OKT 14.: Hűvösvölgy – Rozália-téglagyár (2025.02.22.)

A tél egyik leghidegebb reggelén Hűvösvölgyből indulva folytattam a második OKT vándorlásomat. A peronon pótoltam a korábban elmaradt pecsétet, a vadasparknál kisütött a nap, az oroszlán most is ott ült az út szélén, az Árpád-pihenőtől letekintettem a fővárosra, a Hármashatárhegyen pedig már a nap második bélyegzését ejtettem meg. A focilabda belsejéből újra megnéztem a fővárost, majd leküzdöttem a váratlan akadályokat és a Virágos-nyeregnél ismét a füzetemet lapozgattam. Onnan már csak leszaladtam a téglagyárhoz, ahol meg sem álltam, hanem siettem tovább a buszmegállóhoz.

Február végén már kezdett elegem lenni a bezártságból. A Téli Mátra után engem is kerülgetett az influenza-megfázás-covid hármas valamilyen arányú keveréke, de szerencsére egy-két hét alatt többé-kevésbé megszabadultam tőlük. Az időjárás viszont mit sem változott, nekem pedig nem volt kedvem ködös-párás időben kimozdulni a házból. Azután a munkahelyemen sűrűsödtek össze a feladatok, ezért hétvégén inkább a pihenést választottam. A negyedik túramentes hét vége felé viszont úgy éreztem, hogy el kell mennem valahova járni egyet, hogy kiszellőztessem a fejemet. Először a KDP folytatására gondoltam, de végül egy közelebbi, rövidebb OKT szakaszra esett a választásom.

Eddig kétszer jártam végig ezt az útvonalat, mindkétszer a téglagyártól indultam, ezért elhatároztam, hogy ezúttal fordítva megyek rajta végig. Ráadásul a célból így fél óránként indul busz hazafelé, ezért a végén sem kell majd amiatt rohanni, hogy ne kelljen sokat álldogálni a megállóban. (Legalábbis azt gondoltam…)

Háromnegyed nyolckor indultam otthonról, Solymáron a vonatról átszálltam a 64-es buszra és háromnegyed kilenckor már ott álltam a hűvösvölgyi buszmegállóban, ahol az év elején a fiammal befejeztük az előző túránkat. Akkor a nagy rohanás miatt már nem volt időnk bélyegezni, ezért most első utam a Gyermekvasút peronjához vezetett, hogy mindkét füzetben pótoljam ez elmaradt pecsétet.

Hűvösvölgy, BKV végállomás egy fagyos februári reggelen

Még egy fénykép a fa lépcső tetejéről

OKT 14.: Rozália téglagyár – Hűvösvölgy (2018.03.11.)

Már nagyon hiányzott a séta, hiszen utoljára decemberben húztam túrabakancsot. Azóta időm sem nagyon volt és az időjárás sem volt éppen kirándulásbarát. Nem a hideggel volt a bajom, hanem a kilátásban szerettem volna gyönyörködni, de a ködös-felhős idő ennek nem kedvezett. Ezen a héten végig kellemes tavasz idő volt és szerencsére nem volt ez másképp a rövid hétvégén sem. (Szombat még munkanap volt…) Vasárnap reggel megkérdeztem a családot, hogy ki szeretne velem tartani egy nem túl hosszú, kb. 15 km-es túrára. A két fiam (8 és 11 évesek) kapott az alkalmon. Gyors reggeli és készülődés után autóba ültünk és elmentünk Solymárra, a temetőig. Ott rövid várakozás után felszálltunk a 820-as buszra, amely 10 perc alatt átvitt bennünket a téglagyári bejáróig.

Pecsételés után fél 10-kor indultunk el a Rozália téglagyártól Hűvösvölgy felé. Először aszfalton, később jól járható erdei úton, majd egyre sárosabb és havasabb, végül pedig teljesen hóval borított úton értünk fel a Csúcs-hegyre. Útközben láttunk néhány határkövet, amelyek Budapest egykori határát jelezték, valamint találkoztunk néhány teljesítménytúrázóval is. A pontőrtől a gyerekek még cukorkát is kaptak.

Hófoltok a Csúcs-hegyre vezető gyalogúton