Hideg szél fújt, ezért alaposan felöltöztem, bekapcsoltam a GPS-t és 7:45-kor útnak indultam. Egy héttel korábban, amikor a Fenyves kocsmában pecsételtem, csak a kocsmáros volt az üzletben. Azon gondolkoztam, hogy vajon miért nyit ki reggel 6-kor, ha egyetlen vendége sincs a kora reggeli órákban? Most is a kocsmában pecsételtem és megkaptam a választ a kérdésemre. A helység tele volt bevásárolni induló, vagy onnan hazafelé tartó vendégekkel, akik egy ital mellett beszélték meg az elmúlt éjszaka történéseit. Pecsételtem, majd a falu főutcáján indultam tovább.
20 perc múlva hagytam el a település utolsó házait, majd további 10 perc sétával értem el a vasútállomásra. Pecsételnem már nem kellett, de azért ellenőriztem a bélyegzőt.
 |
 |
| Elhagytam a falu utolsó házait |
Vasútállomás |
A kalandpark előtt cipők voltak fellógatva egy fára, nem sikerült rájönnöm, hogy ki és milyen meggondolásból akart ilyen módon megszabadulni a lábbelijétől.
 |
 |
 |
| Vasúti aluljáró a kalandpark előtt |
Cipőfa |
Aszfaltút a Bányatelep előtt |
A Bányatelepet elhagyva elfogyott az aszfalt is és egy keményre taposott, széles, sóderes úton kellett továbbmenni. A Csalános-völgyben volt néhány pocsolya és sárosabb rész, de az előző hétvége esőzése után ennél rosszabbra számítottam.
 |
 |
| Vége az aszfaltnak |
Csalános-völgy |
A Güszi-pihenőnél lekanyarodtam a sóderes útról és egy kis tisztáson átvágva az erdőben indultam tovább. Egy kb. 1 km-es emelkedő következett, amelynek a végén egy újabb tisztásra érkeztem. Jobbra fordultam, majd az erdő szélén balra és a keréknyomokat követve sétáltam tovább a fák között.
 |
 |
 |
| Güszi-pihenő |
A sóderes utat elhagyva először egy mezőn kellett átvágni,... |
...utána pedig a fák között folytatódott az út. |
 |
 |
| Kisebb-nagyobb pocsolyák sok helyen voltak |
Felértem a dombtetőre a kis tisztásra |
Mindössze 10 percig tartott ez a kényelmes séta, utána véget ért az erdősáv és egy major kerítése mellett találtam magamat. Olyan volt, mintha az Északi-sarkra érkeztem volna. Süvítő szembe szél, szinte szélvihar fogadott, ami jelentősen megnehezítette és lassította az előre haladást. Ezen a 200 m-es szakaszon jobban elfáradtam, mint az addig megtett 9 km-en…
 |
 |
| Szélárnyékban a fák között |
A major kerítése mellett, süvítő szembe szélben |
A majort elhagyva egy rövid séta következett a fák között, majd Úrkút szélső házai mellett.
 |
 |
| Úrkúthoz közeledve |
Úrkút, Honvéd utca |
Mindenképpen szerettem volna megnézni a Csárda-hegyi őskarsztot és úgy emlékeztem, hogy ehhez egy rövid kitérőt kell tenni a K jelzésről. Ezért aztán egy kissé meglepődtem, amikor hirtelen a tanösvény 2. számú ismertető táblája előtt találtam magamat. Ezek szerint mégsem kellett kitérőt tenni, a K közvetlenül az őskarszton keresztül vezet.
 |
| Az őskarszt "hátsó bejárata" |
Először a falépcsőn lementem a sziklák lábához, utána pedig a tanösvény jelzéseit követve jártam körbe a hasadékot. Mielőtt továbbindultam volna, a bejáratnál található padoknál tartottam egy rövid pihenőt.
 |
 |
 |
 |
 |
| Barangolás az őskarszt sziklái között |
A természetvédelmi terület kapuján kilépve balra fordultam és a Gubiczahegy utcán lesétáltam a Kéktúra Vendéglőhöz, az úrkúti pecsételőhelyhez.
 |
 |
| Ki-bejárat a természetvédelmi területre |
Úrkút, Gubiczahegy utca |
Bélyegzés után az enyhén emelkedő Rákóczi utcán indultam tovább.
 |
 |
| Úrkút, Nagyboldogasszony-templom |
Úrkút, Rákóczi utca |
Mindössze 400 métert kellett megtenni, amikor a jelzések jobbra, az Árok utcába kalauzoltak. Ebben az utcában található a település névadó kútja, az Úr-kút (vagy Urak kútja).
 |
 |
| A falu névadó kútja, az Urak kútja |
A kút melletti emléktábla |
A faluból kiérve a fák között, egy széles, helyenként kissé sáros kocsiúton indultak tovább a jelzések. 5 percnyi sétával egy legelőre érkeztem, ahol egy tehéncsorda kellős közepén találtam magamat.
 |
 |
 |
| Indulás tovább Úrkútról |
Széles kocsiút az erdő szélén |
A tehenek |
A távolból, a bozótos rész mögül hallottam a csordás hangját és a kutyák ugatását, de nem láttam őket, így nem tudtam nekik jelezni, hogy szeretnék továbbmenni. Megálltam és tanakodtam, hogy mitévő legyek. Első gondolatom az volt, hogy megkerülöm a bozótot. De a túloldalán is tehenek legeltek, ott sem lett volna egyszerűbb az átkelés. Miközben gondolkoztam, egyre közelebb jöttek a tehenek és egyre furcsább szemmel néztek rám. A tekintetüket látva jobbnak láttam kitérni előlük, ezért a tüskés bozóton keresztül próbáltam továbbmenni. Számtalan karcolást és tüskét sikerült begyűjtenem a karomra, de ezalatt csak néhány métert haladtam előre, így ez a tervem is kudarcot vallott. Ezért aztán úgy döntöttem, hogy várok. Néhány percig ácsorogtam a bozótban, amíg a tehenek egy kicsit továbbmentek. Így végül sikerült a hátuk mögé kerülnöm. Ezután már csak a kutyákkal kellett megküzdenem, de mivel közben a gazdájuk is észrevett, ezért a találkozás kevésbé volt veszélyes, mint
ősszel Bakonykútinál.
Néhány szót váltottunk a csordással, majd indultam tovább. A keréknyomok egy kerítés mellett vezettek, a végénél pedig jobbra fordultak és felkapaszkodtak az egykori erdőgazdasági vasút megmaradt töltésére.
 |
 |
| Mindenki ment tovább a maga útján |
Keréknyomok a bekerített terület mellett |
 |
 |
| Letérés a keréknyomokról |
Az egykori vasút töltésén |
Néhány perccel később megérkeztem egy erdei aszfaltútra, amelyen továbbindulva a fák ágai között már feltűnt a kab-hegyi adótorony, de az irány miatt az volt az érzésem, hogy minden lépéssel egyre távolabb kerülök tőle.
 |
 |
 |
| Érkezés az aszfaltútra |
A fák mögött már látható volt az adótorony |
Ebben az irányban mintha minden egyes lépéssel egyre távolabb kerültem volna az adótoronytól. Pedig ez volt a helyes irány. |
Mielőtt elértem volna a hegytetőre vezető aszfaltutat a jelzések jobbra kanyarodtak és a 8. nyiladékon folytatódtak. Ezen a szakaszon pocsolyák, dagonyák és egy kis tó is lassította a haladást, de kisebb-nagyobb kerülőkkel nem okozott gondot a megkerülésük.
 |
 |
 |
| A kép közepén, jobb oldalon kezdődik a 8. nyiladék |
A 8. nyiladék eleje |
Tavacska a keréknyomban |
A nyiladék végén megérkeztem az adótoronyhoz vezető aszfaltútra. Közel 2 km hosszú, egyenes, enyhén emelkedő út állt előttem, erős szembe széllel nehezítve. Örültem, amikor a vadászház kerítésével szemben megláttam a pecsételőhelyet…
 |
 |
| Hosszú egyenes aszfaltút vezetett a hegytetőre |
A pecsételőhely |
A bélyegzés után egy balkanyart követően ugyan még folytatódott az emelkedő, de legalább a szél már nem szemből fújt.
 |
 |
| Hamarosan már mindkét adótornyot lehetett látni |
 |
 |
| Vastag drótkötelek tartják a tornyot |
Még egy rövid emelkedő |
 |
 |
| Hasonlóság... |
A hegytetőn szerettem volna megnézni a néhány éve épített Kinizsi Pál kilátót. Arra emlékeztem, hogy a kerítés mellett indul egy ösvény, azon lehet kimenni az építményhez. Elindultam hát az első ösvényen, amit megláttam. Néhány méter után tüskés ágak állták utamat, ezért kissé eltávolodtam a kerítéstől, úgy próbáltam utat törni magam előtt. Sikerült is, mert hamarosan egy széles úton kötöttem ki. Ez azonban nem volt más, mint a hegyről lefelé vezető K jelzés. Rájöttem, hogy valamit elrontottam, ezért az úton visszamentem a kiindulóponthoz. Az újabb próbálkozás előtt segítségül hívtam a térképet. Így már könnyebb dolgom volt, láttam, hogy nem a jobb, hanem kicsit feljebb a bal oldali kerítés mellett kell elindulni.
 |
 |
| Az út végén kellett a kerítés mellett balra elmenni a kilátóhoz |
Kab-hegy, Kinizsi Pál kilátó |
 |
| A kilátóból már látható volt a Balaton csillogó víztükre |
A kilátónál tartottam egy rövid ebédszünetet, majd indultam tovább. Hamarosan elértem az E-nyiladékon futó meredek lejtőt. Szerencsére nem volt sáros, így nem okozott gondot a leereszkedés.
 |
 |
 |
| Indulás lefelé a hegytetőről |
Lefelé az E-nyiladékon |
Pontosan velem szemben a Molnár Gábor kilátó a Lugos-tetőn |
A lejtő alján balra fordultam és kb. 400 méter megtétele után egy kerítéshez értem. A kerítésen volt egy létra, át lehetett volna mászni rajta, de az egyik fára festett K jelzés alapján azt gondoltam, hogy balra kell kanyarodni és a kerítés mellett kell továbbmenni. Miután kb. 100 métert megtettem, gyanússá vált, hogy nem látok jelzést a fákon. Ismét elővettem hát a térképet és megállapítottam, hogy bizony át kellett volna mászni a létrán. Habár a kerítés mellett továbbsétálva is elértem volna a 6. nyiladékra, de én inkább visszamentem és „ortodox” módon a K jelzést követve ereszkedtem tovább a hegyoldalban.
 |
 |
 |
| Kicsit sáros keréknyom a lejtő alján |
Háttérben a kerítés és a létra, amin át kellett mászni |
Napelem a villanypásztor működtetéséhez |
 |
| Ereszkedés a bekerített területen |
Mivel bemásztam a kerítésen belülre, ezért a túloldalon ki is kellett mászni onnan. A kerítés túloldalán futott a 6. nyiladék, azon mentem tovább. Majdnem 2 km-t sétáltam ezen az enyhén lejtő, nyílegyenes úton, mielőtt elértem a H-nyiladékhoz.
 |
 |
| Ismét a kerítésen kívül |
Kereszteződés a 6. és az F-nyiladék találkozásánál |
 |
 |
| A kép csalóka, innen már messze vannak az adótornyok |
Hosszú, egyenes út a nyiladékban |
 |
 |
 |
| Kövek |
Moha |
A Szent Jakab zarándokút is erre halad |
A kereszteződésnél jobbra fordultam a H-jelű nyiladékra és a kisebb-nagyobb pocsolyákat és tavacskákat kerülgetve azon gyalogoltam a következő kereszteződésig.
 |
 |
| Tavacska a H-nyiladékban |
Itt is mohás kövek miatt volt zöld a táj |
A kereszteződésnél balra fordultam és a korábbi számozott nyiladékkal párhuzamos, 5. nyiladékon indultam tovább. Újabb 2 km-t tettem meg a fák között, mielőtt egy hatalmas rétre érkeztem.
 |
 |
 |
| Hosszú idő után egy kanyar |
Magányos fa a rét közepén |
Nyáron valószínűleg kicsit nehezebben járható |
 |
 |
| Itt sem levéltől, hanem... |
...mohától voltak zöldek a fák |
 |
| Természetes erdő |
 |
 |
 |
| A kedvenc zuzmóm |
Egy kisebb akadály az úton |
 |
| Kezdődött a pusztai vándorlás |
A táj adottságai miatt itt kevesebb volt a jelzés, de a keréknyomok mutatták az utat. Nem sokkal később feltűnt a távolban a Kinizsi vár tornya is, így onnan kezdve egyszerűen csak „toronyiránt” kellett haladni. Szerencsére már nem fújt a szél, így kényelmes, szinte pihentető volt a következő másfél kilométer. De azért nem lennék azoknak a helyében, akiknek nyáron, tűző napsütésben, vagy télen hóviharban kell megtenni ezt a szakaszt.
 |
| Vajon mire szolgálnak ezek a kőkupacok? |
 |
 |
| Búcsúpillantás a Kab-hegyre |
Vizesárok |
 |
 |
| Jelzést nem láttam,... |
...toronyiránt kellett menni |
Elmentem a szennyvíztisztító telep mellett, majd következett 600 méternyi izgalom a 77-es út szélén. Nem volt túl nagy a forgalom, de azért észnél kellett lenni, amikor elszáguldott mellettem egy-egy teherautó vagy busz.
 |
| Kivételes pillanat, amikor egyetlen autó sem volt az úton |
Nagyvázsonyba érkezve az első kereszteződésnél véget ért a főút széli séta és egy kis utcácskán indultam a vár felé. A pénztárnál a falra szerelt bélyegzővel pecsételtem a füzetembe, majd megpróbáltam valami egyedi váras pecsétet is kérni a pénztárostól. Nem vette jó néven, hogy megzavartam könyvolvasás közben és közölte, hogy csak az a pecsét van, ami a falra van felszerelve.
 |
 |
| Nagyvázsonyban a kertek alatt |
Pihenőhely a cél előtt, a Kinizsi könnye-forrásnál |
 |
 |
| A Kinizsi vár |
Az evangélikus vártemplom |
A túrám „hivatalos” része itt véget ért. Negyed háromkor indult egy gyorsjárat a Pulai elágazótól Veszprémbe, addig még volt fél órám. Nézelődtem egy kicsit és készítettem néhány fényképet a várról és a környékéről, majd kényelmesen elsétáltam a buszmegállóba.
Ezzel a túrával ért véget a 2019-es túraév és a bakonyi OKT barangolásom. Folytatás 2020-ban, a tájegységet pedig majd meglátjuk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése