OKT 09.: Csőszpuszta – Bakonykúti (2019.08.19.)

A csobánkai Pilisi Kilátások túra másnapján húztunk újra túrabakancsot a nagyobbik fiammal, hogy végigjárjuk az OKT Csőszpuszta és Bakonykúti közötti részét. Az előző napokhoz hasonlóan erre a napra is kánikulát jósoltak a meteorológusok, ezért próbáltunk reggel korán indulni. Az első kihívás, amivel meg kellett küzdeni, az a logisztika volt. A két település között csak 2-3 átszállásos, 2-3 órás tömegközlekedéses megoldást találtam, ami kockázatos és kényelmetlen lett volna, ráadásul a délelőtti hűvösebb időt a buszon töltöttük volna és a forróságban kellett volna gyalogolnunk. Ezért a közelben lakó szüleimet kértem meg, hogy jöjjenek el értünk Bakonykútira és vigyenek át Csőszpusztára.

Negyed kilenckor szálltunk ki szüleim autójából a tési elágazónál és indultunk el az Alba Regia Barlangkutató Állomás épületéhez, a nap első pecsételőpontjához. Szerencsénk volt, mert a barlangászok is ott voltak a háznál, így az ő egyedi pecsétjükkel is gazdagíthattuk a saját gyűjteményünket. Cserébe mindössze annyi teendőnk volt, hogy minden egyes pecsétért kolompolni kellett a bélyegző mellett található kolomppal.

Fél kilenckor indultunk útnak a széles, többnyire árnyas, enyhén lejtős erdei úton.

Az első méterek Csőszpuszta után

Pilisi Kilátások: Hosszú-hegy, Oszoly, Nagy-Kevély (2019.08.18.)

Az augusztusi hosszú hétvégén egy nem túl távoli helyre szerettünk volna menni túrázni. Mivel a közeli OKT szakaszokat már végigjártuk, ezért a Pilisi kilátásokra esett a választásunk. Abban a füzetben is volt még néhány üres hely a pecséteknek…

Az időjárás előrejelzés szerint ezen a napon is kánikulára számíthattunk, ezért a korai indulás mellett döntöttünk. Az első úticélunk a Hosszú-hegyen található pecsételőhely volt, amelyet Csobánka irányából közelítettünk meg. A Csobánkai-nyeregből induló Ziribár utat már ismertük az előző évi OKT túránkról, így tudtuk, hogy nem sok látnivalót tartogat. Ezért egy részét autóval tettük meg… Időben nem sokat nyertünk ahhoz képest, mintha gyalog mentünk volna, annyira rossz minőségű volt az út, de legalább a család gyaloglásért kevésbé rajongó tagjainak így kifogtuk a szelet a vitorlájából.

A macska-völgyi elágazásnál szálltunk ki az autóból és indultunk el a K jelzésen. Néhány perc alatt elértük az elágazást, ahol a K jobbra fordul a Szent-kút felé, mi pedig egyenesen, a Z jelzésen mentünk tovább az enyhén emelkedő úton. Néhány lépéssel később letértünk a kocsiútról és a fák között folytattuk sétát. A beígért kánikulának és szikrázó napsütésnek ekkor még semmi jele nem volt, kissé borús, párás, de kellemes időnk volt. Hamarosan újra elértük a köves utat, amelyen túránk elején sétáltunk, de csak kereszteztük, nem azon kellett tovább menni.

Indulás...

Az első emelkedő