OKT 19.: Mátraverebély – Garáb (2020.12.05.)

Búcsú a Cserháttól... A november-decemberi időszak egyetlen napsütéses hétvégéjén teljesítettem az OKT utolsó hiányzó cserháti szakaszát. Mátraverebélyről indultam és a Csapás-tetőn keresztül jutottam el a szentkúti kegyhelyhez. A barlanglakások után még nézelődtem egy kicsit a "Szent" forrásoknál, majd a lovak közé csaptam és átvágtattam Sámsonházára. A kőfejtőnél felmásztam a hegytetőre, majd egy újabb le-fel kombináció után a Csonka tetejéről csodáltam meg a Mátra hegycsúcsait és Nagybárkány templomtornyát. Lereszkedtem a faluba, majd elindultam a hosszú, véget érni nem akaró emelkedőkön keresztül a Cserhát 500-as csúcsaira. A négyfenyői menedékháznál gyűjtöttem egy kis (lelki)erőt és a Nagy-Kő-tetőn keresztül érkeztem meg a Garábi-nyeregbe, ahol ezúttal is fényképpel igazoltam a szakasz teljesítését.

December első hétvégéjén indultam a 2020. év (valószínűleg) utolsó kéktúrájára. Ekkor már hetek óta felhő takarta a napot, így egész héten árgus szemekkel lestem az időjárás előrejelzést, vajon milyen idő várható szombaton, érdemes-e útnak indulni?

A kijárási korlátozás szabályait betartva, de a lehetőségeket teljes mértékben kihasználva, hajnali 5 órakor ültem autóba és indultam Garáb felé. Azt gondoltam, hogy ezen a korai órán egyedül leszek az úton, de tévedtem. Mintha a fél ország egyszerre, pontosan 5 órakor indult volna útnak...

Szerencsére komolyabb fennakadás nélkül, időben odaértem a kis cserháti faluba. A buszfordulónál leparkoltam az autóval, majd lesétáltam a Faluháznál található buszmegállóba. (Nyáron hallottuk a helyiektől, hogy állítólag valaki már látott olyan embert, aki hallotta, hogy valamikor megesett, hogy a busz nem ment fel a buszfordulóig, ezért inkább a Faluháznál kell rá várni.)

Alighogy leértem a megállóba, már érkezett is Felsőtold felől a busz. Ezúttal elment a fordulóig... A buszon könnyű volt ülőhelyet találni, mert csak a vezetőülés volt foglalt, valamint még két sor volt szalaggal lezárva. Ecsegen és Csécsén felvettük a Pásztóra igyekvő (többnyire) idősebb utasokat, majd közel 45 perc zötykölődés után érkeztünk meg a városba. A Csillag téri megállóban megvártam a salgótarjáni buszt, amelyik aztán negyed óra alatt átrepített Mátraverebélyre.

A buszról leszállva a Polgármesteri Hivatalhoz mentem, hogy beüssem a nap első pecsétjét. Az adminisztráció és a gyors szerelvényigazítás után végül fél 9-kor indultam útnak. Végigsétáltam a Rákóczi úton, majd az út végén jobbra fordultam és a gyalogos aluljárón átmentem a 21-es út alatt.

Mátraverebély, Rákóczi út

OKT 19.: Cserhátsurány – Felsőtold (2020.09.05.)

Beköszöntött az ősz... Az időjáráson ez egyelőre nem látszott, napközben még 30°C közelébe kúszott a hőmérő higanyszála, de reggel már sötétben kellett otthonról elindulni...

Szombat reggel negyed 5-kor csörgött az ébresztőóra. Gyorsan kimostam az álmot a szememből, összeszedtem az előző este összekészített felszerelésemet és már indultam is Felsőtold felé. Mogyoród környékén autóztam, amikor kivilágosodott. Negyed 7-kor értem Felsőtoldra, az autóval leparkoltam a Szent Imre-kápolna mellett, majd átsétáltam a buszmegállóba.

Amikor aggódni kezdtem volna, hogy rosszul néztem meg a menetrendet és mégsem közlekedik az a napi egyetlen járat, amivel átszállás nélkül juthatok el Cserhátsurányba, akkor végre megérkezett a busz. Sok cserháti buszjárathoz hasonlóan ez is megfordult a faluban és indult vissza Alsótold felé, hogy fél óra zötykölődés árán eljuttasson túrám kiindulópontjára.

7 órakor szálltam le a buszról Cserhátsurány központjában, elindítottam a GPS-t és útnak indultam. Ezúttal a Petőfi utcában, az OKT táblánál pecsételtem, majd sétáltam tovább az enyhén emelkedő aszfaltos úton. 

Az első lépések: Cserhátsurány, Petőfi út

Banánliget

A falu szélső házai mellett

OKT 19.: Felsőtold – Garáb (2020.08.08.)

Két héttel a Balaton-felvidéki kiruccanás után visszatértünk a Cserhát dombjai közé. Ráadásul a logisztika miatt egy rövid, nem hagyományos módon igazolható szakasszal.

Korán indultunk, így a Kevélyek lábánál láthattuk a felkelő napot. (A fényképet a fiam készítette.)

Felsőtoldon, a Szent Imre-kápolnánál hagytuk az autót, onnan indultunk el a körtúrára a fiaimmal. Mivel a településen nincs kéktúra bélyegző, ezért bementem a Vegyesboltba céges bélyegzőért, de nem jártam sikerrel. Így hát maradt az első kéktúrás útjelző tábla, mint igazoló pont.

Fél nyolckor indultunk útnak a K4 jelzést követve. Nem kellett sokat gyalogolni, 2 perc alatt el is értük a Zsunyi-patakot és az útjelző táblát. Itt elkészítettük a fényképet, majd elindultunk a K jelzésen Alsótold felé. A keréknyomokban még helyenként láthatóak voltak a néhány nappal korábbi esőzések miatti pocsolyák, de sár már nem volt, inkább a kemény, bokaficamító buckák jelentették a nehézséget.

Indulás Felsőtoldról a Zsunyi-patak völgyében

Mezei katáng

Egy-egy pocsolya jelezte a néhány nappal korábbi esőt

OKT 19.: Becske – Cserhátsurány (2020.06.28.)

Néhány nap pihenő után ismét bakancsot húztunk és folytattuk a barangolást a kék úton. Ezúttal nemcsak a fiúk, hanem a feleségem és a kisebbik lányunk is csatlakozott hozzánk, ezért egy rövidebb szakaszt választottam.

Tanulva a néhány nappal korábbi esetből, egy kicsit korábban indultunk otthonról, hogy biztosan elérjük a buszt. Vasárnap lévén azonban csak néhány autóval találkoztunk útközben, ezért a tervezettnél korábban, 7 óra után néhány perccel már meg is érkeztünk Cserhátsurányba. A busz indulásáig még volt fél óránk, így az orvosi rendelő előtti kis parkban kényelmesen megreggeliztünk.

Ezúttal néhány perc késéssel érkezett a busz, de a mohorai csatlakozást így is kényelmesen elértük és fél 9-kor érkeztünk meg Becskére.

Már ekkor lehetett érezni, hogy nagyon meleg napnak nézünk elébe, ezért amíg én a pecsételéssel foglalkoztam a cukrászda bejáratánál, addíg a család többi tagja megpihent az út túloldalán lévő árnyékos buszmegállóban.

Háromnegyed 9-kor indultunk útnak. Először a Petőfi Sándor, majd az enyhén emelkedő Kossuth Lajos utca út aszfaltját tapostuk. A falu utolsó házát elhagyva a fák között, egy árnyékos kocsiúton folytatódott az emelkedő. De nem örülhettünk sokáig az árnyéknak, mert kb. 800 méter megtétele után kiértünk a Bástya-hegy melletti tisztásra.

Néhány nappal korábban csak messziről láttuk, most elsétáltunk a becskei Szeplőtelen fogantatás templom mellett

Kossuth Lajos út

Kocsiút az erdőben