A beígért kánikula miatt ismét a kora reggeli indulást választottam. Autóval elmentem Szárligetig, onnan 6 órakor átvonatoztam Tatabányára, ahonnan rövid várakozás után busszal utaztam Kőhányáspusztáig. A turistaház előtti oszlopnál beütöttem a pecsétet a füzetbe és 7 óra előtt útnak indultam Várgesztes felé. Egy rövid szakaszon a Csákvárra vezető műúttal párhuzamosan, a harmatos fűben sétáltam, majd az úttesten átkelve elhaladtam a zizegő magasfeszültségű távvezeték alatt. Onnantól egy frissen felújított dózerúton folytattam a sétát. Helyenként az egy héttel korábbi felhőszakadásra emlékeztető pocsolyákat kellett kerülgetni, de végig jól lehetett haladni. Az egyetlen izgalmat egy róka jelentette, amelyik egy bokorból előbújva körülnézett, talán reggeli zsákmányt keresett, de miután észrevett, gyorsan elszaladt.
 |
| Zuzmó a turistaház kerítésén |
