OKT 19.: Felsőtold – Garáb (2020.08.08.)

Két héttel a Balaton-felvidéki kiruccanás után visszatértünk a Cserhát dombjai közé. Ráadásul a logisztika miatt egy rövid, nem hagyományos módon igazolható szakasszal.

Korán indultunk, így a Kevélyek lábánál láthattuk a felkelő napot. (A fényképet a fiam készítette.)

Felsőtoldon, a Szent Imre-kápolnánál hagytuk az autót, onnan indultunk el a körtúrára a fiaimmal. Mivel a településen nincs kéktúra bélyegző, ezért bementem a Vegyesboltba céges bélyegzőért, de nem jártam sikerrel. Így hát maradt az első kéktúrás útjelző tábla, mint igazoló pont.

Fél nyolckor indultunk útnak a K4 jelzést követve. Nem kellett sokat gyalogolni, 2 perc alatt el is értük a Zsunyi-patakot és az útjelző táblát. Itt elkészítettük a fényképet, majd elindultunk a K jelzésen Alsótold felé. A keréknyomokban még helyenként láthatóak voltak a néhány nappal korábbi esőzések miatti pocsolyák, de sár már nem volt, inkább a kemény, bokaficamító buckák jelentették a nehézséget.

Indulás Felsőtoldról a Zsunyi-patak völgyében

Mezei katáng

Egy-egy pocsolya jelezte a néhány nappal korábbi esőt

OKT 04.: Keszthely – Tapolca (2020.07.26.)

Egész héten arra készültem, hogy hétvégén folytatom a Cserhát bejárását. Hasonlóan a megelőző hetekhez, most is hétközben ragyogó napsütéses idő volt, majd hétvégére menetrend szerint érkezett az eső. De vasárnapra már szép időt jósoltak a meteorológusok, ezért arra a napra terveztem a túrát. Aztán pénteken megváltozott az előrejelzés és már vasárnapra is esős időre volt kilátás. Mivel azonban az ország nyugati részére kisebb valószínűséggel jósoltak esőt, ezért a Cserhát helyett a Balaton-felvidékre, azon belül is a leírások alapján horrorisztikusnak tűnő Keszthely-Tapolca szakaszra esett a választásom.

Háromnegyed ötkor indultam otthonról és a gyér hajnali forgalomnak köszönhetően kényelmesen elértem a Tapolcáról 7:15-kor induló vonatot. A vonat végigrobogott a kihalt strandok és az ébredező nyaralók között és 7:45-kor érkezett meg Keszthelyre.

Az állomáson beütöttem az első pecsétet, majd útnak indultam. Körülbelül 20 percet sétáltam a vasúti sínnel párhuzamosan, hol a járdán, hol az út szélén, hol pedig az útszéli fák között. Bár csak néhány méterre voltam a Balatontól, a vasúti töltés, valamint a part menti fák és épületek szinte teljesen eltakarták a kilátást.

Keszthelyi séta