RPDDK 01.: Olad, autóbusz-forduló – Egyházasrádóc (2022.11.12.)

Szent Márton napján Szent Márton városából indulva, a Szent Márton vándorutat érintve folytattam a dél-dunántúli vándorlásomat. Reggel felmentem a Rózsadombra és 15 perccel később 200 méter híján visszaértem a kiindulópontra. A nap folyamán négyszer állta kerítés az utamat, ebből háromszor sikerült átjutnom rajta. Végül a GYSEV segített eldönteni, hogy három, vagy négy pecsét kerüljön a füzetembe ezen a napon.

Egy hónapig szinte nem lehetett látni a napot: vagy az eső esett, vagy köd volt. Így nagyon megörültem, amikor végre azt jósolták a meteorológusok, hogy néhány napig ismét előbukkan a nap a felhők és a ködpaplan mögül. Még jobban megörültem, amikor kiderült, hogy én is szabaddá tudom magamat tenni erre a hétvégére. Innentől kezdve nem volt kérdés, hogy mi lesz a szombati programom.

Azt már mondanom sem kell, hogy ezúttal is meglehetősen korán keltem, fél ötkor pedig már indítottam az autót és indultam Szombathely felé. Az a jó ezekben a reggeli utazásokban, hogy nincs nagy forgalom, ezért még ilyen nagy távolságnál is jól ki lehet számítani, hogy mennyi idő alatt lehet odaérni.

Szombathelyen ismét a vasútállomás melletti utcában parkoltam le az autót, onnan sétáltam el a közeli buszmegállóba. A 30Y helyijárat pontosan érkezett, majd néhány perc várakozás után 5 utassal a fedélzetén indult tovább Olad felé. Körülbelül 20 percet kanyarogtunk a városban és fél 8 után érkeztünk meg a buszmegállóba, ahol egy hónappal korábban befejeztem a túrát.

Mivel a megálló nem pecsételőhely, ezért mielőtt útnak indultam volna, készítettem egy igazoló szelfit. 500 métert sétáltam az út menti járdán, amikor a jelzések az út túloldalán, a fák között folytatódtak. A színes falevelekkel borított lépcsőn hamar felértem a kilátóhoz, ami a kora reggeli órán sajnos zárva volt. Elvileg 10 órától lett volna nyitva, de nem vártam ott 2 órát, hanem egyből indultam tovább.

Csak néhány autóval találkoztam az oladi utcákon

A kilátóhoz vezető lépcsőfokokat színes levelek borították

A Rózsadombi-kilátót csak kívülről tudtam megnézni

OKT 01., RPDDK 01.: Kőszeg – Írott-kő – Olad, autóbusz-forduló (2022.10.16.)

Kezdés és újrakezdés. Így lehetne két szóban összefoglalni ezt az októberi túrát. Kőszegen beütöttem az első pecsétet a füzetembe, ezzel újra elkezdtem az Országos Kéktúrát. Elgyalogoltam az osztrák-magyar határon fekvő szelídgesztenyefákhoz, körbesétáltam a Hétforrás tavacskáját, a Vörös-kereszt és a Stájer-házak között kipihentem magamat, így az ebédemet már a kilátó előtti tisztáson fogyaszthattam el. Mielőtt tovább indultam volna, felavattam a másik füzetemet és elkezdtem a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrát is. A látványos sziklákig a természetben gyönyörködtem, Bozsok határában katicabogarakkal és pókhálókkal hadakoztam, utána pedig egészen Szombathelyig gombák lassították a haladásomat. A túrát egy városi séta végén az oladi buszmegállóban fejeztem be.

Az elmúlt 5 év alatt annyira megszerettem a túrázást, hogy amikor augusztus közepén végére értem az első OKT vándorlásomnak és megkaptam a 8196-os számú kitűzőt, egyértelmű volt, hogy lesz folytatás. Csak az volt a kérdés, hogy merre? Gondolkoztam, hogy színt váltok és végigsétálok a Közép-dunántúli Piros Túrán, de végül mégiscsak a kék mellett maradtam. Szeptember végén, a születésnapomra kaptam is két új füzetet. Egy OKT füzetet, hogy a család többi tagjának, ha kékezni támad kedve, ne kelljen egyedül mennie, valamint egy RPDDK füzetet, hogy eddig ismeretlen tájakon is túrázhassak.

Természetesen csábító volt, hogy az új terepen, a Dél-Dunántúlon folytassam a vándorlást, ezért miután átlapoztam a füzetet, elkezdtem tervezgetni az első túrát. Melyik végén kezdjem a bejárást? – tettem fel magamnak a kérdést. Nem tudom, hogy miért, de végül a nyugati végpont mellett döntöttem. Már csak az volt a kérdés, hogy merre menjek fel az Írott-kőre? Adta volna magát a Bozsok – Velem – Írott-kő – Bozsok körtúra. De nem akartam ugyanabba a hibába esni, mint 2017-ben Regécnél, ezért elkezdtem nézegetni, hogyan lehetne utána folytatni. Megállapítottam, hogy a későbbiek szempontjából az lenne a legjobb, ha elmennék egészen Szombathelyig. Akkor viszont már nem lesz körtúra. Addig-addig nézegettem a térképet, hogy egyszer csak szöget ütött a fejemben a gondolat: Miért nem indulok Kőszegről? Akkor mindkét füzetbe pecsételhetnék ugyanazon a túrán!

A gondolatokat tett követte és két hónappal a regéci befejezés után ismét útnak indultam. Vasárnap hajnalban még a szokásosnál is korábban csörgött az órám, mert reggel hétre már Szombathelyen szerettem volna lenni. Így is történt és 7 óra előtt néhány perccel már a vasútállomás előtti buszmegállóban vártam a Kőszegre induló járatot. 

Fél 8 után szálltam le a kőszegi buszmegállóban. Amikor megpillantottam az épületet, azonnal eszembe jutott az 5 hónappal korábbi vasárnap délután, amikor onnan indultam Tömördre és amikor az OKT 1000. kilométerét teljesítettem. Akkor még nem gondoltam volna, hogy hamarosan újra ott állok, túrafelszerelésben, hogy útnak induljak a második OKT vándorlásomra.

Háromnegyed 8-kor indítottam el a telefonomon a GPS-t. Néhány lépés megtétele után jobbra fordultam a Kossuth Lajos utcára, majd a zebrán átkelve pár perc alatt megérkeztem a Tourinform irodához. A tér még kihalt volt, mindössze négy kéktúrázóval találkoztam, akik reggel előttem indultak útnak a buszmegállóból.

Beütöttem a szép, új, kék füzetbe az első pecsétet, majd hátamra kaptam a zsákomat és indultam tovább, hiszen hosszú út állt még előttem. Átmentem a Hősök kapuja alatt, elmentem a vár mellett, majd egy rövid városi séta végén megérkeztem a Koronabunkerhez. Ott véget ért az aszfalt és megkezdődött a Kálvária-templomhoz vezető kaptató. Reggeli bemelegítésnek nem volt rossz...

Templomtúra Kőszegen: Jézus szíve plébániatemplom a Fő téren, Szent Imre-templom a Jurisics téren és a Kálvária-templom, egyelőre még csak távolról nézve