Nekivágtam az Országos Kékkör azon szakaszának, „Ahol a tér kitágul – a kör bezárul”. A mondat első felét már ezen a túrán sikerült megtapasztalnom, a második felére még várni kell egy kicsit. Pörböly volt a kiindulópont, de ezúttal nem egyedül indultam útnak. A Gemenci-erdő után elszámoltunk 51-ig, aztán egy kicsit tovább is, majd visszamentünk a fák közé, ahol a vonatsíneket már rég benőtte a gaz. Ismét egy kis gátfutás következett, végül pedig már csak három jelzést kellett megkeresnünk, hogy beérjünk Szekszárdra. A városi séta végén a vasútállomás jelentette számunkra az aznapi végállomást.
2025-ben, amikor befejeztem a RPDDK-t, a kisebbik lányom megkérdezte, hogy szeretném-e végigjárni az Alföldi Kéktúrát is? „Valamikor majd igen!” – válaszoltam neki, mire egy meglepő kérdéssel fordult felém: „Én is mehetek veled?” Azért lepett meg, mert az elmúlt néhány évben soha nem jött velem túrázni, most pedig a teljes AK-t szeretné végigjárni? Természetesen igent mondtam neki, de, azért később rákérdeztem, hogy mi az oka a pálfordulásnak. A válasz nagyon egyszerű volt: „Ott nincsenek hegyek…”
Karácsonyra beszereztem a két igazolófüzetet, utána pedig már csak várni kellett a kedvező alkalomra. Januárban és februárban egyáltalán nem volt túraidő, ráadásul zajlott a vadászat a Gemenci-erdőben, úgyhogy a szép, új igazolófüzetek csak porosodtak a polcon. Aztán megérkezett a március, beköszöntött a jó idő, én pedig félreléptem… A bokaszalag szakadás miatt újabb egy hónap telt el anélkül, hogy útnak indulhattunk volna.
A húsvéti szünetben már úgy éreztem, hogy rendbe jött a bokám, ki is próbáltam egy rövidebb menettel a Balaton-felvidéken. Aztán április közepén végre minden adott volt ahhoz, hogy EGYÜTT belevágjunk a nagy kalandba: jó idő, gyógyult boka és egy vasárnap, amikor mindketten ráértünk.
A túra előtti napon úgy terveztem, hogy Szekszárdról indulunk útnak, de mikor este még utoljára ránéztem a menetrendek.hu oldalra, akkor úgy döntöttem, hogy inkább reggel vonatozunk és akkor a nap végén csak be kell ülni az autóba és nem kell buszhoz vagy vonathoz alkalmazkodnunk. Ehhez pedig reggel mindössze egy negyed órával kellett korábban elindulni otthonról.
Háromnegyed 8-kor szálltunk ki az autóból a szekszárdi vasútállomás parkolójában. Gyorsan megvettük a jegyet Pörbölyig, majd még mielőtt megérkezett volna a vonat, beütöttük a füzetekbe az első pecsétet. Igaz, hogy nem itt kezdtük a túrát, de mégiscsak ez volt az első üres mező a füzetben…
|
|
| A pörbölyi állomáson várt bennünket egy vonat és egy vonatpótló busz is, de szerencsére egyiket sem kellett igénybe vennünk | Az Ökoturisztikai Központ központi épülete |
