AK 01-02.: Pörböly – Bajai-átkelés – Sükösd (2026.05.09.)

Május elején tértünk vissza a Gemenci erdőbe és onnan folytattuk az Alföldi Kéktúrát, ahol 3 héttel korábban nekivágtunk a nagy kalandnak. Miután felkerestük a Nagyfát és megtaláltuk a hídra vezető utat, búcsút intettünk a Dunántúlnak. A folyó túlpartján kilométereken keresztül sétáltunk a gáton, de Ósükösdöt már földúton közelítettük meg. Befejezéseként elgyalogoltunk a legközelebbi buszmegállóig, majd pedig még egy kicsit tovább is. Másnap reggel aztán nem várt helyen folytatódott a történet...

Amikor megfogalmazódott bennünk a lányommal, hogy elindulunk az Alföldi Kéktúra útvonalán, akkor úgy terveztük, hogy megpróbálunk minden hónapban (legalább) egy szakaszt teljesíteni. Ez a tervünk a sérülésem miatt már az indulás előtt meghiúsult. Áprilisban szerencsére ott volt a húsvéti szünet, de a május megint kérdéses volt, mert általában ilyenkor vannak a tanév végi koncertek és bemutatók, ezért nem könnyű szabad időpontot találni. Nem volt ez másként ebben az évben sem, ezért az első (és valószínűleg egyetlen) szabad májusi hétvégét kihasználva folytattuk az alföldi kalandozásunkat.

Ezúttal Baján hagytuk az autót, a buszmegálló és a vasútállomás között körülbelül félúton található parkolóban. Onnan egy néhány perces sétával átgyalogoltunk a vasútállomásra, a telefonomon megvettem a jegyet, majd, mivel már bent állt a „piroska”, felszálltunk a vonatra. Az indulásig még volt negyed óra, gondoltuk, hogy addig kényelmesen megesszük az otthonról hozott szendvicseinket. Ekkor még alig néhány utas lézengett a vonaton, de indulás előtt pár perccel egy 15-20 fős csoport érkezett, velük aztán meg is telt a kocsi.

Alig valamivel több, mint tíz perccel a bajai indulás után ismét ott álltunk a pörölyi állomás peronján, ahol legutóbbi ottjártunk óta egy újabb alkotással gyarapodott a látnivalók sora. Végigvettük a szokásos indulás előtti teendőket, majd a már ismert lépcsőn keresztül hátunk mögött hagytuk a vágányokat.

A „piroska” a pörbölyi állomáson

Ha esetleg nem jönne a vonat...

Irány az Ökocentrum!

AK 01.: Pörböly – Szekszárd (2026.04.17.)

Nekivágtam az Országos Kékkör azon szakaszának, „Ahol a tér kitágul – a kör bezárul”. A mondat első felét már ezen a túrán sikerült megtapasztalnom, a második felére még várni kell egy kicsit. Pörböly volt a kiindulópont, de ezúttal nem egyedül indultam útnak. A Gemenci-erdő után elszámoltunk 51-ig, aztán egy kicsit tovább is, majd visszamentünk a fák közé, ahol a vonatsíneket már rég benőtte a gaz. Ismét egy kis gátfutás következett, végül pedig már csak három jelzést kellett megkeresnünk, hogy beérjünk Szekszárdra. A városi séta végén a vasútállomás jelentette számunkra az aznapi végállomást.

2025-ben, amikor befejeztem a RPDDK-t, a kisebbik lányom megkérdezte, hogy szeretném-e végigjárni az Alföldi Kéktúrát is? „Valamikor majd igen!” – válaszoltam neki, mire egy meglepő kérdéssel fordult felém: „Én is mehetek veled?” Azért lepett meg, mert az elmúlt néhány évben soha nem jött velem túrázni, most pedig a teljes AK-t szeretné végigjárni? Természetesen igent mondtam neki, de, azért később rákérdeztem, hogy mi az oka a pálfordulásnak. A válasz nagyon egyszerű volt: „Ott nincsenek hegyek…”

Karácsonyra beszereztem a két igazolófüzetet, utána pedig már csak várni kellett a kedvező alkalomra. Januárban és februárban egyáltalán nem volt túraidő, ráadásul zajlott a vadászat a Gemenci-erdőben, úgyhogy a szép, új igazolófüzetek csak porosodtak a polcon. Aztán megérkezett a március, beköszöntött a jó idő, én pedig félreléptem… A bokaszalag szakadás miatt újabb egy hónap telt el anélkül, hogy útnak indulhattunk volna.

A húsvéti szünetben már úgy éreztem, hogy rendbe jött a bokám, ki is próbáltam egy rövidebb menettel a Balaton-felvidéken. Aztán április közepén végre minden adott volt ahhoz, hogy EGYÜTT belevágjunk a nagy kalandba: jó idő, gyógyult boka és egy vasárnap, amikor mindketten ráértünk.

A túra előtti napon úgy terveztem, hogy Szekszárdról indulunk útnak, de mikor este még utoljára ránéztem a menetrendek.hu oldalra, akkor úgy döntöttem, hogy inkább reggel vonatozunk és akkor a nap végén csak be kell ülni az autóba és nem kell buszhoz vagy vonathoz alkalmazkodnunk. Ehhez pedig reggel mindössze egy negyed órával kellett korábban elindulni otthonról.

Háromnegyed 8-kor szálltunk ki az autóból a szekszárdi vasútállomás parkolójában. Gyorsan megvettük a jegyet Pörbölyig, majd még mielőtt megérkezett volna a vonat, beütöttük a füzetekbe az első pecsétet. Igaz, hogy nem itt kezdtük a túrát, de mégiscsak ez volt az első üres mező a füzetben…

A vonaton megreggeliztünk, fél 9-kor pedig már ott álltunk a pörbölyi állomás peronján. Hazatelefonáltam, hogy megérkeztünk, elindítottam a telefonon a GPS-t és belevágtunk a nagy kalandba. Egy fahánccsal leszórt úton elsétáltunk az Ökoturisztikai Központ épületéhez, majd pedig az aszfaltozott úton elindultunk a hátsó bejárat (amelyik nekünk ezúttal kijárat volt) felé.

A pörbölyi állomáson várt bennünket egy vonat és egy vonatpótló busz is, de szerencsére egyiket sem kellett igénybe vennünk

Az Ökoturisztikai Központ központi épülete