OKT 26.: Újhuta – Regéc (2022.08.13.)

Hosszú utazás, nem túl hosszú túra, szép kilátások, két különleges pecsét, néhány csepp eső, a nap végén pedig meglepetés. Így lehet egy mondatban összefoglalni az utolsó túrámat az Országos Kéktúra útvonalán.

Egy hét sem telt el az előző túra óta, én pedig újra az M3-as autópályán autóztam Regéc felé. Ezúttal nem egyedül voltam, hanem a két fiam is elkísért, hogy ott legyenek, amikor beütöm az első kéktúrás füzetembe az utolsó pecsétet.

Már csak egy 15 km-es szakasz hiányzott a kékből, de a logisztikája nem kis fejtörést okozott számomra. Kaptam javaslatot gyalogos és rolleres körtúrára, felmerült a biciklis körtúra lehetősége is, végül az lett a megoldás, hogy Regécről a Veronika vendégház tulajdonosa átvitt bennünket Újhutára autóval.

Fél tízkor szálltunk ki az autóból és indultunk el felfelé a Z jelzésen a Gerendás-rétre. Az már előző héten a hazaúton az autóban eszembe jutott, hogy az Eszkála-erdészháznál elfelejtettem kétszer pecsételni, ezért a reggelt mindjárt egy másfél km-es ráadással kezdtem. Szedtem a lábaimat, így negyed óra alatt vissza is értem a rétre, ahol a fiúk ezalatt az idő alatt békésen megreggeliztek. Én is bekaptam még egy falatot, majd hátunkra kaptuk a zsákjainkat és elindultunk.

Felfelé a Z jelzésen a Gerendás-rétre

OKT 26.: Sátoraljaújhely – Újhuta (2022.08.07.)

Az utolsó előtti OKT túrámon ismét az ország keleti részén, a Zemplénben barangoltam. Az AK útvonalán tettem meg az első lépéseket, utána pedig a Magyar Kálvárián keresztül teremtettem meg annak a lehetőségét, hogy egyszer majd bezárulhasson a kör. Nem kis küzdelem árán leereszkedtem a Szár-hegyről, hogy utána felmászhassak a Nagy-nyugodóra. A Cirkáló-tanyánál társaságom is volt az ebédhez, majd egy hosszabb, nem tervezett kitérő után meg sem álltam Makkoshotykáig. A falut elhagyva felmentem a Cifra-kúthoz, ahonnan a Zsidó- és az Eszkála-réten keresztül gyalogoltam el az eszkálai vadszedreshez. Pecsételés után a Gerendás-réten köszöntem el a kék jelzéstől.

36,7 km és 4 + 2 pecsét. Ennyi maradt még a kéktúrából, amikor Sümegen beütöttük az aznapi utolsó pecsétet a füzetbe. De csak papíron ennyi, mert a valóságban ennél valamivel több. Induláskor valahogy el kell jutni a Nagy-nyugodóig, ahol 2019-ben abbahagytuk a zempléni túrát. Ez Sátoraljaújhelyről minimum 4 km, de ha látni is szeretnék valamit, akkor inkább 5 km. Még az is beleférhetne egy napba, ha lenne tömegközlekedés a két végpont között. De nincs, ezért elég gyorsan lemondtam az egynapos teljesítésről.

Mivel 2017-ben augusztus 13-án indultunk el Regécről a nagy kalandra, ezért adta magát, hogy az utolsó pecsét is augusztus 13-án kerüljön be a füzetbe. Természetesen Regécen, a vár látogatóközpontjában. Ez azt jelentette volna, hogy augusztus 12-13-án tettük volna meg az utolsó közel 40 km-t. Ez tervnek szép volt, de az élet keresztülhúzta a számításomat. A családi nyaralást csak augusztus 9 és 12 között tudtuk értelmesen megszervezni, ezért a 12-i túra ugrott.

Valamit fel kellett tehát adni. Vagy a 13-i befejezést, vagy a kétnapos túrát. A családi kupaktanács végül úgy döntött, hogy a nyaralás előtti vasárnap lejárom a táv első felét egyedül, a hazaérkezés utáni szombaton pedig a maradékot a fiúkkal.

Hét közben néha-néha ránéztem az időjárás előrejelzésre, de úgy voltam vele, hogy mindegy milyen idő lesz, én megyek. Nincs rossz idő, csak rosszul öltözött turista. Vasárnap reggel negyed 5-kor csörgött az óra és fél órával később már úton voltam az autóval. Útközben több helyen esett az eső, de bíztam a meteorológusokban, akik szeles, de napsütéses időt jósoltak erre a napra.

8 órakor borús, szomorkás idő fogadott Újhután. Úgy döntöttem, hogy a táskám aljára elrejtem az esőkabátot, hátha sikerül vele elriasztanom az esőt. Épp befejeztem a reggelimet, amikor megérkezett a busz, megfordult és anélkül, hogy beállt volna a megállóba, már indult is tovább. Mint akit puskából lőttek ki, úgy rohantam utána, mert a következő csak délután jött volna. Szerencsére alaptalan volt a félelmem, mert néhány méterrel távolabb megállt és ott várta meg az indulás időpontját.

A reggeli kalandok sora ezzel még nem ért véget. Útközben, valahol Háromhuta és Komlóska között egy hatalmas fa dőlt rá az út mentén álló villanyoszlopra, elzárva az amúgy is csak egy autónyi szélességű úttest nagy részét. Szerencsére volt annyi hely az út mellett, hogy a busz tovább tudott menni, így végül időben odaértünk Olaszliszkára. Ahova természetesen késve érkezett meg a sátoraljaújhelyi vonat.

Végül hosszú és kalandos utazás után 10 órakor érkeztem meg Sátoraljaújhelyre. Igaz, hogy itt már nem kötelező bélyegezni, de azért beütöttem az AK kezdő pecsétjét a füzetembe. Az épület előtt elindítottam a GPS-t, hátamra kaptam a zsákomat és elindultam az alföldi K jelzéseket követve.

Sátoraljaújhely, vasútállomás. Jó lenne egyszer még pecsételni itt a füzetbe.

OKT 27.: Kishuta – Nagy-Nyugodó (2019.04.19.)

A kirándulás második napjára, amely éppen nagypéntekre esett, a Kishuta – Sátoraljaújhely szakasz bejárását terveztük. Reggel elvittem az autót Sátoraljaújhelyre, a kalandparkhoz, hogy a séta végén már ne legyen más teendő, mint beülni az autóba és visszamenni a szállásra. A parkolótól kisétáltam a Torzsás nevű buszmegállóhoz, ahonnan az aznapi egyetlen közvetlen busszal szerettem volna visszajutni Kishutára. Türelmesen vártam, de a busz csak nem akart érkezni. A kifüggesztett menetrendi táblán volt egy QR-kód, amely a hozzá tartozó leírás szerint az on-line közlekedési adatokat tartalmazó honlapra irányít át. Kipróbáltam… Rövid gondolkodás után azt írta ki a telefonom, hogy „Ebből a megállóból a következő 2 órában nem indul buszjárat.” Szerencsére ez csak egy (félre)tájékoztató üzenet volt és végül negyed óra késéssel megérkezett a busz.
Kishutára érve leszálltam a buszról és visszasétáltam a házhoz, ahol a család többi tagja már várt rám, hogy együtt induljunk útnak Nagyhuta felé. A gyér forgalmú, enyhén emelkedő aszfaltúton negyed óra sétával értük el a szomszéd faluban lévő pecsételőhelyet. Itt a többiek megállás nélkül mentek tovább, én pedig beütöttem a füzetekbe az aznapi első igazoló bélyegzőt.

Kishuta és Nagyhuta között a patakparton kanyarog az út

OKT 27.: Füzér – Kishuta (2019.04.20.)

A kirándulás harmadik, utolsó napján a 27. szakasz hiányzó részét, a Füzér és Kishuta közötti utat jártuk végig. Korán reggel, még mielőtt a család felébredt volna, sétáltam egyet Kishután. A házból kilépve csípős, hideg idő fogadott. A főutca kihalt volt, csak a felkelő nap első sugarai voltak az útitársaim.

Kishuta, Szűz Mária Neve Rk. templom

OKT 27.: Hollóháza – Füzér (2019.04.18.)

A tavaszi szünetben három napos túrát terveztünk a Zemplénbe, hogy bejárjuk az OKT 27., Hollóháza és Nagy-Nyugodó közötti szakaszát. Az első komoly feladat, amit meg kellett oldani, a szakaszolás és a közlekedés megszervezése volt. A terepviszonyokat és a gyerekek „túrahajlandóságát” figyelembe véve napi 15 km lett volna az ideális távolság, ehhez kellett megfelelő kiszállási pontokat és tömegközlekedést találni. Ezen kívül minden napra próbáltam még valami meglepetés programot is kitalálni a gyerekeknek.
Az első nap mindjárt a meglepetés programmal kezdődött. 2017-ben, amikor erre jártunk, sajnos nem sikerült meglátogatni a gibárti erőművet. Idén viszont időben elkezdtem utánajárni a dolognak és szerencsére az erőmű felújítását is elhalasztották, így néhány levélváltás és telefonhívás segítségével sikerült leegyeztetnem, hogy reggel 9-kor tudnak bennünket fogadni. Reggel 6 óra előtt nem sokkal indultunk otthonról és 9 óra után néhány perccel szálltunk ki az autóból Gibárton. Nagyon lelkes és felkészült „idegenvezető” (az erőmű munkatársa) vezetett bennünket végig először az épületben, utána pedig az épületen kívül. Közben sok érdekes információt sikerült megtudni az erőmű és a környék múltjáról és jelenéről.

A gibárti vízerőmű turbinái

OKT 26.: Regéc – Boldogkőváralja (2017. 08. 13.)

Hosszú tervezgetés és várakozás után, 2017 augusztusában tettük meg az első lépéseket az OKT-n. Az eredeti terv szerint a keleti végpontból, Hollóházáról indulva szerettünk volna két nap alatt Nagyhutáig eljutni, de az időjárás közbeszólt. Csütörtöktől szombatig a nyár talán legmelegebb napjai köszöntöttek ránk, ezért túra helyett inkább más programot szerveztünk azokra a napokra (pl. megnéztük a füzéri várat és a füzérradványi Károlyi-kastélyt). Így is csodálatos dolgokat láttunk, de nem gyűltek az OKT méterek…