OKT 08.: Városlőd – Bakonybél (2019.12.11.)

Kihasználva a korán kezdett év végi szabadságot, valamint a hideg, de napsütéses időt, bakancsot húztam, hogy végigjárjam a Városlőd és Bakonybél közötti kéktúra szakaszt. November elején terveztük teljesíteni ezt a távot a családdal, de akkor egy „last minute” módosítás miatt végül Zirc felé indultunk el Bakonybélből.

Mivel most egyedül terveztem bejárni a szakaszt, ezért a korai indulás mellett döntöttem, a kedvezőbb tömegközlekedés miatt pedig az irányt is megfordítottam. 7 óra után néhány perccel szálltam ki az autóból Zircen, hogy Veszprémen keresztül elbuszozzak Városlődre. Habár a hétköznap reggeli csúcsforgalom miatt a zirci busz késve érkezett meg a veszprémi végállomásra, de így is kényelmesen elértem a pápai buszt, amelyről 9 órakor szálltam le Városlődön, a Pápai elágazás nevű buszmegállóban.

Az első, utólag a nap legnehezebb és legveszélyesebb feladata az volt, hogy a buszmegállóból eljussak a falu központjába. Ehhez át kellett kelnem a délelőtti csúcsforgalomban a négysávos 8-as számú főúton. Zebra sehol, az aluljáróhoz 1 km-t kellett volna kerülni, így egy helyi lakost követve én is átszaladtam az úton. Nem volt veszélytelen mutatvány, de szerencsére sikerült.

A főúton való átkelés után kényelmesen besétáltam a faluba, ahol a Fenyves kocsmában beütöttem a nap első pecsétjét.

Városlőd, faluház

A pontos idő: 9:09 (Városlőd, Pápai utca)

OKT 08.: Bakonybél – Zirc (2019.11.01.)

Az őszi szünetben folytattuk az OKT bakonyi szakaszának bejárását. Eredetileg keddre terveztük a túrát, de arra a napra esőt jósoltak a meteorológusok, ezért végül péntekre halasztottuk a sétát. A terv az volt, hogy Zircig elmegyünk autóval, onnan elbuszozunk Bakonybélbe, majd megtesszük a Bakonybél és Városlőd közti körülbelül 20 km-es, kevés szintet tartalmazó távot, este pedig Veszprémen keresztül visszabuszozunk Zircre.

Reggel, amikor parkolóhelyet kerestünk Zircen, feleségem meglátta a K jelzést és megkérdezte, hogy miért nem oda jövünk vissza? Mondtam neki, hogy bár a távolság mindkét irányban körülbelül ugyanannyi, de a Kőris-hegy megmászása miatt Zircig több az emelkedő, mint a Városlődig. Rövid tanakodás után végül a családi tanács megszavazta, hogy bevállaljuk a nehezebb szakaszt, cserébe azért, hogy este már ne kelljen buszozni.

Negyed 10-kor leparkoltunk a Rákóczi téren, kényelmesen összekészülődtünk, majd beálltunk a buszmegállóba. A busz érkezéséig volt még néhány percünk, ezért megkerestük a buszmegálló melletti parkban a Közép-Dunántúli Piros Túra (KDP) kezdőpontját, a 0. kilométer követ.

Itt kezdődik a KDP