Két nappal az előző túra után, újabb sétára indultam. Mivel a család többi tagja továbbra is az iskolák padjait koptatta, így ismét egyedül. Az idő nem lett jobb, mint 2 nappal korábban, de legalább rosszabb sem. Negyed 9-kor indultam Piliscsabáról, ezúttal Dorog felé. Hosszabb túrára nem vállalkozhattam, mert délután 2-re a gyerekekért kellett mennem az iskolába. Amíg a pecséttel voltam elfoglalva, a közeli ház udvarában kiszállt az autóból a gyerekek által "püfölős bácsinak" nevezett férfi és hangos "Hajrá kék!" kiáltással üdvözölt. Kérdezte, hogy merre megyek, majd elmondta, hogy ő kerékpárral csinálja, mert a lábai nem bírják a sétát. Ekkor éreztem úgy, hogy a kéktúrás "hóbortommal" immár én is egy közösség tagja lettem.
Piliscsabáról kiérve homokos erdei úton sétáltam tovább. Jobbra fent a hegytetőn látszott a Jenga- (Dévényi Antal-) kilátó. Enyhe emelkedő, majd enyhe lejtő következett és már oda is értem Piliscsévre. Innen Klastrompusztáig egy jól ismert szakasz következett. Kb. 1.5 km aszfalt, utána egy olyan útszakasz, ahol még nem sikerült "normális" útviszonyokat kifognom. Tavaly ősszel hatalmas volt a sár, idén ősszel derékig ért a parlagfű, most pedig jéggé fagyott, göcsörtös út fogadott. De ettől (is) izgalmas a KÉK. Utána következett a lucernaföld, a "gazos", majd újabb emelkedő az erdő és a kerítés között. A hegytetőn a nagy fa (Szent Péter fa) fogadott, onnan pedig köves út vezetett Klastrompusztáig. (Egy évvel ezelőtt még hatalmas sár volt ezen a szakaszon, azóta feltöltötték kövekkel.) Klastrompusztán ezúttal nem a romoknál pecsételtem, hanem kicsit tovább mentem és a Tölgyfa büfé pecsétjét használtam.
 |
| Úton Piliscsév felé |
