OKT 22.: Sirok – Szarvaskő – Eger (2026.06.14.)

Régóta pihent az OKT füzetem a polcon és most sem teljesen önszántamból vettem kezembe. Szombati indulást terveztem, de végül vasárnap lett belőle. Sirokon megvolt a bélyegzés, majd a kötelező kitérők, Rozsnakpusztán ismét előkerült a füzet, Szarvaskő felett pedig ezúttal sem maradt ki a kilátó. Lent a völgyben ismét pecsételtem, majd busz helyett gyalog indultam Eger felé. Visszamásztam a hegytetőre, hogy onnan ereszkedhessek le az Almár-völgybe. Almárnál a GeoGo megtréfált, de végül a várkapitány szobránál sikeresen teljesítettem a vállalásomat.

Valamikor áprilisban leült mellém az ebédlőben az egyik munkatársam, aki a vállalati természetjáró közösség egyik aktív tagja. Mi másról beszélgettünk volna, mint a túrázásról? Nem sokkal később pedig megjelent a tollából a következő kis írás a vállalati belső hírlevélben :

🏃🏃 Kalandra fel!

2026. június 13-án, szombaton hat kalandvágyó kolléga egy különleges kihívásra vállalkozik: a telephelyeket összekötő, a GeoGo által támogatott, összesen 244 km hosszú útvonal különböző szakaszait teljesítik.

A távot közösen teszik meg, minden résztvevő a saját etapjával járul hozzá ehhez az izgalmas utazáshoz.

Ez több mint egy egyszerű túra – a csapatmunkáról, a kitartásról, a felfedezés öröméről és egy felejthetetlen közös élmény megéléséről szól.

Én is a hat kalandvágyó kolléga közé tartoztam… Néhány nappal az indulás előtt felosztottuk magunk között, hogy ki melyik távot teljesíti. Én a Sirok és Eger közötti, körülbelül 30 kilométeres szakaszt választottam, amelyik Szarvaskőig az OKT útvonalát követte.

Izgatottan vártuk a szombatot, megbeszéltük, hogy ki mikor indul útnak és azt, hogy útközben óránként tudósítjuk a csapat többi tagját arról, hogy merre járunk.

Számomra volt egy kis nehezítés a dologban, mert a feleségemnek és a gyerekeknek megígértem, hogy péntek éjszaka elmegyünk a Mozgás éjszakájára és tekerünk egyet az autómentes Budapesten. A menet éjjel fél 1-kor indult a Hősök teréről…

Péntek késő délután aztán jött egy üzenet a közös csoportunkba: az egyik kollégának törölték a repülőjáratát, ezért csak szombat délelőtt ér haza Németországból. Tanakodtunk, hogy mi legyen? Én benne lettem volna a vasárnapra halasztásban, de volt olyan, aki akkor már úton volt a rajthoz. Végül abban maradtunk, hogy lesz, aki szombaton teljesíti a kiválasztott szakaszt és lesz, aki vasárnap. Én ez utóbbi csapathoz tartoztam, mert így nem kellett a biciklit is magammal vinnem Egerbe…

Vasárnap reggel Egerben, a Dobó tér közelében parkoltam le az autót és busszal mentem Sirokra. Negyed 9-kor szálltam le a buszról, a megállóban készítettem egy fényképet az esemény dokumentálásához, majd útnak indultam. Azt már ezen a reggeli órán is lehetett sejteni, hogy nem fogok fázni és nem csak azért, mert kimelegedtem a várnyereghez vezető emelkedőn.

Az Egri Bazilika előtt sétáltam el a buszmegállóba menet

Útnak indultam Sirokon

Kezdődött az emelkedő

OKT 22.: Sirok – Szarvaskő (2021.02.19.)

Február közepén, egy borongós péntek reggelen folytattam a barangolást a kéken. Ezúttal Sirokról indultam, ahol a vár a vírushelyzet miatt zárva volt, így a betonút végén jobbra, a sziklák (Barát, Apáca, Törökasztal) felé indultam. A sziklákat elhagyva Rozsnakpusztáig az egyetlen látnivaló néhány hatalmas szarvas volt, de túl zajos voltam, ahogy ropogott a bakancsom alatt a hó és a jég, ezért elszaladtak, mielőtt készíthettem volna róluk néhány fényképet. Pecsételés után ismét egy eseménytelen séta következett, de a Gilitkánál végre volt egy kis kihívás. A Szarvaskő feletti mezőre kiérve már látszott a Vodafone-kilátó, amelyet egy rövid kitérővel meg is látogattam. A kilátóból már csak le kellett ereszkedni a faluba, majd visszabuszozni Egerbe, ahol reggel az autót hagytam.

Ha lehet, akkor szeretem úgy megoldani a közlekedést, hogy reggel autóval elmegyek a túra végpontjára és onnan tömegközlekedek a kiinduló ponthoz. Most is ez lett volna a terv, de egyrészt a kijárási korlátozás miatt 5 óra előtt nem indulhattam otthonról, másrészt az egri átszállás is elég szoros lett volna, harmadrészt pedig hétköznap délután 20 percenként indulnak buszok Szarvaskőről Egerbe. Így aztán reggel fél órával tovább aludtam és Egerben, a vasútállomásnál parkoltam le az autóval. Kényelmesen átsétáltam a buszmegállóba, ahonnan a busz fél óra alatt elvitt Sirokra.

A busz hosszan kanyargott a szerpentinen, már türelmetlenül vártam, hogy megérkezzünk Sirokra. Amint beértünk a faluba, jeleztem a leszállási szándékomat. A busz lassítani kezdett, de nekem gyanús lett, hogy még nem a falu központjában vagyunk. Azért, hogy elkerüljem a nógrádihoz hasonló reggeli bemelegítést, odamentem a vezetőhöz, aki készségesen segített, így ezúttal sikerült a megfelelő megállóban leszállnom a buszról.

Háromnegyed 9-kor indultam el a buszmegállóból. Pecsételtem a Hunor étterem tornácán található bélyegzővel, majd sétáltam tovább a Petőfi Sándor úton. 300 méterrel később jobbra fordultam és elindultam felfelé az enyhén emelkedő Dózsa György utcán. A házak között jól látszott (volna) a vár (, ha az oszlopok között keresztül-kasul húzódó villany- és telefonvezetékek nem zavarták volna a kilátást).

Amikor a vezetékek már nem zavarták a kilátást