OKT 17.: Nógrád – Kisinóci th. (2021.01.17.)

Az előző börzsönyi kirándulás után nem sokat kellett várni a folytatásra. Két héttel később leesett a hó, így nem tudtam ellenállni a csábításnak és útnak indultam. Kicsit kalandosra sikerült a megérkezés Nógrádba, de így legalább volt egy kis plusz bemelegítés az emelkedők előtt. A Cseresnyés-patakig szinte száguldoztam a havas utakon, utána viszont visszavettem a tempóból. A Foltán-keresztnél pihentem egy kicsit, majd a Csóványos nyergében gyönyörködtem a havas téli tájban. A kilátónál sokan voltak, így ott nem időztem sokat. Bokáig érő hóban csúszkáltam lefelé a hegytetőről, a Szabó-köveknél pedig ismét gyönyörködtem a téli tájban. Égés-tető, Rakodó-nyereg, majd egy váratlan jobbkanyar után fel a hegyre, a Nagy-Hideg-hegyre. Onnan már csak lefelé vezetett az út, kezdetben kanyarogva, később nyíl egyenesen. A Kisinóci turistaháznál pecsételtem, majd a műúton legyalogoltam Kóspallagra, ahol reggel az autót hagytam.

„...vajon mikor indulhatok neki újra a börzsönyi sétának, ezúttal fel a (havas?) Csóványosra?” Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, miközben Nagymarosról, az előző börzsönyi kéktúráról autóztunk hazafelé a fiammal. Szerencsére nem kellett sokáig várni, hogy teljesüljön a vágyam. Két héttel később leesett az első hó, a szibériai hideg pedig egy kicsit később érkezett, mint azt a meteorológusok jósolták, így ideális túraidő ígérkezett a Magas-Börzsöny megismeréséhez.

Hajnalban, amikor kinéztem az ablakon, mindent fehér lepel borított és szakadt a hó. Egy pillanatig még az is megfordult a fejemben, hogy otthon maradok. De aztán gyorsan elhessegettem a gondolatot: „Nem kirándulni készültem, hanem túrázni!”.

A sűrű hóesés és a téli útviszonyok miatt kicsit később érkeztem meg Kóspallagra, mint azt előző este elterveztem, így már nem volt arra időm, hogy autóval felmenjek a Kisinóci turistaházig és onnan gyalogoljak vissza a busz indulásáig a templomhoz. Leparkoltam hát Kóspallagon a templom előtt, átsétáltam a buszmegállóba, ahonnan néhány perccel később el is indult a busz Verőcére. A távolságtartással most sem volt gond, rajtam kívül mindössze egy utas volt a buszon, ő is csak néhány köztes megálló erejéig.

Verőcén, miután leszálltam a buszról, volt még időm nézelődni, így először lesétáltam a Duna-partra, csak utána indultam el a Magyarkút-Verőce vasúti megállóhoz. A megállóban kényelmesen megreggeliztem, mielőtt Vác felől berobogott a piros-sárga Bzmot motorvonat.

Ybl Miklós "sétálgat" Verőcén, a Duna-parti támfal lépcsőjén

OKT 17.: Kisinóci th. – Nagymaros (2021.01.02.)

Egy rövid téli pihenő és a szilveszteri családi társasjátékparti fáradalmainak kipihenése után, az új év második napján vágtunk neki az első börzsönyi kéktúra szakasznak. Nagymarosról elvonatoztunk-buszoztunk a Kisinóci turistaházig, onnan felmásztunk a Kálvária aljára, majd leereszkedtünk Kóspallagra. A falut elhagyva sétáltunk egy kicsit az erdőben, majd a Békás-rét szélén azt találgattuk, hogy melyik hegycsúcsokat látjuk a távolban. A villanypásztorok ismét "betereltek" bennünket az erdőbe, ahol először leereszkedtünk a Malom-patak völgyébe, majd pedig felmásztunk a Törökmezői turistaházhoz. A pihenő és az állatkerti séta után egy egyenes szakasz következett, majd ismét lefelé vitt az út, ezúttal a Vizes-árokba. Az árokból a Csapás-rétre másztunk fel és ott sétáltunk el a Köves-mezőig. A Világosi-térig ismét egy könnyebb szakasz következett, de a Julianus-kilátó előtti emelkedő alaposan megizzasztott bennünket. Végül a Szent Mihály- és a Sváb-nyergen keresztül ereszkedtünk le Nagymarosra, egészen a Duna partjáig.

Börzsöny... Mintha valami átok ült volna ezen a tájegységen. 2018 óta minden évben elhatároztam, hogy elindulok a szeptemberi teljesítménytúrán és egyben teljesítem a 42 kilométeres szakaszt, de mindig közbe jött valami. Legutoljára, 2020-ban a vírus. Azóta is inkább a Cserhátban és a Balaton-felvidéken barangoltam, mindig kitaláltam valamit, hogy miért nem a Börzsöny... Most azonban már nem volt menekvés...

Hetek óta felhős, ködös volt az idő, a napot csak fényképen láthattuk, így az első olyan hétvégén, amikor végre újra előbújt a nap a felhők mögül, bakancsot húztam és elindultam. Most is a Balaton-felvidéket néztem ki úti célnak, de mivel a kisfiam is szeretett volna velem jönni, ezért, és a rövid nappalok, valamint az érvényben lévő kijárási korlátozás miatt egy közelebbi szakaszt kellett választani. Így maradt a Börzsöny nyugati (déli) része a Kisinóci turistaház és Nagymaros között.

Reggel Nagymarosig mentünk autóval és közvetlenül a vasútállomás mellett sikerült parkolóhelyet találni. Az érvényben lévő vészhelyzet miatt még fizetni sem kellett a parkolásért! Szob felől pontosan érkezett a vonat, ráadásul nem is akármilyen vonat, hanem egy új, emeletes Flirt. Sajnos csak egy megállót utaztunk vele, de a kisfiam így is nagyon örült neki.

A nap első emlékezetes eseménye, az emeletes Flirt vonat Nagymaros és Kismaros között