OKT 06.: Káptalantóti – Szentbékkálla (2021.06.05.)

Az OKT 6. szakaszának hiányzó nyúlfarknyi darabját teljesítettük két részletben ezen a napon. Reggel Szentbékkállán elsétáltunk a velétei palotaromhoz, majd buszra szálltunk és átgurultunk Káptalantótira. Onnan indulva meghódítottuk Csobánc várát, tettünk egy rövid kitérőt a Rossztemplomhoz, majd erdőn-mezőn-dzsungelen keresztülvágva, köves, poros és gazos keréknyomokat követve érkeztünk meg a Kőtengerhez. Megmozgattuk az ingókövet, sétáltunk egy kicsit a "tengeri kavicsok" között, majd amikor elfáradtunk, visszagyalogoltunk az autóhoz.

Ez a rövid, 13 kilométeres szakasz hiányzott még a Balaton-felvidékről ahhoz, hogy folyamatos legyen a „vonal” Keszthely és Mátraháza között. Reggel szokás szerint korán csörgött az óra, gyorsan bepakoltuk a hátizsákba az előző este elkészített enni-innivalót és már indultunk is a fiammal Szentbékkállára.

A tömegközlekedés miatt ezúttal egy hosszabb és egy rövidebb szakaszra bontottuk ezt az amúgy sem túl nagy távolságot. Reggel Szentbékkállán, a Jókai utca végén parkoltunk le az autóval, onnan kis kerülővel, a K jelzést követve sétáltunk el a buszmegállóba. Útközben elballagtunk a kálvária stációi előtt, majd a Rákóczi utcán keresztül elhagytuk egy rövid időre a települést és bevetettük magunkat az erdő árnyat adó fái közé.

A kálvária stációi Szentbékkállán

Ösvény az árnyat adó fák alatt

OKT 06.: Káptalantóti – Badacsonytördemic (2021.04.24.)

Ezúttal egy rövid szakaszt jártunk végig a kisebbik fiammal, de közben megmásztunk három tanuhegyet és gyönyörködtünk a Balaton és környékének természeti csodáiban. Reggel Tapolcán hagytuk az autót, onnan busszal mentünk Káptalantótiig. Bemelegítésnek felmásztunk a Tóti-hegy kopár csúcsára, ahonnan igazi körpanoráma tárult a szemünk elé. A második tanuhegyen, a Gulácson a kilátás helyett az üde zöld aljnövényzetben gyönyörködtünk. A harmadik tanuhegyre, a Badacsonyra a Kőkapu szikláin keresztül másztunk fel, majd a Kisfaludy-kilátóból, az Egry József-kilátóból, a Ranolder-kereszt tövéből és a Tördemici-kilátóhelyről csodáltuk meg a Balaton csillogó víztükrét, a tanuhegyeket, a Káli-medencét, sőt még a Kab-hegyet is. A túra befejezéseként leereszkedtünk a bujdosókról elnevezett meredek bazaltlépcsőn és a tördemici vasútállomás várótermében beütöttük a füzetünkbe a szakasz teljesítését igazoló bélyegzőt.

Szombat reggel korán csörgött az ébresztőóra, mert Tapolcán szerettük volna elérni a 7:54-kor induló buszt. Amint véget ért a kijárási tilalom, kisebbik fiammal beültünk az autóba és útnak indultunk.

Tapolcán a temető mellett parkoltunk le, hogy akár vonattal, akár busszal jövünk vissza, ne kelljen sokat gyalogolni az autóig. Korábban még nem jártam a buszmegállóban, de a térkép alapján tudtam, hogy valahol belvárosban, a főút mellett kell lennie. Sétáltunk és nézelődtünk, de sehol nem láttunk buszokat. Amikor kezdtünk elbizonytalanodni, akkor láttuk meg egy lezárt és feltúrt terület közepén a buszmegálló épületét. Szerencsére még volt időnk, így ráértünk megkeresni, hogy az építkezés miatt hova költöztették el a megállót. Nem kellett sokáig keresgélnünk, gyorsan megtaláltuk az Ady Endre utcát és a 13-as kocsiállást.

Negyed 9-kor szálltunk le Káptalantótiban a buszról és egyből útnak is indultunk. Mielőtt megkezdhettük volna a sétát a Tóti-hegy felé, rövid időre meg kellett állnunk, hogy a Horváth kert büfé ablakában található pecséttel igazoljuk a túra kezdetét.

A Tekeres-patak hídjáig a K jelzést követve sétáltunk az út szélén, ott viszont egy időre búcsút vettünk tőle és a K3 jelzésen indultunk tovább, hogy reggeli bemelegítésként felmásszunk a Tóti-hegy tetejére.

A falu utolsó házait elhagyva szőlőültetvények, békésen kérődző szürkemarhák és kevésbé békésen reggeliző mangalicák mellett vezetett az út. Visszatekintve jól lehetett látni a Csobáncot, tetején a várral, jobb oldalon pedig a fák ágai között hamarosan feltűnt a Tóti-hegy sziklás oldala.

Békésen kérődző szürkemarhák

Első célpontunk, a Tóti-hegy

Kocsiút a szőlőültetvények végében

OKT 06.: Szentbékkálla – Nagyvázsony (2020.10.02.)

Október elején a Balaton-felvidéken folytattam az OKT vándorlásaimat. Kora reggel Nagyvázsonyból Zánkán keresztül elbuszoztam Szentbékkállára. Mire pecsételés után útnak indultam a faluból, már csak néhány ködfolt és felhő akadályozta a kilátást. A település határában megnéztem a töttöskáli templomromot, majd sétáltam a leszüretelt szőlőültetvények között. Az ölelő fától már csak néhány lépés volt az Eötvös Károly-kilátó, amelynek tetejéről a Káli-medence mögött csak a bújócskázó tanúhegyeket láthattam. A hegyi tavak mellett elsétáltam a Vaskapu-árokig, majd egy újabb szőlőültetvényen átvágva megérkeztem Balatonhenyére. A pecsételés után felmásztam egy fennsíkra, hogy néhány kilométerrel később leereszkedhessek a Csicsói-erdőben futó aszfaltos útra. Az aszfalt után a Hátsó-völgyben gyönyörködhettem az erdőben. A Tálodi kolostor, a Szent Ilona templom és a nagyvázsonyi pálos kolostor romjainál megpróbáltam magam elé képzelni az egykori épületeket, majd elgondolkoztam rajta, hogy vajon csak felújítják vagy pedig átépítik a Kinizsi várat. A nap utolsó pecsétjét a Kinizsi sörözőben ütöttem be az igazolófüzetembe.

Március közepe óta „home office”-ban voltam (és vagyok még most is, amikor ezeket a sorokat írom). Amíg mindenki otthon volt a családból, addig ez egy nagyon jó dolog volt, hiszen hétközben is sokkal több időt tudtunk együtt tölteni, mint korábban. Sőt, még a hétvégi túrázásra is könnyebb volt időt szakítani. Szeptemberben viszont elkezdődött az iskola, emiatt napközben nagyrészt egyedül maradtam. Valószínűleg ez is volt az oka, hogy október elején elegem lett a bezártságból és már nagyon mehetnékem volt…

A Cserhát bejárását szerettem volna folytatni, az időjárás azonban ismét közbeszólt: a Dunától keletre eső országrészre továbbra is esőt jósoltak a meteorológusok, ezért a nyugati országrész felé vettem az irányt.

3:45-kor csörgött az ébresztőóra. Gyorsan összekaptam magamat, majd autóba pattantam és indultam Nagyvázsonyba. A hajnali időpont ellenére útközben viszonylag nagy volt a kamionforgalom, de Nagyvázsonyban így is kényelmesen elértem a 6:40-kor Zánkára induló buszt. Az átszállásra volt majdnem 40 percem, azalatt kényelmesen megreggeliztem.

Negyed 9-kor érkeztem meg Szentbékkállára. Mielőtt útnak indultam volna Nagyvázsony felé, mintegy 300 métert kellett sétálnom az ellenkező irányba, hogy beüthessem a nap első pecsétjét.

Szentbékkálla