OKT 24.: Bódvaszilas – Aggtelek (2022.06.19.)

A túrahétvége harmadik napján Bódvaszilasról folytattam a gyaloglást. A Szabó-pallagi erdészháznál reggeliztem, a Szád-várnál lekéstem a buszt, a Várkertig pedig kispistáztam. Derenk, Szelcepuszta és a Hucul ménes voltak a következő megállóim, majd a Tengerszem mellett ebédeltem. Ebéd után még átmásztam a Magas-hegyen, körülnéztem a Baradla-tetőről, végül pedig a szikla tövében elkészítettem a célfotót.

Eredetileg ezzel a szakasszal szerettem volna kezdeni a háromnapos túrát, de mivel péntekre sikerült felsővadászi fuvart szervezni, ezért kénytelen voltam megfordítani a sorrendet és az irányt. Így a két rövidebb és könnyebb túra nem levezetés volt, hanem bemelegítés.

Szombaton sokáig tartott, mire Bódvaszilasról visszaértem a szállásra, ráadásul este még várt rám egy meglepetés is. Már épp lefekvéshez készülődtem, amikor kopogtak az ajtón. Meglepődtem, mert nem vártam senkit. Odamentem az ajtóhoz és két fáradt, meglepett túrázó állt velem szemben. (Később kiderült, hogy ők is a kéket járják.) Nem tudom, hogy ki lepődött meg jobban. Én nem tudtam róla, hogy másnak is kiadták a szállást (de 6 hely volt, hárman kényelmesen elfértünk), ők pedig nem tudtak arról, hogy nem egyedül lesznek a házban. („Menjenek csak nyugodtan, nyitva lesz a ház.” – ezt mondta nekik a gondnok.) Miután megegyeztünk, hogy nem félreértésről van szó, megbeszéltük, hogy ki hol fog aludni, majd amíg ők megvacsoráztak, jót beszélgettünk.

Másnap korán reggel autóval elmentem Jósvafő-Aggtelek vasútállomáshoz, ahol eszembe jutott a szakállas vicc: „Miért van ilyen messze az állomás a falutól? Mert ha közelebb lenne, akkor messze lenne sínektől.” Az autónak kerestem egy olyan helyet, ahol a nap nagy részében árnyékban lesz. A vonat pontosan érkezett és amint az várható is volt, nem volt rajta tömeg. A mozdonyvezetővel és a kalauzzal együtt hárman utaztunk rajta. Rövid zötykölődés után fél hétkor szálltam le Bódvaszilason. Pecsételnem már nem kellett, így miután elindítottam a GPS-t, már útnak is indultam.

Ugyanazon az ösvényen, amelyiken előző nap délután megérkeztem az állomásra, visszasétáltam a K jelzéshez és elindultam Aggtelek felé. Korán volt még, az utcán senkivel nem találkoztam mialatt elsétáltam a település túlsó végén lévő egykori magtárig. Onnan még néhány lépésnyit gyalogoltam aszfaltozott úton, majd egy köves úton folytatódott az enyhe emelkedő.

Újra a kéken Bódvaszilasznál

Vasárnap reggeli utcakép

Visszatekintve még jól látható az Esztramos, valamint a bódvaszilasi magtár és a templom

OKT 24.: Putnok – Kelemér – Aggtelek (2022.03.12.)

A márciusi hosszú hétvége első napja kellően fagyos volt ahhoz, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül induljak túrázni a tavaszi kertimunka helyett. Reggel szikrázó napsütés fogadott a putnoki vasútállomáson. Rövid városnézés után a Szörnyű-völgyi patak mellett sétáltam, ahol szörnyű volt látni a rengeteg szemetet az út szélén. A halastónál kissé megriadtam a rianástól, a Piroska-hegy nyergében pedig leesett az állam a csodálkozástól. A Mohos-tavaknál csak a Kisasszonyok fáját láttam, de Kelemérre éppen időben érkeztem.

Rövid pihenő után Aggtelekről folytattam a sétát. Az út első részét részben külföldön tettem meg, majd a senki földjén keresztül érkeztem meg a Hármashatárhoz. Onnan Zádorfalváig eseménytelen volt az erdei és mezei séta. A kocsmában pecsételtem, majd egy rövid pihenő után átvágtam a gömöri dombokon. Végül kényelmesen átsétáltam Kelemérre, ahol ezúttal még a pecsételésre is jutott időm.

Már csak egy olyan szakasz volt, amelyiken még egy lépést sem tettem meg, a 24. Ősszel is nézegettem a Putnok – Aggtelek távot, de közlekedés miatt tavaszra terveztem a bejárást, amikor már későn sötétedik. Most viszont úgy adódott, hogy a fiamnak nem volt kedve korán kelni, így a „szűkös kínálatból” mégis ezt a szakaszt választottam. Az első ötletem az volt, hogy vasárnap megyek, mert akkor ugyan nagyon korán kell kelni, de legalább este nem kell sietni, hogy sötétedés előtt visszaérjek Putnokra. Családi program miatt viszont a vasárnap nem volt jó, így következett a B-terv. 11 órakor ér fel a busz Putnokról Aggtelekre, este 6-ig világos van, 31 km, nem lehetetlen. Lefekvés előtt aztán eszembe jutott egy C-terv...

4:10-kor ellentmondást nem tűrő hangon megszólalt a telefonom. Gyorsan összekészülődtem, beültem az autóba és útnak indultam Putnok felé. El sem akartam hinni, hogy végre ismét nem ködben vagy hóesésben autózom az M3-as autópályán. A gyönyörű kék ég és a szikrázó napsütés miatt még az sem zavart, hogy a hőmérő folyamatosan -10°C körül egyensúlyozott.

Putnokon leparkoltam a vasútállomás épülete előtt, majd az időjárási viszonyoknak megfelelően magamra öltöttem néhány réteg ruhát és kiszálltam az autóból. Az állomáson beütöttem a füzetembe a nap első pecsétjét, majd a Rákóczi úton elsétáltam a városközpontba. Készítettem néhány fényképet a Fő téren, majd egészséges izgalommal a testemben elindultam afelé a településrész felé, amelyről korábban sok rosszat olvastam. Lehet, hogy korán volt, lehet, hogy hideg volt, de az is lehet, hogy csak túl sok rosszat olvastam korábban erről a részről, de azon kívül, hogy valóban nagy szegénységről árulkodott sok ház, semmi negatív tapasztalatom nem volt.

A reggeli nap fénye világította meg a putnoki vasútállomás épületét

Putnok, Szentháromság-templom

Serényi-kastély