Pilisi Kilátások: Kétágú-hegy, Fekete-hegy (2020.05.22.)

Ezzel a rövid túrával sikerült két hosszú történetnek pontot tenni a végére. Az egyik történet 2016-ban kezdődött, egy borongós októberi napon, amikor a piliscsabai vasútállomáson kiszálltunk az autóból és elindultunk a Vörös-hegy felé. A másik történet 3 és fél évvel később, 2020. március 13-án, pénteken este kezdődött. Ekkor jelentették be, hogy a koronavírus járvány miatt kijárási korlátozásokat vezetnek be az országban. Habár egyéni sportolási céllal el lehetett volna menni otthonról, mi azonban jobbnak láttuk megfogadni és betartani a „Maradj otthon!” felhívást. Kezdetben nem volt semmi gond, örültünk, hogy egész nap együtt lehet a család és rengeteg elmaradt munkát lehet bepótolni a ház körül. Egy idő után azonban elkezdett viszketni a talpam. Ehhez az is hozzájárult, hogy a szobaablakokból kinézve a következő látvány tárul a szemem elé:

Kétágú-hegy

Nagy-Gete

Pilisi Kilátások: Hosszú-hegy, Oszoly, Nagy-Kevély (2019.08.18.)

Az augusztusi hosszú hétvégén egy nem túl távoli helyre szerettünk volna menni túrázni. Mivel a közeli OKT szakaszokat már végigjártuk, ezért a Pilisi kilátásokra esett a választásunk. Abban a füzetben is volt még néhány üres hely a pecséteknek…

Az időjárás előrejelzés szerint ezen a napon is kánikulára számíthattunk, ezért a korai indulás mellett döntöttünk. Az első úticélunk a Hosszú-hegyen található pecsételőhely volt, amelyet Csobánka irányából közelítettünk meg. A Csobánkai-nyeregből induló Ziribár utat már ismertük az előző évi OKT túránkról, így tudtuk, hogy nem sok látnivalót tartogat. Ezért egy részét autóval tettük meg… Időben nem sokat nyertünk ahhoz képest, mintha gyalog mentünk volna, annyira rossz minőségű volt az út, de legalább a család gyaloglásért kevésbé rajongó tagjainak így kifogtuk a szelet a vitorlájából.

A macska-völgyi elágazásnál szálltunk ki az autóból és indultunk el a K jelzésen. Néhány perc alatt elértük az elágazást, ahol a K jobbra fordul a Szent-kút felé, mi pedig egyenesen, a Z jelzésen mentünk tovább az enyhén emelkedő úton. Néhány lépéssel később letértünk a kocsiútról és a fák között folytattuk sétát. A beígért kánikulának és szikrázó napsütésnek ekkor még semmi jele nem volt, kissé borús, párás, de kellemes időnk volt. Hamarosan újra elértük a köves utat, amelyen túránk elején sétáltunk, de csak kereszteztük, nem azon kellett tovább menni.

Indulás...

Az első emelkedő

Pilisi Kilátások: Fekete-kő, Pilis, Boldog Özséb-kilátó (2018.12.31.)

2016-ban, amikor elkezdtem érdeklődni a különböző túramozgalmak iránt, vettünk egy-egy Pilis Kilátások igazolófüzetet a család minden tagjának. Még abban az évben sikerült begyűjteni néhány pecsétet, de azóta a füzetek ott pihentek a polcon.

A 2018-as esztendő utolsó napjaiban a fiaim már nehezen viselték, hogy az esős idő miatt az idejük nagy részét a szobában kell tölteni. Szilveszter napjára végre napos időt jósoltak a meteorológusok, ezért aztán úgy döntöttünk, hogy az előző napi eső ellenére délelőtt bakancsot húzunk és felmegyünk a Pilis-tetőre. Úgy gondoltam, hogy legrosszabb esetben (ha a turistaút járhatatlan lenne a nagy sár miatt) az aszfaltozott úton felsétálunk a Kétbükkfa-nyeregből a Boldog Özséb-kilátóhoz.

Reggel ragyogó napsütésre ébredtünk. Gyorsan összekészülődtünk és 8 óra után nem sokkal már úton is voltunk Dobogókő felé. Pilisszántóhoz közeledve megpillantottuk a Pilis havas, felhőben bujkáló csúcsát, túránk célpontját. A felhő a Pilis északi oldalára is rátelepedett, így a Kétbükkfa-nyeregből párás, ködös időben indultunk útnak a Fekete-kő felé, ahol a nap első Pilisi Kilátások pecsétjét terveztük begyűjteni. Az előző napok esős időjárása ellenére az út nem volt sáros, ezért egy rövid emelkedőn felmászva, majd egy rövid lejtőn leereszkedve negyed óra alatt el is értünk az első pecsételőpontig.

A Fekete-kőtől jól látszott Pilisszentlélek