Az őszi szünetben folytattuk az OKT bakonyi szakaszának bejárását. Eredetileg keddre terveztük a túrát, de arra a napra esőt jósoltak a meteorológusok, ezért végül péntekre halasztottuk a sétát. A terv az volt, hogy Zircig elmegyünk autóval, onnan elbuszozunk Bakonybélbe, majd megtesszük a Bakonybél és Városlőd közti körülbelül 20 km-es, kevés szintet tartalmazó távot, este pedig Veszprémen keresztül visszabuszozunk Zircre.
Reggel, amikor parkolóhelyet kerestünk Zircen, feleségem meglátta a K jelzést és megkérdezte, hogy miért nem oda jövünk vissza? Mondtam neki, hogy bár a távolság mindkét irányban körülbelül ugyanannyi, de a Kőris-hegy megmászása miatt Zircig több az emelkedő, mint a Városlődig. Rövid tanakodás után végül a családi tanács megszavazta, hogy bevállaljuk a nehezebb szakaszt, cserébe azért, hogy este már ne kelljen buszozni.
Negyed 10-kor leparkoltunk a Rákóczi téren, kényelmesen összekészülődtünk, majd beálltunk a buszmegállóba. A busz érkezéséig volt még néhány percünk, ezért megkerestük a buszmegálló melletti parkban a Közép-Dunántúli Piros Túra (KDP) kezdőpontját, a 0. kilométer követ.
 |
| Itt kezdődik a KDP |
Kicsit tartottunk tőle, hogy a hosszú hétvége és a temetőlátogatások miatt sokan lesznek a buszon, de szerencsére még ülőhelyünk is volt, így kényelmesen tettük meg a 25 perces utat. A buszon találkoztunk egy magányos kéktúrázóval, ő is Zircig tervezte az aznapi sétát.
Bakonybélbe érkezve sokan leszálltak az első nagyobb buszmegállónál, köztük az említett túrázó is, ezért mi is követtük a példájukat. Az volt a szerencsénk, hogy megnéztem a megálló tábláját, így még a busz továbbindulása előtt rájöttünk, hogy nekünk még nem ott (Petőfi utca) kell leszállnunk. Így hát gyorsan visszapattantunk a buszra és elmentünk a következő megállóig (Üdülő bejárati út).
Végül 10 óra előtt néhány perccel érkeztünk meg a kiszemelt megállóba. Nagyobbik fiammal elmentünk a buszmegállótól 300 méterre található Vadszőlő Étterembe, hogy beüssük a füzetekbe a nap első két pecsétjét (az OKT pecsétet és az étterem saját, szőlőleveles pecsétjét). Mivel az étteremnél várni kellett egy kicsit a céges pecsétre, így csak negyed 11-kor tudtunk útnak indulni a buszmegállótól a Kőris-hegy felé.
 |
| Bakonybél, Cseralja utca: az utca elején lévő buszmegállótól indultunk a Kőris-hegy felé |
Az utolsó házat elhagyva egy kerékpárosoknak szóló táblát láttunk meg az út szélén, amelyre az volt írva, hogy „Zirc 23 km”. „Apa, azt mondtad, hogy csak 20 km-t megyünk, itt pedig 23 km van kiírva!” – hangzott el a számonkérő megjegyzés a gyerekektől. Próbáltam megnyugtatni az aggódókat, hogy a kiírt távolság a biciklisekre vonatkozik, turistaúton közelebb van…
A radarállomáshoz vezető, keskeny, de jó minőségű aszfaltúton sétálva szembe jött velünk egy család. Megkérdezték, hogy a Kőris-hegyre megyünk-e? Miután igennel feleltünk, segítő szándékkal figyelmeztettek, hogy a kanyar után majd balra le kell térni az aszfaltról. Csak azt nem mondták, hogy melyik kanyar után…
 |
 |
| Az út a Kőris-hegyre vezet, de gépjárművel csak külön engedéllyel lehet behajtani |
Kicsit több mint 2 km-t kanyarogtunk a műúton, mielőtt balra, a fák közé vezettek a jelzések.
 |
 |
| Szálfaerdő az út menti hegyoldalon |
A sokadik kanyar után balra le kellett térni az aszfaltról |
Az aszfaltot elhagyva emelkedni kezdett az út, de néhány rövid,
szuszogtató szakasz kivételével szinte alig lehetett érezni, hogy
felfelé haladunk. Csak onnan vettük észre a folyamatos hegymenetet, hogy
egymás után süllyesztettük el a meleg ruháinkat a hátizsákok mélyére. A két nappal korábbi eső miatt arra számítottam, hogy kicsit sáros lesz az erdei út, de szerencsére tévedtem. Száraz lábbal tudtunk sétálni a vastag avarszőnyegen.
 |
| A távolban megpillantottuk a radarállomást... |
 |
 |
 |
| ...de addíg még várt ránk másfél kilométer séta az óriások között |
Háromnegyed 12-kor tértünk rá újra az aszfaltútra, amelyiken Bakonybélből elindultunk. De csak 100 métert tettünk meg rajta, az első kanyarnál a jelek a szalagkorlát túloldalán, a fák között folytatódtak, hogy levágják a műút utolsó nagy kanyarját. Átmásztunk a szalagkorláton és elkezdtük a csúcstámadást. Talán ez volt az egész út legnehezebb szakasza: meredek volt, köves és még egy hatalmas fa is keresztben feküdt az úton. Mintegy 200 métert kellett így megtennünk, utána visszaértünk az aszfaltra. Akkor ért oda az a pár is, akiket akkor láttunk, amikor átléptünk a szalagkorláton. Megállapítottuk, hogy a K valóban rövidebb volt, mint a P, amelyik az úton tette meg ezt a részt, de semmivel sem gyorsabb.
 |
| Néhány lépés az aszfalton |
 |
 |
| Akadályokkal nehezített csúcstámadás |
Ekkor már valóban célegyenesbe fordultunk, mindössze 200 méter aszfaltkoptatás után megérkeztünk a „
golyó”, vagy „
focilabda”, esetleg „
fullerén” kerítéséhez. (Az érdeklődési körének megfelelően mindenki más-más névvel illette az építményt.) Néhány fénykép elkészítése után indultunk tovább, hogy az onnan 100 méterre található Vajda Péter kilátónál tartsunk egy hosszabb ebédszünetet.
 |
| Indulás lefelé a Kőris-hegy tetejéről |
Lélegzetelállítóan gyönyörű szálfaerdőben ereszkedtünk lefelé és megállapítottuk, hogy szerencsénk volt, mert ebből az irányból nehezebb lett volna felmászni a hegytetőre.
 |
 |
| Kisszépalmapuszta, esőbeálló |
Ágak között megbújó jelzés |
Az esőbeállót elhagyva egy rövid aszfaltos szakasz következett. Miközben az allén sétáltunk, olyan érzésünk volt, mintha egy régi kosztümös filmbe csöppentünk volna: hosszú, egyenes út, amelyet két oldalról fasor szegélyez, felülről pedig a még le nem hullott levelek vetnek árnyékot.
 |
 |
| Akár egy régi kosztümös filmben is lehetne ez az allé |
Hosszú egyenes aszfaltút, de mi csak néhány száz métert tettünk meg rajta |
Mindössze 300 métert tettünk meg az aszfalton, amikor a jelek balra kanyarodtak és egy erdei kocsiúton folytatódtak. Elhaladtunk egy frissen bekerített faültetvény(?) mellett, majd hamarosan elértünk egy robusztusabb, fából készült kerítéshez. Amikor a kerítés mellett futó keréknyomok egy köves útba torkolltak, akkor eltöprengtünk, hogy merre tovább? K jelzést nem láttunk, mindössze egy kipreparált K+ jelzés találtunk a kerítésre szögezve. Arra gondoltunk, hogy a balról jövőknek szól a táblácskán olvasható útmutatás („
Jobbra indulj”), ezért aztán elindultunk abba az irányba. Néhány lépést tettünk meg mindössze, de K jelzést még mindig nem láttunk, ezért megnéztem a térképet. Kiderült, hogy az iránymutatás nekünk szólt és másik irányba (jobbra) kellett volna indulnunk.
 |
 |
| Erdei kocsiúton |
Valóban jobbra kellett volna indulni |
A köves kocsiúton haladva néhányszor visszafordultunk és vetettünk egy-egy pillantást a napi túránk csúcspontjára, a Kőris-hegyre és a tetején álló radarállomásra.
 |
| Felfelé a dombtetőre Borzavár előtt |
A település előtti utolsó métereket egy keskeny ösvényen tettük meg, amely a templom háta mögött, egy elhanyagolt épület mellett ért be a faluba. A Polgármesteri Hivatalnál pecsételtünk, az épülettel szemben, az út túloldalán pedig megtöltöttük a kulacsainkat a még működő kék kútnál.
 |
 |
| Néhány lépés a mezőn |
A mező végén balra fel a dombra |
 |
 |
 |
| Még mindig felfelé a bokrok között |
Egyik oldalon erdő, másik oldalon tarvágás |
Újra az erdőben, a vastag avarszőnyegen |
 |
 |
| Ereszkedés Zirc felé |
Kocsiút a Pintér-hegy oldalában |
Szerettük volna megnézni a Fiatalító-forrást, de mivel kitáblázva nem volt, én pedig nem ebből a szakaszból készültem fel, így már csak azt a táblát láttuk meg, amelyik visszafelé 600 m-re mutatta a helyet. Az már csak hab volt a tortán, hogy a tábla szerint a K jelzés vezetett volna a forráshoz… (Persze a táblakészítők logikája alapján ez csak annyit jelentett, hogy a K jelzésen kell elindulni. Azt, hogy utána mit kell csinálni, a túrázónak kell kitalálnia.)
Reggel, amikor eldöntöttük, hogy ezt a szakaszt járjuk végig, tettem egy olyan meggondolatlan ajánlatot, hogy aki elfárad, annak nem kell visszasétálnia az autóhoz, hanem Zircre beérve, a tanösvény elején leülhet a padokra, én pedig eljövök érte autóval. Habár útközben nem emlegettem ezt az ajánlatot, ennek ellenére senki nem felejtette el, így a túra utolsó 800 méterét, amit a városban kellett megtenni, már egyedül jártam végig.
Az OKT barangolásaimról további adatok a
Heyjoe.hu
oldalon találhatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése