KDP: Tés – Várpalota (2025.07.13.)

Egy rövid vasárnapi kiruccanás, három plusz egy különlegességgel fűszerezve: malmok, torony, vár, majd kicsit távolabb még egy torony. Közben pedig nyúl, róka, pillangó és sok-sok lenyűgöző panoráma.

Kihasználtam a nyári szabadság adta lehetőségeket: egy héttel az előző KDP túrám után újra bakancsot húztam és útnak indultam. Ezúttal Várpalotáig autóztam, ahol a buszpályaudvar melletti utcában állítottam le a járgányt. Hűvös volt a reggel, de nem akartam magammal pulóvert vinni, ezért a busz indulásáig sétálgattam egy kicsit a pályaudvar napsütötte részein.

7 óra előtt néhány perccel megérkezett a busz és bő 20 perccel később már le is szálltam róla Tésen. Szerettem volna elsétálni a szélmalmok felé, ezért nem mentem el az autóbusz-váróterem megállóig, hanem eggyel korábban, Tés, alsó megállónál szálltam le. Ezúttal is végigvettem a szokásos indulás előtti teendőket (telefon haza, fényképezőgép a nyakba, GPS indítás), majd hátamra kaptam a zsákomat és útnak indultam.

Tés, alsó megállónál szálltam le a buszról

Egy kis kitérő a szélmalmok felé

KDP: Gúttamási – Iszkaszentgyörgy – Várpalota (2025.07.05.)

Július elején ott folytattam a KDP-t, ahol két hónappal korábban abbahagytam. Ezúttal az első pecsét Fehérvárcsurgónál került a füzetembe. A következő lenyomatért Iszkaszentgyörgyig kellett elgyalogolni, ahol megnéztem a kőasztalt, a mini-Egyiptomot és megkerestem a betűt és a számot az Iszka-hegy tetején. Horogról horogra járva jutottam el a Baglyas-hegy tetejére, új életre keltem Inotán, végül pedig egy soha véget érni nem akaró menettel értem be Várpalotára.

A nyári szabadságom első napján szerettem volna folytatni a KDP bejárását. Egész héten az időjárás előrejelzéseket figyeltem, mert az ország felett kialakult hőkupola miatt sorra dőltek meg a melegrekordok, szinte elviselhetetlen volt a forróság. Hétvégére azonban enyhülést jósoltak a meteorológusok, így bíztam benne, hogy ha elég korán útnak indulok, akkor elviselhető lesz a hőmérséklet. Emiatt döntöttem úgy, hogy az autót nem Várpalotán, a végállomáson hagyom, hanem Székesfehérváron. Onnan ugyanis már fél nyolcra el tudok jutni Gúttamásira, ahol május elején befejeztem a túrát, Várpalotáról viszont csak fél 10-re értem volna oda.

Ezúttal is 5 órakor indultam otthonról és nem sokkal negyed 7 után érkeztem meg a koronázó városba, ahol a buszmegállótól néhány percnyi sétára található parkolóban állítottam le az autót. Kényelmesen összekészülődtem, majd a bevásárlóközpont gyalogoshídján át elballagtam a buszpályaudvarhoz. Középiskolás és egyetemista koromban többször indultam innen hazafelé, de az azóta eltelt 30 év alatt alaposan megváltozott a hely, szerencsére előnyére… A busz menetrend szerint indult és 40 perces utazás végén érkeztem meg vele Gúttamásiba. Végigvettem a szokásos indulás előtti teendőket, majd hátamra kaptam a zsákomat és elindultam.

Útnak indultam Gúttamásiból