Négy hegy, négy kilátó és négy pecsét, a hazafelé úton pedig egy kód a geodéziai toronyról. Így lehet röviden összefoglalni a második Balaton-felvidéki túrámat.
Tavasszal nagy tervekkel indultam el Pétfürdőről és akkor még azt gondoltam, hogy mire véget ér a nyár, addigra hátam mögött tudom a Balaton-felvidék 100 kilométeres kéktúráját. Aztán ahogyan azt a felmenőink is mondani szokták: ember tervez, Isten végez…
Áprilisban a lányommal belevágtunk egy másik kéktúrába, így a Balaton-felvidék emelkedői és lejtői egy kicsit háttérbe szorultak. Júniusban, amikor ismét egyedül túráztam, akkor a Bükkben barangoltam, így továbbra sem kerültem közelebb Badacsonyhoz. A július és az augusztus eleje pedig olyan forróságot hozott, hogy nemhogy túrázni, de még a házból kilépni sem volt kedvem.
Augusztus közepén végre enyhült egy kicsit a forróság és amikor már csak 30 °C körüli nappali hőmérsékletet jósoltak a meteorológusok, akkor már nem tudtam visszafogni a bakancsaimat. De, mivel nem akartam, hogy egyedül kóboroljanak a nagyvilágban, ezért mentem velük én is a Balaton-felvidékre.
Balatonalmádiban parkoltam le az autóval, onnan buszoztam el Balatonfüredre. Fél 8-kor már menetre készen álltam a füredi buszpályaudvar épülete előtt. Megvolt a szokásos „Most indulok” telefon, nyakamba vettem a fényképezőgépemet, bekapcsoltam a telefonomon a GPS-t és útnak indultam.
|
|
| Borongós, szomorkás vasárnap reggel Balatonfüreden | A Pálóczi-kastély épülete |
