OKT 18.: Alsópetény – Ősagárd (2020.11.13.)

Egy rövid, hiánypótló túrára indultam ezen a ködös, novemberi péntek reggelen. Hiánypótló, mert az utolsó néhány túrán nagyon sokat mentem aszfalton, így már hiányzott egy kis „dagonya”. Továbbá hiánypótló azért is, mert már csak ez a szakasz hiányzott a Cserhát közepéről.

Ezúttal nem kellett korán indulnom otthonról, mert a kiszemelt busz csak 8 órakor indult Ősagárdról Felsőpeténybe. (Az éjszakai kijárási tilalom miatt 5 óra előtt el sem indulhattam volna.) Háromnegyed 8-kor érkeztem meg Ősagárdra, leparkoltam az evangélikus templom előtt, majd átsétáltam az orvosi rendelőhöz, a buszmegállóba. Menetrend szerint megérkezett a busz, amelyen a vezetővel együtt mindössze öten voltunk, így utazás közben nem volt nehéz megtartani a „szociális távolságot”.

Negyed 9-kor szálltam le a buszról Felsőpetényben, a bányánál, ahonnan gyalog sétáltam át Alsópeténybe. (A következő busz csak 11 órakor lett volna, addigra én már majdnem visszaértem Ősagárdra.)

Felső- és Alsópetény között

A völgyben feltűntek Alsópetény első házai

OKT 18.: Ősagárd – Szendehely (2020.08.20.)

A Tepke meghódítása után az augusztusi hosszú hétvége első napján egy újabb hegytetőt, a Naszályt vettük célba. Eredetileg Szendehely felől szerettünk volna felmászni, de a tömegközlekedési lehetőségek miatt végül Ősagárd felől indultunk neki.

Reggel Szendehelyen hagytuk az autót, onnan buszoztunk át a fiaimmal Ősagárdig. 8 órakor pecsételtünk az evangélikus templomnál, majd útnak indultunk a Rákóczi utcán. A Szabadság utca elején sétálva megállapítottuk, hogy itt sem kolbászból van a kerítés...

Reggeli kihalt utca Ősagárdon

Itt sem kolbászból, hanem nadrágból és sílécből van a kerítés

OKT 18.: Alsópetény – Becske (2020.06.23.)

Márciustól május végéig egy csepp eső sem esett, aztán jött Medárd és meghozta az esőt. Június közepétől szinte minden nap kaptunk az égi áldásból. Időnként csak kellemes nyári zápor formájában, időnként hevesebb zivatarként, de előfordult felhőszakadás is. Június utolsó hetére beköszöntött a nyár, mi pedig bakancsot húztunk és a két fiammal elindultunk, hogy folytassuk a Cserhát megismerését. Arra számítottunk, hogy a februárihoz hasonló terepviszonyok fogadnak majd bennünket...

Negyed hatkor indultunk otthonról, hogy kényelmesen elérjük a Becskéről 7:11-kor Bercelre induló buszt. Munkanap lévén helyenként kisebb dugó lassította a haladásunkat, de így is 7 óra előtt néhány perccel leparkoltunk Becskén, az Ady Endre út szélén. Mivel még tengernyi időnk volt a busz indulásáig, ezért kényelmesen, sétálgatva indultunk el a megálló felé. A kereszteződéshez közeledve megpillantottam, hogy egy Bercelre menő busz áll a megállóban. Gondoltam, hogy korán van még, ez biztosan nem a mi buszunk, de inkább fussunk egy kicsit és szálljunk fel rá, legfeljebb az átszállásnál néhány perccel többet kell várnunk. Jól döntöttünk... Ez volt az a busz, amit kinéztem, csak kicsit korábban érkezett.

A csatlakozó járat már nem tartogatott ehhez hasonló izgalmakat. Bercelről indult, végigjártuk vele a környék összes falvát és negyed 9-kor szálltunk le róla Alsópetényben. Egy, a buszmegállóban várakozó idősebb úr készségesen útbaigazított, hogy merre kell menni a kilátóhoz és merre van a helyi kisbolt. Megköszöntük a segítőkészségét, pecsételtünk a füzetbe, majd elindultunk a Béke utca irányába.

Elindultunk Alsópetényből

Néhány méter után jobbra fordultunk a Béke utcára

OKT 18.: Nógrád – Szendehely (2020.02.01.)

Február elsejére sikerült megszervezni az új év első túráját. Ezúttal a két fiam is mellém szegődött, hogy együtt sétáljunk el Nógrádtól Szendehelyig. Háromnegyed hatkor indultunk otthonról, elvonatoztunk a Nyugati pályaudvarig. Onnan néhány perc várakozás után indultunk tovább Vác felé, ahonnan egy kétkocsis „piroskával” (Bzmot) zötyögtünk tovább és negyed 9 után néhány perccel értünk Nógrádra.

Mire a táska mélyéről előkerestem a fényképezőgépet, addigra a "piroska" már tovaszáguldott