Ezzel a rövid túrával sikerült két hosszú történetnek pontot tenni a végére. Az egyik történet 2016-ban kezdődött, egy borongós októberi napon, amikor a piliscsabai vasútállomáson kiszálltunk az autóból és elindultunk a Vörös-hegy felé. A másik történet 3 és fél évvel később, 2020. március 13-án, pénteken este kezdődött. Ekkor jelentették be, hogy a koronavírus járvány miatt kijárási korlátozásokat vezetnek be az országban. Habár egyéni sportolási céllal el lehetett volna menni otthonról, mi azonban jobbnak láttuk megfogadni és betartani a „Maradj otthon!” felhívást. Kezdetben nem volt semmi gond, örültünk, hogy egész nap együtt lehet a család és rengeteg elmaradt munkát lehet bepótolni a ház körül. Egy idő után azonban elkezdett viszketni a talpam. Ehhez az is hozzájárult, hogy a szobaablakokból kinézve a következő látvány tárul a szemem elé:
 |
 |
| Kétágú-hegy |
Nagy-Gete |
Időnként próbáltam elhitetni magammal, hogy nem csak az otthontól távol lehet túrázni. Ilyenkor felhúztam a bakancsomat, nyakamba akasztottam a fényképezőgépemet és a kertben sétálva próbáltam megörökíteni az ébredező természet néhány csodálatos pillanatát. Így születtek ezek a videók...
...és ezek a fényképek:
Lassan-lassan enyhült a járvány, feloldották a korlátozások nagy részét, így aztán az első „szabad” péntek délután két fiammal beültünk az autóba és elmentünk Kesztölcre. A Pálos kertnél letettük az autót és a szinte sivatagra emlékeztető homokos kocsiúton elindultunk a Kétágú-hegy felé.
 |
| Séta az erdőszélen |
 |
 |
| Fehér-szirt |
Keresztül az erdősávon |
 |
 |
 |
| Nyílik a vadrózsa |
Kék és zöld |
Magyar szegfű |
Az első 600 m már ismerős volt, hiszen korábban már kétszer is végigjártam az OKT ezen szakaszát. A keskeny erdősávot elhagyva egyenesen folytattuk az utunkat és Z jelzést követve indultunk felfelé.
 |
| Ahogy haladtunk felfelé, egyre messzebb lehetett ellátni |
 |
 |
 |
| Felfelé a fák között, az ösvényen, egy-egy akadály is nehezítette az előrehaladást |
Közel fél órán keresztül kaptattunk felfelé a többnyire köves gyalogúton, mire enyhülni kezdett az emelkedő. Szerencsére az út nagy részét a fák árnyékában tettük meg, így legalább a tűző napsütés nem nehezítette tovább a dolgunkat.
 |
| Felértünk... |
10 percet sétáltunk a széles kocsiúton, mire elértünk a kilátóponthoz (és egyben pecsételőhelyhez) vezető Z3 jelzéshez. A fák közül kilépve szavakkal szinte leírhatatlan látvány tárult a szemünk elé. Lábunk alatt hevert Kesztölc, a távolban felismertük többek között Leányvárt, Piliscsévet, Pilisjászfalut és a Nagy-Getét. Szabad szemmel nem sikerült megtalálnunk a házunkat, de itthon, kellően nagy nagyítással azt is felfedeztük az egyik fényképen.
 |
| Kilátás a sziklaszirtről |
 |
| Otthon a házunkat is megtaláltuk a fényképen |
Körülbelül negyed órát nézelődtünk a kilátópontnál, mielőtt továbbindultunk. 20 percet sétáltunk a kényelmes, szintező, széles, árnyékos kocsiúton mielőtt búcsút vettünk a Z jelzéstől és a nem sokkal korábban jobbról becsatlakozott, enyhén emelkedő Z+ jelzésen indultunk tovább.
 |
 |
| Indulás tovább a Fekete-hegy felé |
Z - Z+ elágazás |
500 méter megtétele után jobbról megérkezett a Z4 jelzés. Balra kanyarodtunk és egy köves kocsiúton tettük meg a Sasfészek turistaházig hátralévő körülbelül 300 métert.
 |
 |
| Még egy enyhe emelkedő |
Közeledünk a turistaházhoz |
A ház előtti tisztáson leültünk az első padra és meguzsonnáztunk. Körülbelül negyed órát üldögéltünk, majd beütöttük az igazolófüzetekbe az utolsó hiányzó pecsétet. Az ismertető táblán volt még egy pecsét, azzal is készítettünk egy lenyomatot a füzetekbe, majd hátunkra kaptuk a batyuinkat és a ház mellett elindultunk lefelé a meredek úton.
 |
| Fekete-hegyi (Sasfészek) Turistaház |
Ekkor már hetek óta egy csepp eső sem esett, ezért az út por száraz volt és majdnem annyira csúszott, mintha jeges lett volna. Kicsit lassan, de szerencsére gond nélkül sikerült leküzdenünk ezt a körülbelül 250 méteres szakaszt.
 |
 |
| Így nem is látszik olyan meredeknek |
Ha valaki esetleg nem tudna megállni... |
 |
 |
| Tapló |
Nézz az ég felé! |
Utána egy nagyon hangulatos, jól járható közel 2 kilométeres séta várt ránk, mielőtt visszaértünk volna a Z jelzéshez.
 |
 |
| Keskeny ösvény a K4 jelzésen |
Lombsátor |
 |
 |
 |
| Hangulatos erdei úton sétáltunk |
 |
 |
| Fatörzs |
Utolsó méterek a K4 jelzésen |
Mielőtt továbbindultunk volna Kesztölc felé a Z jelzésen, tettünk egy rövid, körülbelül 30 méteres kitérőt a bokrok mögött megbúvó kilátóponthoz. Rövid nézelődés és néhány fénykép elkészítése után indultunk tovább. A hegy lábánál elterülő mezőt átszelve megcsodálhattunk ahogy az árvalányhajak hajladoznak a szélben.
 |
 |
 |
| Zsálya |
Magyar szegfű |
Árvalányhaj |
Hamarosan visszaértünk a K jelzéshez, átszeltük a keskeny erdősávot és megérkeztünk a gyógynövénykerthez. Onnan már csak néhány lépés volt hátra, hogy visszaérjünk az autóhoz.
 |
 |
 |
| A gyógynövénykert ismertetője |
Kakukkfű |
Zsálya |
Ezzel véget ért egy 3 és fél éves történet, sikerült összegyűjteni a
Pilisi kilátások mozgalom 12 bélyegzőjét. A kitűzőre sem kellett sokat várni, két héttel később személyesen vehettem át Piliscsabán.
 |
 |
| Teljes a gyűjtemény |
A kitűző |
Aki esetleg azon gondolkozik, hogy belevágjon a teljesítésbe, ne ijedjen meg tőle, nem feltétlenül fog ilyen hosszú ideig tartani. Mi időközben elindultunk az OKT-n is, ott is gyűjtögetjük a pecséteket. Emellett a gyerekeknek is egyre több az önálló programjuk, így nem könnyű olyan időpontot találni, amelyik mindenkinek megfelel egy hosszabb-rövidebb túrára. De a 12 bélyegzőt olyan helyekre sikerült elhelyezniük a mozgalom megálmodóinak, amelyek rövidebb túrákkal is elérhetőek. A pecsételőpontoktól pedig valóban bámulatos kilátás tárul a szemünk elé és egy teljesen más szemszögből csodálkozhatunk rá a Pilis és környékének természeti csodáira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése