Kihasználva a korán kezdett év végi szabadságot, valamint a hideg, de napsütéses időt, bakancsot húztam, hogy végigjárjam a Városlőd és Bakonybél közötti kéktúra szakaszt. November elején terveztük teljesíteni ezt a távot a családdal, de akkor egy „last minute” módosítás miatt végül Zirc felé indultunk el Bakonybélből.
Mivel most egyedül terveztem bejárni a szakaszt, ezért a korai indulás mellett döntöttem, a kedvezőbb tömegközlekedés miatt pedig az irányt is megfordítottam. 7 óra után néhány perccel szálltam ki az autóból Zircen, hogy Veszprémen keresztül elbuszozzak Városlődre. Habár a hétköznap reggeli csúcsforgalom miatt a zirci busz késve érkezett meg a veszprémi végállomásra, de így is kényelmesen elértem a pápai buszt, amelyről 9 órakor szálltam le Városlődön, a Pápai elágazás nevű buszmegállóban.
Az első, utólag a nap legnehezebb és legveszélyesebb feladata az volt, hogy a buszmegállóból eljussak a falu központjába. Ehhez át kellett kelnem a délelőtti csúcsforgalomban a négysávos 8-as számú főúton. Zebra sehol, az aluljáróhoz 1 km-t kellett volna kerülni, így egy helyi lakost követve én is átszaladtam az úton. Nem volt veszélytelen mutatvány, de szerencsére sikerült.
A főúton való átkelés után kényelmesen besétáltam a faluba, ahol a Fenyves kocsmában beütöttem a nap első pecsétjét.
 |
 |
| Városlőd, faluház |
A pontos idő: 9:09 (Városlőd, Pápai utca) |
Mivel kint csípős, hideg szél fújt, ezért továbbindulás előtt még magamra öltöttem egy réteg ruhát, majd hátamra kaptam a batyumat és útnak eredtem. Átsétáltam a Torna-patak kőhídján, majd átbújtam a vasúti aluljárón, néhány perccel később pedig már el is hagytam a falu utolsó házait.
 |
 |
| A Karthauzi-záportározó |
Visszatekintve Városlődre és a már megtett útra |
Miután újra kereszteztem a vasutat, ezúttal egy felüljárón át, a K jelzés balra kanyarodva hagyta el az aszfaltot. Ekkor még nem követtem a jelzést, hanem tettem egy kitérőt jobbra, Hölgykő várához.
 |
| Újra keresztül a síneken, ezúttal felüljárón át |
Jelzést nem sokat láttam, de olvasmányaimból emlékeztem rá, hogy a patak (Parési-ér) előtt balra kell fordulni és csak a Csiga-hegy lábánál kell átkelni a vízfolyáson. A várra mindössze egy emléktábla és egy ciszterna utalt, egyébként a hely úgy nézett ki, mint egy nagyobb domb egy meredek sziklafallal.
 |
 |
| Felfelé az egykori vasút töltésére |
Gombák |
A töltés közel 3 kilométeren keresztül kanyargott a Vámos-patak mellett, majd kibukkant egy kis erdei tisztáson, ahol tartottam egy rövid pihenőt.
 |
 |
| Itt kellett (volna) jobbra kanyarodni |
Meguntam a bozótharcot, ezen az úton indultam tovább |
Habár az úton is mehettem volna tovább, hiszen később annak a folytatásán gyalogoltam be Németbányára, de 300 méterrel később már úgy látszott, hogy a K is járható, ezért elhagytam az utat és visszamentem a kis patak völgyébe. Vadregényes szakasz következett, többször kellett átkelni a patakocskán. Szerencsére a hideg miatt nem volt nagy sár és a patak vize sem árasztotta el a völgyet, így sehol nem jelentett akadályt a vízen való átkelés.
 |
| Egy patakátkelő a sok közül |
Körülbelül 700 méterrel később egy köves erdészeti útba torkollott a gyalogút. Jelzést nem láttam, de úgy éreztem, hogy az út jobb oldali ága jó irányba halad, ezért azon indultam tovább. Tévedtem... 50 méterrel később észrevettem, hogy ismét eltávolodtam a K jelzéstől, így az első adódó alkalommal leereszkedtem patak partjára és ott folytattam az utamat. Hamarosan elértem a vadászházhoz, majd egy rétre, onnan pedig a korábban már rövid ideig koptatott köves úton indultam tovább Németbánya felé. A pecsétig még mintegy negyed órányi séta várt rám.
 |
 |
| Bakonybél főutcája |
Szent Maurícius Monostor |
A busz pontosan érkezett, fél óra alatt visszavitt Zirce, ahol autóba pattantam és 5 óra előtt néhány perccel már otthon is voltam. Már csak 24 km és újabb tájegység neve mellé kerülhet pipa a képzeletbeli listán...
Az OKT barangolásaimról további adatok a
Heyjoe.hu
oldalon találhatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése