Mielőtt még beindult volna az új évben a mókuskerék, megkegyelmeztek nekem az égiek, így ismét útra keltem, hogy ismerkedjek a Gerecse újabb tájaival. A szokásos utazási izgalmak után Óbarokról indultam útnak, a zajtól távolodva, de azt el nem hagyva átsétáltam Csabdiba. Hó híján az odakészített hólapátot nem használtam, viszont körbesétáltam a templomromot. Pecsételtem, lövéseket hallottam, őzeket láttam, hegyet másztam és a Somlyóvári kulcsosháznál ebédeltem. Utána vár híján a kilátásban gyönyörködtem, rácsodálkoztam az esztergomi Bazilikára, végül pedig leszaladtam Tarjánba, ahol az aszfalton lekoptattam még egy kis mintázatot a bakancsom talpáról.
Túrázás szempontjából nem úgy sikerült az év végi időszak, mint ahogy azt
elterveztem. Rengeteget esett az eső, amikor pedig nem esett, akkor gyakran
akkora köd volt, hogy az ablakon alig lehetett kilátni. Ilyen időben nem volt
kedvem túrázni, mert bár annak is megvan a maga varázsa, amikor az ember csak
megy bele a semmibe, de én általában azért (is) megyek túrázni, hogy
nézelődjek és gyönyörködjek a tájban. Szerencsére az új év első péntekjén az
égiek meghallgatták a panaszaimat és rövid időre elfújták a ködöt, valamint
befoltozták a lyukakat a felhőkön, így aztán ismét útra kelhettem.
A közlekedés miatt úgy döntöttem, hogy ezúttal is Tarján lesz a végállomás,
ezért reggel ismét ott hagytam az autót. Háromnegyed 7 körül több busz is
indul onnan Tatabányára, én az első lehetőséget kihasználva negyed 8-kor már
Tatabányán voltam. Kissé hűvös volt a reggel, ezért a vasútállomás várójában
ütöttem el a vonat indulásáig hátralévő 20 percet. A vonat pontosan indult és
Szárligetig tartotta is a menetrendet. Ott az állomás előtt lelassított és
csigatempóval araszolt be a peron mellé. Megállás után pedig három nyelven is
bemondták, hogy „A vonat késéssel fog továbbindulni”. Ez kell nekem! –
gondoltam magamban. Bicskén ugyan volt 10 percem az átszállásra, de 5 perc
várakozás után még semmi jele nem volt annak, hogy mikor indulunk tovább.
Amikor már kezdtem volna idegeskedni, akkor végre elszáguldott mellettünk egy
IC és végre mi is mehettünk tovább. Azért nem semmi, hogy 16 perces út alatt
sikerült 8 perc késést összeszedni! De, minden jó, ha jó a vége, Bicskén volt
még 2 percem, hogy elérjem a buszt és ez sikerült is, így negyed 9-kor már el
is indítottam a GPS-t az óbaroki buszmegállóban.
Amikor néhány lépés megtétele után megláttam a
P3 jelzést elgondolkodtam, hogy felmenjek-e a Fehér sziklákhoz, de végül
úgy döntöttem, hogy inkább majd a következő túra elején teszem meg ezt a
kitérőt.
|
|
A karácsonyi díszbe öltöztetett óbaroki buszmegállótól indultam útnak ezen a pénteken |
A Fehér sziklákat most csak távolról néztem meg |