsületesen lesétáltam, de az értelmén még most is tűnődök...

Augusztusban sikeresen befejeztem a RPDDK-t, így ismét a KDP igazolófüzet került a kupac tetejére. Nem hagytam sokáig ott porosodni, szeptember elején belecsúsztattam a hátizsákom erre szolgáló zsebébe és útnak indultam a Bakony hegyei közé. Ezúttal nem kellett olyan korán kelnem, mint amikor Bázakerettyére mentem, de azért most sem lustálkodhattam, hiszen 7 órakor indult a kiszemelt busz Várpalotáról Tésre.

Háromnegyed hétkor állítottam le az autót a buszmegálló mellett, majd elsétáltam a 7-es kocsiálláshoz. Ezúttal is pár perc késéssel indult a járat, de mivel útközben csak néhány helyen állt meg, ezért Tésen már a menetrendben megadott időpontban szálltam le róla.

Pecsételnem ezúttal nem kellett, ezért csak a szokásos teendőket vettem végig, majd hátamra kaptam a zsákomat és útnak indultam. A temetőnél értem el a P jelzést. Jobbra fordulva körülbelül 300 métert gyalogoltam az Arany János utca aszfaltján, majd a harmatos fűben futó kocsiúton folytattam a lépteimet.

Júliusban balra, ezúttal jobbra fordultam a P jelzésen

Utcanévtábla

KDP: Tés – Várpalota (2025.07.13.)

Egy rövid vasárnapi kiruccanás, három plusz egy különlegességgel fűszerezve: malmok, torony, vár, majd kicsit távolabb még egy torony. Közben pedig nyúl, róka, pillangó és sok-sok lenyűgöző panoráma.

Kihasználtam a nyári szabadság adta lehetőségeket: egy héttel az előző KDP túrám után újra bakancsot húztam és útnak indultam. Ezúttal Várpalotáig autóztam, ahol a buszpályaudvar melletti utcában állítottam le a járgányt. Hűvös volt a reggel, de nem akartam magammal pulóvert vinni, ezért a busz indulásáig sétálgattam egy kicsit a pályaudvar napsütötte részein.

7 óra előtt néhány perccel megérkezett a busz és bő 20 perccel később már le is szálltam róla Tésen. Szerettem volna elsétálni a szélmalmok felé, ezért nem mentem el az autóbusz-váróterem megállóig, hanem eggyel korábban, Tés, alsó megállónál szálltam le. Ezúttal is végigvettem a szokásos indulás előtti teendőket (telefon haza, fényképezőgép a nyakba, GPS indítás), majd hátamra kaptam a zsákomat és útnak indultam.

Tés, alsó megállónál szálltam le a buszról

Egy kis kitérő a szélmalmok felé

KDP: Gúttamási – Iszkaszentgyörgy – Várpalota (2025.07.05.)

Július elején ott folytattam a KDP-t, ahol két hónappal korábban abbahagytam. Ezúttal az első pecsét Fehérvárcsurgónál került a füzetembe. A következő lenyomatért Iszkaszentgyörgyig kellett elgyalogolni, ahol megnéztem a kőasztalt, a mini-Egyiptomot és megkerestem a betűt és a számot az Iszka-hegy tetején. Horogról horogra járva jutottam el a Baglyas-hegy tetejére, új életre keltem Inotán, végül pedig egy soha véget érni nem akaró menettel értem be Várpalotára.

A nyári szabadságom első napján szerettem volna folytatni a KDP bejárását. Egész héten az időjárás előrejelzéseket figyeltem, mert az ország felett kialakult hőkupola miatt sorra dőltek meg a melegrekordok, szinte elviselhetetlen volt a forróság. Hétvégére azonban enyhülést jósoltak a meteorológusok, így bíztam benne, hogy ha elég korán útnak indulok, akkor elviselhető lesz a hőmérséklet. Emiatt döntöttem úgy, hogy az autót nem Várpalotán, a végállomáson hagyom, hanem Székesfehérváron. Onnan ugyanis már fél nyolcra el tudok jutni Gúttamásira, ahol május elején befejeztem a túrát, Várpalotáról viszont csak fél 10-re értem volna oda.

Ezúttal is 5 órakor indultam otthonról és nem sokkal negyed 7 után érkeztem meg a koronázó városba, ahol a buszmegállótól néhány percnyi sétára található parkolóban állítottam le az autót. Kényelmesen összekészülődtem, majd a bevásárlóközpont gyalogoshídján át elballagtam a buszpályaudvarhoz. Középiskolás és egyetemista koromban többször indultam innen hazafelé, de az azóta eltelt 30 év alatt alaposan megváltozott a hely, szerencsére előnyére… A busz menetrend szerint indult és 40 perces utazás végén érkeztem meg vele Gúttamásiba. Végigvettem a szokásos indulás előtti teendőket, majd hátamra kaptam a zsákomat és elindultam.

Útnak indultam Gúttamásiból