OKT 08.: Városlőd – Bakonybél (2019.12.11.)

Kihasználva a korán kezdett év végi szabadságot, valamint a hideg, de napsütéses időt, bakancsot húztam, hogy végigjárjam a Városlőd és Bakonybél közötti kéktúra szakaszt. November elején terveztük teljesíteni ezt a távot a családdal, de akkor egy „last minute” módosítás miatt végül Zirc felé indultunk el Bakonybélből.

Mivel most egyedül terveztem bejárni a szakaszt, ezért a korai indulás mellett döntöttem, a kedvezőbb tömegközlekedés miatt pedig az irányt is megfordítottam. 7 óra után néhány perccel szálltam ki az autóból Zircen, hogy Veszprémen keresztül elbuszozzak Városlődre. Habár a hétköznap reggeli csúcsforgalom miatt a zirci busz késve érkezett meg a veszprémi végállomásra, de így is kényelmesen elértem a pápai buszt, amelyről 9 órakor szálltam le Városlődön, a Pápai elágazás nevű buszmegállóban.

Az első, utólag a nap legnehezebb és legveszélyesebb feladata az volt, hogy a buszmegállóból eljussak a falu központjába. Ehhez át kellett kelnem a délelőtti csúcsforgalomban a négysávos 8-as számú főúton. Zebra sehol, az aluljáróhoz 1 km-t kellett volna kerülni, így egy helyi lakost követve én is átszaladtam az úton. Nem volt veszélytelen mutatvány, de szerencsére sikerült.

A főúton való átkelés után kényelmesen besétáltam a faluba, ahol a Fenyves kocsmában beütöttem a nap első pecsétjét.

Városlőd, faluház

A pontos idő: 9:09 (Városlőd, Pápai utca)

ISZI 50 és egy kis éjszakai ráadás (Csillaghegyi Csillagok, 2019.11.30.)

Különös érzésekkel és nagy tervekkel készültem a 2019. évi ISZI 50 teljesítménytúrára. Különös érzésekkel, mert 2017-ben itt estem át a „tűzkeresztségen”, ez volt az első 50 km-es túrám. Szerettem volna újra átélni az akkori túra élményét és a célba érés eufóriáját. De azért titokban bíztam benne, hogy az azóta eltelt 2 évben kétszer teljesített Gerecse 50-nek (2018, 2019) köszönhetően kevesebb szenvedés árán sikerül elérni Mogyorósbányáig.

A túrát megelőző hetekben azon törtem a fejemet, hogyan lehetne még emlékezetesebbé tenni az eseményt, hogyan lehetne egy kicsivel több kihívást csempészni bele? Először arra gondoltam, hogy „versenyen kívül” Mogyorósbányáról tovább megyek Dorogig. 65 km, benne egy éjszakai Getével, lenne benne kihívás... Végül a két fiam segítségével alakult ki a végleges terv: reggel indulás Szárligetről, 17 óra körül érkezés a Kakukkba, a 17:20-as különbusszal utazás Dorogra, majd onnan haza. Rövid pihenő és vacsora után autóba pattanunk és este 8 óra körül a két fiammal még elindulunk a 15 km-es távon Békásmegyerről fel a Nagy-Kevélyre.

Ahogy közeledett a túra napja, úgy jöttek elő a szokásos valós vagy képzelt fájdalmak és sérülések (térd, derék,...). Próbáltam helyükön kezelni ezeket a tüneteket, mert korábban is csak azt jelezték számomra, hogy fejben is fel kell készülni az eseményre.

A túra előtti szerdán és csütörtökön még esett az eső, de szombatra újra száraz időt jósoltak a meteorológusok. Péntek este összepakoltam a hátizsákomat, a Gerecsén már bevált módon leragasztottam a talpamat, valamint a lábujjamat és próbáltam időben elaludni. De csak forgolódtam az ágyon, nem jött álom a szememre. Egész éjszaka az járt a fejemben, hogy az 50 km teljesítése után vízhólyagok, sérülés, vagy egyszerűen csak fáradtság miatt már nem tudok majd elmenni a fiaimmal az éjszakai túrára, pedig megígértem nekik.

Fél 6 előtt nem sokkal végre csörgött az ébresztőóra és véget értek a rémálmaim. Most ugyan nem esett az eső, mint két évvel korábban, de a süvítő szél semmivel sem volt barátságosabb, mint annak idején a tetőn kopogó esőcseppek hangja. Fel is tettem magamnak a szokásos kérdést („Kell ez nekem?”), de még mielőtt esetleg rossz választ adhattam volna rá, feleségem biztatott, hogy csak öltözzek fel melegen és minden rendben lesz.

6:30, Herceghalom, vasútállomás: A feleségemnek köszönhetően idén kimaradt a hajnali vonatozás,  mert autóval elvitt Herceghalomra. A vasútállomáson a süvítő hideg szél miatt nem nagyon volt kedvem kiszállni az autóból. De itt már nem volt visszaút. Még egy tartalék pulóvert betettem a hátizsákomba, majd elbúcsúztunk egymástól. A vonat érkezéséig hátralévő 15 percet a váróteremben próbáltam túlélni. Ott ugyan szerencsére nem fújt a szél, de én ott is dideregtem. A vonat pontosan érkezett és a várakozásommal ellentétben még ülőhely is volt rajta.

OKT 08.: Bakonybél – Zirc (2019.11.01.)

Az őszi szünetben folytattuk az OKT bakonyi szakaszának bejárását. Eredetileg keddre terveztük a túrát, de arra a napra esőt jósoltak a meteorológusok, ezért végül péntekre halasztottuk a sétát. A terv az volt, hogy Zircig elmegyünk autóval, onnan elbuszozunk Bakonybélbe, majd megtesszük a Bakonybél és Városlőd közti körülbelül 20 km-es, kevés szintet tartalmazó távot, este pedig Veszprémen keresztül visszabuszozunk Zircre.

Reggel, amikor parkolóhelyet kerestünk Zircen, feleségem meglátta a K jelzést és megkérdezte, hogy miért nem oda jövünk vissza? Mondtam neki, hogy bár a távolság mindkét irányban körülbelül ugyanannyi, de a Kőris-hegy megmászása miatt Zircig több az emelkedő, mint a Városlődig. Rövid tanakodás után végül a családi tanács megszavazta, hogy bevállaljuk a nehezebb szakaszt, cserébe azért, hogy este már ne kelljen buszozni.

Negyed 10-kor leparkoltunk a Rákóczi téren, kényelmesen összekészülődtünk, majd beálltunk a buszmegállóba. A busz érkezéséig volt még néhány percünk, ezért megkerestük a buszmegálló melletti parkban a Közép-Dunántúli Piros Túra (KDP) kezdőpontját, a 0. kilométer követ.

Itt kezdődik a KDP

OKT 09.: Bakonykúti – Bodajk (2019.10.19.)

Október közepén húztunk ismét túrabakancsot a nagyobbik fiammal, hogy Bakonykúti és Bodajk között folytassuk a bakonyi barangolásunkat. Erre a napra is nyárias, meleg időt jósoltak a meteorológusok, de hajnalban, amikor otthonról indultunk, ennek még semmi jele nem látszott. Bodajkra érkezve is csupán 6°C-ot mutatott az autó hőmérője és sűrű köd borította a tájat. Bodajkról 2 busszal, isztiméri átszállással jutottunk el a túránk kiinduló pontjára, Bakonykútira.

Isztimér, Szent Anna-templom

OKT 09.: Zirc – Csőszpuszta (2019.09.14.)

Szeptember közepén a Zirc – Csőszpuszta (– Jásd) szakasszal folytattam a bakonyi barangolásomat, ezúttal egyedül. Most is korán keltem, hogy a reggel negyed 8-kor Jásdról induló busszal eljuthassak a túrám kiinduló pontjára, Zircre. 8 órakor szálltam le a buszról és indultam el a Rákóczi térről a vasútállomás felé.

A pecsételés után a Köztársaság utcán keresztül hagytam el az ébredező várost és indultam neki a Nagyesztergárra vezető emelkedőnek. Jól is esett egy kis hegymenet, mert a reggeli nap sugarai még nem voltak elég erősek ahhoz, hogy felmelegítsék a levegőt a hűvös hajnal után.

Visszatekintés Zircre

OKT 09.: Csőszpuszta – Bakonykúti (2019.08.19.)

A csobánkai Pilisi Kilátások túra másnapján húztunk újra túrabakancsot a nagyobbik fiammal, hogy végigjárjuk az OKT Csőszpuszta és Bakonykúti közötti részét. Az előző napokhoz hasonlóan erre a napra is kánikulát jósoltak a meteorológusok, ezért próbáltunk reggel korán indulni. Az első kihívás, amivel meg kellett küzdeni, az a logisztika volt. A két település között csak 2-3 átszállásos, 2-3 órás tömegközlekedéses megoldást találtam, ami kockázatos és kényelmetlen lett volna, ráadásul a délelőtti hűvösebb időt a buszon töltöttük volna és a forróságban kellett volna gyalogolnunk. Ezért a közelben lakó szüleimet kértem meg, hogy jöjjenek el értünk Bakonykútira és vigyenek át Csőszpusztára.

Negyed kilenckor szálltunk ki szüleim autójából a tési elágazónál és indultunk el az Alba Regia Barlangkutató Állomás épületéhez, a nap első pecsételőpontjához. Szerencsénk volt, mert a barlangászok is ott voltak a háznál, így az ő egyedi pecsétjükkel is gazdagíthattuk a saját gyűjteményünket. Cserébe mindössze annyi teendőnk volt, hogy minden egyes pecsétért kolompolni kellett a bélyegző mellett található kolomppal.

Fél kilenckor indultunk útnak a széles, többnyire árnyas, enyhén lejtős erdei úton.

Az első méterek Csőszpuszta után

Pilisi Kilátások: Hosszú-hegy, Oszoly, Nagy-Kevély (2019.08.18.)

Az augusztusi hosszú hétvégén egy nem túl távoli helyre szerettünk volna menni túrázni. Mivel a közeli OKT szakaszokat már végigjártuk, ezért a Pilisi kilátásokra esett a választásunk. Abban a füzetben is volt még néhány üres hely a pecséteknek…

Az időjárás előrejelzés szerint ezen a napon is kánikulára számíthattunk, ezért a korai indulás mellett döntöttünk. Az első úticélunk a Hosszú-hegyen található pecsételőhely volt, amelyet Csobánka irányából közelítettünk meg. A Csobánkai-nyeregből induló Ziribár utat már ismertük az előző évi OKT túránkról, így tudtuk, hogy nem sok látnivalót tartogat. Ezért egy részét autóval tettük meg… Időben nem sokat nyertünk ahhoz képest, mintha gyalog mentünk volna, annyira rossz minőségű volt az út, de legalább a család gyaloglásért kevésbé rajongó tagjainak így kifogtuk a szelet a vitorlájából.

A macska-völgyi elágazásnál szálltunk ki az autóból és indultunk el a K jelzésen. Néhány perc alatt elértük az elágazást, ahol a K jobbra fordul a Szent-kút felé, mi pedig egyenesen, a Z jelzésen mentünk tovább az enyhén emelkedő úton. Néhány lépéssel később letértünk a kocsiútról és a fák között folytattuk sétát. A beígért kánikulának és szikrázó napsütésnek ekkor még semmi jele nem volt, kissé borús, párás, de kellemes időnk volt. Hamarosan újra elértük a köves utat, amelyen túránk elején sétáltunk, de csak kereszteztük, nem azon kellett tovább menni.

Indulás...

Az első emelkedő