Márciustól május végéig egy csepp eső sem esett, aztán jött Medárd és meghozta az esőt. Június közepétől szinte minden nap kaptunk az égi áldásból. Időnként csak kellemes nyári zápor formájában, időnként hevesebb zivatarként, de előfordult felhőszakadás is. Június utolsó hetére beköszöntött a nyár, mi pedig bakancsot húztunk és a két fiammal elindultunk, hogy folytassuk a Cserhát megismerését. Arra számítottunk, hogy a februárihoz hasonló terepviszonyok fogadnak majd bennünket...
Negyed hatkor indultunk otthonról, hogy kényelmesen elérjük a Becskéről 7:11-kor Bercelre induló buszt. Munkanap lévén helyenként kisebb dugó lassította a haladásunkat, de így is 7 óra előtt néhány perccel leparkoltunk Becskén, az Ady Endre út szélén. Mivel még tengernyi időnk volt a busz indulásáig, ezért kényelmesen, sétálgatva indultunk el a megálló felé. A kereszteződéshez közeledve megpillantottam, hogy egy Bercelre menő busz áll a megállóban. Gondoltam, hogy korán van még, ez biztosan nem a mi buszunk, de inkább fussunk egy kicsit és szálljunk fel rá, legfeljebb az átszállásnál néhány perccel többet kell várnunk. Jól döntöttünk... Ez volt az a busz, amit kinéztem, csak kicsit korábban érkezett.
A csatlakozó járat már nem tartogatott ehhez hasonló izgalmakat. Bercelről indult, végigjártuk vele a környék összes falvát és negyed 9-kor szálltunk le róla Alsópetényben. Egy, a buszmegállóban várakozó idősebb úr készségesen útbaigazított, hogy merre kell menni a kilátóhoz és merre van a helyi kisbolt. Megköszöntük a segítőkészségét, pecsételtünk a füzetbe, majd elindultunk a Béke utca irányába.
 |
 |
| Elindultunk Alsópetényből |
Néhány méter után jobbra fordultunk a Béke utcára |
Az utolsó házat elhagyva egy erdei kocsiúton folytattuk az hegymenetet. Nem sokáig élvezhettük a fák hűsítő árnyékát, mert néhány száz méter után az út kibújt a fák alól és a Korpa-hegy napsütötte oldalán folytatta az emelkedést.
 |
| A zsidó temető kerítése mellett mentünk tovább |
 |
 |
| Itt még árnyékban,... |
...de nem sokkal később már a napon vitt az út |
A napsütésért cserébe viszont csodálatos kilátás tárult a szemünk elé a túránk kiindulópontjára, a völgyben fekvő Alsópetényre.
 |
| Alsópetény, ahogy a Korpa-hegy oldalából látszik |
 |
 |
 |
| Boszorkánylepke |
Színes virágok |
Egy éles jobbkanyar után már csak néhány lépést kellett megtenni a napon, utána ismét a fák között sétáltunk tovább. Hamarosan elhaladtunk a Kékesi vadászház mellett.
 |
 |
| Kényelmes kocsiút a Korpa-hegyen |
Kékesi vadászház |
A következő kereszteződésnél rövid időre búcsút vettünk a S jelzéstől, amely az indulás óta együtt haladt a K jelzéssel, hogy aztán a kilátónál újra üdvözölhessük egymást.
 |
 |
| Búcsú a S jelzéstől, mi a középső úton mentünk tovább |
Felfelé a Romhányi-hegy nyerge felé |
Negyed 10-kor értünk fel a Romhányi-hegy nyergébe, ahonnan tettünk egy rövid kitérőt a Prónay-kilátóhoz.
 |
 |
 |
| Útelágazás a nyeregben |
A fák között már feltűnt a kilátó |
Prónay-kilátó |
 |
| Panoráma a 26 m magas kilátó tetejéről |
 |
| A jobb oldali hegy tetején látható Szanda vára. Néhány nappal később közelről is megnéztem. |
A K jelzésre visszatérve megkezdtük az ereszkedést Romhány felé. Sokáig egy széles kocsiúton bandukoltunk, majd amikor megkérdeztem a fiúktól, hogy szerintük is végig ilyen úton fogunk-e haladni, akkor hirtelen jobbra le kellett térni és egy keskeny ösvényen folytatni az ereszkedést.
 |
 |
| Széles kocsiút vezetett lefelé a hegyről |
A kocsiutat elhagyva egy ösvényen ereszkedtünk tovább |
Kényelmesen sétálgattunk a Dél-hegy-oldalon, amikor hirtelen arra lettünk figyelmesek, hogy valamilyen kistestű állat közeledik felénk szemből szélsebesen. Méret alapján először rókára gondoltam, de mikor közelebb ért, akkor kiderült, hogy egy nyúl. Amikor észrevett bennünket, megtorpant egy pillanatra, majd hirtelen irányt változtatott és amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt a fák között. Még egy fényképet sem engedett magáról készíteni.
 |
 |
 |
| Jó tempóban haladtunk Romhány felé |
10 óra után néhány perccel érkeztünk meg a Romhány előtti erdei pihenőhöz. Nem időztünk sokat, hamarosan indultunk tovább.
 |
 |
| Erdei pihenő Romhány előtt |
Gombák |
Az erdőből kiérve már megpillantottuk a város épületeit.
 |
 |
| Romhány |
Szent György-templom |
Mielőtt azonban beértünk volna a házak közé, ismét tettünk egy rövid kitérőt, ezúttal a Rákóczi-emlékfához.
 |
 |
 |
| K+ jelzésen a dohány- és napraforgótáblák között |
Rákóczi-féle törökmogyorófa |
Indulás tovább Romhány felé |
Innen már nem mentünk vissza az elágazóhoz, hanem a Május 1. lakótelepen átvágva, a Tájháznál tértünk vissza a K jelzésre.
 |
 |
 |
| Romhány, Wesselényi utca |
Tájház |
A város címere a tájház falán |
Végigsétáltunk a Batthyány és a Zrínyi Miklós úton, majd a Fáradt Vándor Panzió oldalában, az árnyékban tartottunk egy rövid evő- és ivószünetet. (A fáradt vándorok megpihentek a Fáradt Vándor oldalában.)
 |
| Egykori csempegyár kéménye |
Miután továbbindultunk, mindössze 5 percet kellett sétálni és már be is értünk a következő településre, Kétbodonyba.
 |
 |
| Búcsú Romhánytól,... |
...de már látszik a következő település, Kétbodony táblája |
A falu határában áll a kétbodonyi-romhányi csata (1710. január 22.) emlékműve.
 |
| A csata emlékműve a falu határában |
De a pecsét a falu kezdetét jelző táblától még messze volt, mintegy 20 percet kellett bandukolni a település házai között. Ekkor már fogyóban volt a vízkészletünk, de egyetlen kék kutat sem találtunk az út mentén. (A temetőnél még nem jutott eszembe, hogy megnézzem, van-e kút.)
 |
| Mi más is lehetne a főút neve, mint Rákóczi út |
A fiúkon ekkor már látszott a fáradtság, ezért azt javasoltam nekik, hogy a Községházánál üljenek le a buszmegállóban, amíg én elmegyek pecsételni. Szerencsére a kocsma mellett volt egy kisbolt is, ahol sikerült feltölteni a vízkészletünket.
A 10 perces pihenő és a friss víz jót tett a fiúknak, utána újult erővel indultunk neki a túra második felének.
 |
 |
| Rövid pihenő után indulás tovább a Deák Ferenc utcán |
A falu szélén, egy mezőgazdasági telep mellett |
Az előző heti esőzések miatt arra számítottam, hogy útközben sokat kell majd dagonyáznunk, de az első igazi pocsolyával csak a falu határát elhagyva találkoztunk. Szerencsére ez sem volt vészes, könnyedén ki lehetett kerülni.
 |
| A nap első pocsolyája |
Az épületeket elhagyva ismét elindultunk felfelé, ezúttal egy széles, vízmosásos úton. A meredek szakasz szinte végig a napon haladt és csak akkor értünk be a fák közé, amikor már az emelkedő is enyhébb lett. Jól bírták a fiúk, körülbelül negyed óra alatt fel is értünk nyeregbe.
 |
 |
 |
| Útelágazás a falu határában, az Y bal oldali ágán kellett továbbmenni |
Felfelé a kocsiúton |
Még nem értünk fel a tetőre, de már nem volt olyan meredek az emelkedő |
Szusszanásnyi pihenő után folytattuk a sétát. Kicsit megkönnyebbültünk, amikor mintegy 40 perc hegymászás után felértünk a Cser-hátra és lefelé indult az út.
 |
 |
| Lefelé... |
Ennél azért hegymenetben is gyorsabban haladtunk |
 |
 |
| Továbbra is lefelé az árnyékban |
A nap második, egyben utolsó nagyobb pocsolyája |
Túl sok izgalmat már nem tartogatott a hátralévő körülbelül 5 kilométeres szakasz. Kereszteztük az Aszód-Balassagyarmat vasútvonalat, sétáltunk széles erdei kocsiúton, mező szélén derékig érő gazban, lapulevél-erdőben, valamint búza- és kukoricatábla mellett.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
| Pillanatképek az utolsó 5 kilométerről |
 |
 |
| Az Aszód-Balassagyarmat vasútvonal sínpárja |
Ez a pihenő nem a fáradt vándoroknak készült |
Útközben többször meg kellett állnunk néhány percre, mert a fiúknak "felforrt az agyvizük". A rövid pihenőket kihasználva fényképezgettem egy kicsit.
 |
 |
 |
 |
| Amíg a fiúk pihentek, én fényképezgettem |
 |
 |
| Az utolsó méterek Becske előtt |
Amikor a fiúk újra igazából csüggedni kezdtek, akkor megpillantottuk a Szanda-hegyet, a sztúpát és a település első házait. Onnan már csak 10 percet kellett gyalogolni és visszaértünk az autóhoz. Nekem még hátra volt a pecsételés, ezért elsétáltam a kisboltig, ahol beütöttem a nap utolsó pecsétjét a füzetekbe.
 |
 |
 |
| A Szanda-hegy és a vár |
Érkezés Becskére |
A kép jobb oldalán látszik a Kultúrház, attól néhány méterre parkoltunk |
A nagy meleg, a 20 kilométer feletti távolság és az eseménytelen második 10 km kiszívta a fiúk erejét, de ennek ellenére hősiesen végigjárták a szakaszt. A hazaúton kialudták magukat az autóban és otthon már élvezettel mesélték a nap történéseit a család otthon maradt tagjainak.
Az OKT barangolásaimról további adatok a
Heyjoe.hu
oldalon találhatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése