Túraélményeim: OKT 19.: Becske – Cserhátsurány (2020.06.28.)

Néhány nap pihenő után ismét bakancsot húztunk és folytattuk a barangolást a kék úton. Ezúttal nemcsak a fiúk, hanem a feleségem és a kisebbik lányunk is csatlakozott hozzánk, ezért egy rövidebb szakaszt választottam.

Tanulva a néhány nappal korábbi esetből, egy kicsit korábban indultunk otthonról, hogy biztosan elérjük a buszt. Vasárnap lévén azonban csak néhány autóval találkoztunk útközben, ezért a tervezettnél korábban, 7 óra után néhány perccel már meg is érkeztünk Cserhátsurányba. A busz indulásáig még volt fél óránk, így az orvosi rendelő előtti kis parkban kényelmesen megreggeliztünk.

Ezúttal néhány perc késéssel érkezett a busz, de a mohorai csatlakozást így is kényelmesen elértük és fél 9-kor érkeztünk meg Becskére.

Már ekkor lehetett érezni, hogy nagyon meleg napnak nézünk elébe, ezért amíg én a pecsételéssel foglalkoztam a cukrászda bejáratánál, addíg a család többi tagja megpihent az út túloldalán lévő árnyékos buszmegállóban.

Háromnegyed 9-kor indultunk útnak. Először a Petőfi Sándor, majd az enyhén emelkedő Kossuth Lajos ~~utca~~ út aszfaltját tapostuk. A falu utolsó házát elhagyva a fák között, egy árnyékos kocsiúton folytatódott az emelkedő. De nem örülhettünk sokáig az árnyéknak, mert kb. 800 méter megtétele után kiértünk a Bástya-hegy melletti tisztásra.


Néhány nappal korábban csak messziről láttuk, most elsétáltunk a becskei Szeplőtelen fogantatás templom mellett	Kossuth Lajos út	Kocsiút az erdőben


Gazzal benőtt kocsiút	Útjelző	Ösvény a gazban

Rövid ideig baktattunk a mezőn, majd az erdőben folytatódott az emelkedő. Aztán egy néhány méteres pihentető szakasz következett a szandai kőbányába vezető széles kocsiúton, végül pedig egy bokatörő, köves úton indultunk neki a nap első hegymászása utolsó résztávjának.


Felfelé a kőbányához	Egy rövid pihentető szakasz az erdőben	A kőbányához vezető út. Lehet, hogy néhány nappal később a medve is erre ment a bányába?


Bokatörő köves út felfelé a vár-hegyi elágazóhoz	Pihenő

A Vár-hegy alatti elágazóhoz érve két részre szakadtunk, mert én szerettem volna megnézni a várat, de a többieknek addigra már elég volt a hegymászásból. Mivel rengeteg volt a bogár, ezért nem tudtak leülni, hogy megvárjanak, amíg felmegyek a várhoz. Úgy döntöttünk, hogy elindulnak lefelé és Szandaváralján, a pecsétnél találkozunk.


Balra Szandaváralja, jobbra a vár	Felfelé a várhoz	Kövek itt is voltak az úton

Panoráma a vár alatti kilátóponttól. Középen a nógrádkövesdi kőbánya.

A várból, amely igazából csak néhány megmaradt faldarab, valóban lélegzetelállító kilátás nyílt a környező tájra. Igazi körpanoráma, ez az, amire azt lehet mondani, hogy ezt mindenkinek látnia kell. Az északi oldalon felismertem Szandaváralját és Terényt, a két települést, ahol nem sokkal később mi is áthaladtunk. Sőt, jól látható volt az a széles, napsütötte kocsiút is, amelyen háromnegyed órával később elhagytuk Szandaváralját.

Körpanoráma a várból


Szandaváralja	Terény


Másfelé nem is nagyon lehetett volna menni	A "vár"	Szanda kőbánya. Néhány nappal később ott találták a medvenyomot.

Körülbelül 10 perc nézelődés után indultam lefelé. Az elágazóig tartó sziklás úton óvatosan ereszkedtem, de onnan egy jó minőségű úton haladva szaporáztam a lépéseimet, hogy minél előbb utolérjem a család többi tagját. A nagy sietségben majdnem elmentem a Mária-forráshoz vezető kitérő mellett, de szerencsére még időben észrevettem az ösvény elején a jelzést.


Lefelé a hegyről	Letérés a Mária-forráshoz	Mária-forrás

A forrásnál megtöltöttem a kulacsomat és indultam tovább. A mezőre kiérve felhívtam a feleségemet, hogy merre járnak. Ők addigra már a buszmegállónál pihentek, de mondta, hogy a falu szélén, az út mellett birkák legelnek és nagyon viccesen ugrálják át a kerítést. Kérte, hogy próbáljak róluk videót készíteni. Hamarosan én is odaértem a nyájhoz, de nekem sajnos nem produkálták magukat.

Az erdőből kiérve a keréknyomokat kellett követni


Szandaváralja, távolban az emelkedő, amerre később elhagytam a falut	Adótorony a Hucskó-hegyen	Szanda várának falai


Bekerített legelő mellett vitt az út	A faluba vezető kocsiút, mellette a birkanyáj

A faluba érkezve a Dózsa György út elején megláttam a Faloda büfé tábláját. Akkor jutott eszembe, hogy azon a helyen még megtalálható a régi bélyegző is. Mivel a kapu be volt csukva, ezért felhívtam a kiírt telefonszámot. A tulajdonos nagyon megörült a hívásomnak és kérte, hogy várjak néhány percet, amíg megérkezik. Amíg várakoztam, újra felhívtam a feleségemet és elmondtam neki, hogy mire várok. Kérte, hogy vegyek nekik vizet, mert kiürültek a kulacsaik. Kérdeztem, hogy miért nem töltötték meg a forrásnál? Erre ő visszakérdezett, hogy melyik forrásnál? Ekkor derült ki, hogy ők nem vették észre a letérést...

Szandaváralja, Dózsa György út

Néhány perc múlva megérkezett a büfé tulajdonosa, lepecsételte a füzeteinket és még vizet is kaptunk tőle ajándékba! Időközben a család továbbindult, így a „hivatalos” pecsétek begyűjtése után továbbra is egyedül folytattam az utamat.

Madách út, a falu főutcája

Néhány percet sétáltam még a faluban, majd elértem azt a homokos, napsütötte, meredeken emelkedő kocsiutat, amelyiket már a várból is lehetett látni. Hátizsákomban 3 liter vízzel és az egész család ebédjével tapostam a napsütötte, homokos kocsiutat. Nem fáztam...


Pecsételés után a Jókai utcában	Az utolsó házat elhagyva, indulás felfelé


Ezt az utat lehetett már a várból is látni...	...és innen is lehetett látni a várat

Szerencsére nem tartott sokáig ez a helyzet, mert egy éles jobbkanyar után az emelkedő is megenyhült, valamint néhány fa is adott egy kis árnyékot. Ismét próbáltam szaporázni a lépteimet, hogy minél előbb utolérjem a családot (és könnyíthessek egy kicsit a hátizsákomon).


Keréknyomok

A Hucskó-hegy tetején elhaladtam az adótorony mellett, majd átvágtam egy erdősávon. A fák közül kibukkanva végre megpillantottam a többieket.


Az adótorony	Itt még mindig egyedül gyalogoltam...	...de a kanyar után megláttam a család többi tagját

Miután észrevettem őket, utána már csak néhány perc kellett, hogy ismét találkozzunk és a fák árnyékában tartsunk egy rövid, közös tízórai-ebédszünetet.


Parlagfű	Kamilla	Pitypang

20 perc pihenő után indultunk tovább. A Terényig hátralévő 2 kilométer talán az egész túra legkimerítőbb szakasza volt. Végig a szántóföldön, délben, tűző napsütésben, 30 °C feletti hőmérsékletben...


A búzamező közepén	Útjelző a búzatábla szélén	Tűző napon, felfelé a dombtetőre


Szárazság	Közeleg az aratás	Egy őz szökdécselt a búzatáblában

Talán nem délibábot, hanem valóban Terényt látjuk


Bogáncs	Búzavirág	Bogáncs


Még mindig nem értünk be a faluba	Az utolsó méterek

A faluba érkezve mindenki árgus szemekkel figyelte, hol lehetne hideg vízzel megtölteni a kiszáradt kulacsainkat. Bíztam benne, hogy legkésőbb a temetőnél találunk működő kék kutat, de szerencsére nem kellett addig várni. A faluközpontban, az evangélikus templommal szemben is találtunk egyet.


Terény	Ebből nem ittunk	A frissen aszfaltozott főutca

A települést a temetőn keresztül hagytuk el. A Hrabina tetejére felérve ismét barátságosabb lett a terep, egy szintező erdei úton mehettünk tovább. Leereszkedtünk a Hársas-hegy északi oldalán, majd egy gazzal benőtt ösvényen felmásztunk a Dobrákra. Néhány méterrel a tető előtt egy farakás volt keresztbe rakva az úton, amit csak a szúrós bozóton keresztülvágva lehetett megkerülni. Rejtély, hogy ki és miért rakta oda azt az akadályt.


Felfrissülve indulás tovább	A falu szélén


Néhány fenyő miatt a jellegzetes, kellemes illat csapta meg az orrunkat	Keréknyomok az erdőszélen	Léghajó?


Lefelé a Hársas-hegy északi oldalán	Gazzal benőtt ösvény a völgyben

Az akadály leküzdése után ismét tartottunk egy rövid pihenőt, hogy egy-egy műzliszelet és egy kis gyümölcs elfogyasztásával erőt gyűjtsünk az utolsó kilométerekre.


Az akadály, amely innen nem is látszik igazi akadálynak	Tovább a poros kocsiúton	Még egy kis emelkedő


Gazos, de jól járható keréknyomok	Még egy utolsó pillantás a Szanda várra

Hamarosan felértünk a Dobra-hegy tetejére, onnan már valóban csak lefelé kellett menni.


Végtelennek tűnő ösvény a mezőn	Érkezés Cserhátsurányba

Nehezen fogytak a méterek, de azért csak odaértünk a Bodóvölgyi Gazdaság épületeihez, majd 5 perccel később a falu határához. Onnan már kevesebb, mint 1 kilométer lett volna csak hátra, de azt már egyedül kellett megtennem. A többiek teljesen kimerültek és a falu határában leültek 4 hatalmas hársfa alá.

Aszfaltos út a Gazdaság után

A pecsétig és az autóig hátralévő távot 10 perc alatt megtettem. A Flamingó Panzió előtti utca elején találtam egy kék kutat, ahol még teletöltöttem a kulacsomat. A pecsételés után elballagtam az autóhoz, bepattantam és elhajtottam a család fáradt tagjaiért. Bíztam benne, hogy ezalatt az idő alatt kipihenték magukat és újra erőre kaptak, mert még hátra volt a nap meglepetés programja.


Alkotmány utca a Nagy-patak völgyében	Szent István király templom	Cserhátsurány főutcája

Miután újra teljes volt a csapat, beütöttem a GPS-be a címet: Terény, Kossuth Lajos út 10. és elindultunk. Gyorsan odaértünk Terénybe, végigmentünk a falu frissen aszfaltozott főutcáján, majd a faluközpontban bekanyarodtunk a Mikszáth Kálmán utcába. Átmentünk a Szanda-patak hídján és a navigáció utasítását követve jobbra fordultam a Kossuth Lajos utcára. Miután elhagytuk az utolsó házat is, kezdtem gyanakodni, hogy valami mégsincs rendben, de a szerkezet továbbra is határozottan állította, hogy egyenesen kell továbbmenni. Végül egy istálló mellett közölte, hogy „Megérkeztél, a cél az út jobb oldalán van.”

Rövid keresgélés után rájöttem, hogy mi volt a hiba. Az Orsósmagnó Múzeum nem a Kossuth Lajos út 10. szám alatt található, hanem a Kossuth Lajos utca 10. szám alatt. A Kossuth Lajos utca a Kossuth Lajos út folytatása volt, így csak vissza kellett mennünk arra, amerre jöttünk és a hídnál egyenesen tovább haladni.

A múzeumban Nagy Vilmos, a múzeum alapítója 2 órán keresztül mesélt a múzeumról, a magnókról és sok minden másról, ami valahogy szóba került. Olyan élvezetes és felejthetetlen volt a zenés tárlatvezetése, hogy a korábban hullafáradt gyerekek is tátott szájjal és lankadatlan érdeklődéssel hallgatták. Szinte észre sem vettük, hogy elrepült a 2 óra...


Orsósmagnó Múzeum	Egy igazi fekete doboz, ami nem is fekete


A termekben felcsendült az adott korszak egy-egy jellemző zeneszáma is, természetesen orsós magnóról

A falu másik látnivalója, a mozgó harangláb

Hazafelé még megálltunk Becskén is és felmásztunk a sztúpához.


Becske, Megvilágosodás Sztúpa	A falu látképe a sztúpától

Mire hazaértünk, addigra mindenki kipihente magát az autóban. A fiúknak természetesen az volt az első dolga, hogy összeszámolják, vajon megvan-e már a tájegységi jelvényhez szükséges 50 km. Attól függően, hogy honnan vették a távolságadatokat (füzet, MTSZ honlap, heyjoe.hu), más-más eredmény jött ki, de mindegyikben közös volt, hogy az összeg nem volt kevesebb, mint 50. Bíznak benne, hogy szeptemberben (még) nem jön vissza a vírus, kinyit az MTSZ iroda és megkaphatják az újabb jelvényt.