OKT 27.: Kishuta – Nagy-Nyugodó (2019.04.19.)

A kirándulás második napjára, amely éppen nagypéntekre esett, a Kishuta – Sátoraljaújhely szakasz bejárását terveztük. Reggel elvittem az autót Sátoraljaújhelyre, a kalandparkhoz, hogy a séta végén már ne legyen más teendő, mint beülni az autóba és visszamenni a szállásra. A parkolótól kisétáltam a Torzsás nevű buszmegállóhoz, ahonnan az aznapi egyetlen közvetlen busszal szerettem volna visszajutni Kishutára. Türelmesen vártam, de a busz csak nem akart érkezni. A kifüggesztett menetrendi táblán volt egy QR-kód, amely a hozzá tartozó leírás szerint az on-line közlekedési adatokat tartalmazó honlapra irányít át. Kipróbáltam… Rövid gondolkodás után azt írta ki a telefonom, hogy „Ebből a megállóból a következő 2 órában nem indul buszjárat.” Szerencsére ez csak egy (félre)tájékoztató üzenet volt és végül negyed óra késéssel megérkezett a busz.
Kishutára érve leszálltam a buszról és visszasétáltam a házhoz, ahol a család többi tagja már várt rám, hogy együtt induljunk útnak Nagyhuta felé. A gyér forgalmú, enyhén emelkedő aszfaltúton negyed óra sétával értük el a szomszéd faluban lévő pecsételőhelyet. Itt a többiek megállás nélkül mentek tovább, én pedig beütöttem a füzetekbe az aznapi első igazoló bélyegzőt.

Kishuta és Nagyhuta között a patakparton kanyarog az út

OKT 27.: Füzér – Kishuta (2019.04.20.)

A kirándulás harmadik, utolsó napján a 27. szakasz hiányzó részét, a Füzér és Kishuta közötti utat jártuk végig. Korán reggel, még mielőtt a család felébredt volna, sétáltam egyet Kishután. A házból kilépve csípős, hideg idő fogadott. A főutca kihalt volt, csak a felkelő nap első sugarai voltak az útitársaim.

Kishuta, Szűz Mária Neve Rk. templom

OKT 27.: Hollóháza – Füzér (2019.04.18.)

A tavaszi szünetben három napos túrát terveztünk a Zemplénbe, hogy bejárjuk az OKT 27., Hollóháza és Nagy-Nyugodó közötti szakaszát. Az első komoly feladat, amit meg kellett oldani, a szakaszolás és a közlekedés megszervezése volt. A terepviszonyokat és a gyerekek „túrahajlandóságát” figyelembe véve napi 15 km lett volna az ideális távolság, ehhez kellett megfelelő kiszállási pontokat és tömegközlekedést találni. Ezen kívül minden napra próbáltam még valami meglepetés programot is kitalálni a gyerekeknek.
Az első nap mindjárt a meglepetés programmal kezdődött. 2017-ben, amikor erre jártunk, sajnos nem sikerült meglátogatni a gibárti erőművet. Idén viszont időben elkezdtem utánajárni a dolognak és szerencsére az erőmű felújítását is elhalasztották, így néhány levélváltás és telefonhívás segítségével sikerült leegyeztetnem, hogy reggel 9-kor tudnak bennünket fogadni. Reggel 6 óra előtt nem sokkal indultunk otthonról és 9 óra után néhány perccel szálltunk ki az autóból Gibárton. Nagyon lelkes és felkészült „idegenvezető” (az erőmű munkatársa) vezetett bennünket végig először az épületben, utána pedig az épületen kívül. Közben sok érdekes információt sikerült megtudni az erőmű és a környék múltjáról és jelenéről.

A gibárti vízerőmű turbinái