A téli szabadságom utolsó előtti napján Mórágyról folytattam a dél-dunántúli barangolásomat. Kissé dideregve indultam útnak, de mire felértem a Cserfa-domb tetejére, már kellemesnek éreztem az időt. Bátaapátiban pecsételtem, megtanultam nyolcig számolni, megküzdöttem egy nagy dagonyával, de a célegyenesbe fodulva nem tudtam továbbmenni, így Apátvarasdon fejeztem be a napot.
Néhány nappal a gerecsei kirándulás után ismét túrabakancsot húztam és egy „szabadság búcsúztató” túrára indultam a Dél-Dunántúlra. Erre a napra igazi kirándulóidőt, napsütést és 8-10°C-t jósoltak a meteorológusok. Péntek este mégegyszer leellenőriztem az általam ismert oldalakon, hogy nincs-e véletlen vadászat miatt lezárás a területen, de mivel nem találtam semmit, megnyugodtam, hogy mehetek.
Reggel 7 órakor állítottam le az autót Szekszárdon, a vasútállomás előtti parkolóban. A hőmérőre pillantva egy kicsit megijedtem, mert hittem a meteorológusoknak és meleg(ebb) időre készültem. Ezzel szemben a hőmérő -1°C-t mutatott. Kicsit dideregtem, amikor kiszálltam az autóból, de éppen akkor érkezett be az állomásra a „piroska”, így nem kellett a peronon fagyoskodnom, azonnal felszállhattam a vonatra. Amit megúsztam Szekszárdon, azt bepótoltam Bátaszéken. Érzésből semmivel sem volt melegebb, mikor leszálltam a vonatról és a megállóban dideregve közel 10 percet kellett várni a buszra.
|
|
|
| Megérkeztem Mórágyra | Kis kápolna a faluban | Az egykori malom épülete, ma helytörténeti múzeum és kéktúrás pecsételőhely |
