OKT 15.: Rozália téglagyár – Pilisszentkereszt – Dobogókő (2018.08.14.)

17,3 km hiányzott még a gyerekeknek a tájegységi jelvényhez, ezért 2 nappal a Piliscsaba-Dorog túra után újra bakancsot húztunk, hogy a Rozália téglagyár-Pilisszentkereszt szakaszon összegyűjthessék a hiányzó kilométereket. A kánikula miatt most is a korai indulás mellett döntöttünk. Reggel az egyik autót elvittük Pilisszentkeresztre, a másikkal pedig visszamentünk Pilisszántóra, ahonnan van közvetlen buszjárat a téglagyárig. (A két Pest megyei falu mindössze 3 km-re van egymástól, de tömegközlekedéssel nem lehet eljutni egyikből a másikba…)

7 órakor szálltunk le a buszról a Bécsi úton. Rövid séta a téglagyárig, pecsét a füzetbe és már indulhattunk is a vasúttal párhuzamos, kitaposott ösvényen. Nem sokáig mentünk a gyalogúton, mert a mellette lévő és sok helyen belógó gaz gyakran a gyerekek fejéig ért. Ezért inkább átmentünk a vasúti töltés szélére és a sín mellett gyalogoltunk el a vasúti átjáróig.

A forgalmas 10-es úton átkelve kezdtük meg az első hegymászást. Először a Kövesbérci utcán haladtunk, utána pedig bementünk az erdőbe és a fák között sétáltunk tovább egy köves úton.

Meredek...

...és köves út vezet a Köves-bércre

A bércre felérve, majd onnan továbbindulva olyan érzésünk támadt, mintha egy mesebeli erdőben sétálnánk.

Mintha egy mesebeli erdőben sétálnánk, ahol...

...különböző akadályokat kell leküzdeni.

Pilisborosjenő szélén egy napraforgótábla, majd pedig egy legelő mellett vezetett az út. Itt egy udvarról kiszökött, nagytestű, kajla kutya okozott riadalmat a gyerekek között, de szerencsére a gazdája egy hatalmas sprintet kivágva gyorsan utolérte és hazavezette az állatot.

Pilisborosjenő határában

Hamarosan egy széles földutat kereszteztünk, majd nem sokkal később a Teve-szikla lábánál találtuk magunkat. Ezen a szakaszon egy kicsit hiányosak (vagy nehezebben észrevehetőek) voltak a jelzések, de egy kis nézelődés után meg lehetett azokat találni.

Teve-szikla 1.

Teve-szikla 2.

A Teve-szikla feletti részt elhagyva egy rövid séta következett egy széles, sóderes úton, majd egy derékszögű jobbkanyar után megkezdtük a nap második hegymászását a Kevély-nyereg felé.

Jelzésdömping

Újabb meredek emelkedő a Kevély-nyereg felé

Kevésbé meredek, de sokkal kövesebb folytatás

„Meglepően” gyorsan felértünk a nyeregbe, ahol az esőbeállónál tartottunk egy rövid pihenőt. Még csak 9 óra volt és már túl voltunk a szakasz nehezén! Pecsételés és evés-ivás után kezdtük meg az ereszkedést a hegy északi, lankásabb oldalán. Olyan volt, mintha nem is ugyanazon a hegyen járnánk, ahová nem sokkal korábban, a köves, sziklás úton felkapaszkodtunk. Lankás, sima, jól járható földút vezetett le Csobánka határáig. Az erdőből kiérve egy sóderes úton haladtunk tovább a hajdani kemping kőkerítése mellett. Elég lehangoló volt az elhagyatott, gazos terület látványa. A műúton átkelve is folytatódott a sóderút, egy darabig a napon, később pedig már a Hosszú-hegy fáinak árnyékában.

Ereszkedés a Kevély-nyeregből

Visszatekintés Csobánka határából

Kényelmes kocsiút a Szent-kút felé

A következő pihenőt a Szent-kútnál tartottuk, ahol a kulacsainkat is feltöltöttük jéghideg forrásvízzel. A víz kissé vas-ízű volt, de a hőmérséklete feledtette a szokatlan mellékízt. Fél 11 után nem sokkal vágtunk neki a túra utolsó, Dera-szurdokig vezető szakaszának. Ekkor már jelentkeztek a fáradtság tünetei a gyerekeken, de mindenki hősiesen rótta a métereket. Kb. 1 óra alatt értünk el a szurdok bejáratáig. A szurdok valóban lenyűgöző volt, csak egy dolog hiányzott belőle, a víz.

Dera-szurdok 1.

Dera-szurdok 2.

Dera-szurdok 3.

Dera-szurdok 4.

A szurdokból kiérve már csak egy rövid, napozással egybekötött aszfaltkoptatás várt ránk ahhoz, hogy begyűjthessük a jól megérdemelt pecsétet.

A pecsételés után elváltak útjaink. Feleségem a 4 gyerekkel együtt beült a reggel itt hagyott autóba és hazamentek, én pedig folytattam az utat Dobogókő felé. Az orvosi rendelő előtt találtam egy nyomós kutat, ahol feltöltöttem a vízkészletemet, utána indultam el felfelé a Szabadság utcán. Dél volt, tűzött a nap, árnyék sehol,… , nem fáztam… Az út meredeksége később sem csökkent számottevően, de legalább az erdőben, a fák árnyékában lehetett felfelé kapaszkodni. Ráadásul az ösvény mellett rengeteg szeder volt, aminek nem lehetett ellenállni. Néhány fénykép kedvéért még a Zsivány-sziklák tetejére is felmásztam.

Meredek, de árnyékos út Dobogókő felé

Nem tudott állva maradni

Zsivány-sziklák

Élni akarás

Dobogókőn kicsit több, mint fél órám volt a pilisszentkereszti busz indulásáig. Hétköznap lévén viszonylag kevesen voltak a kilátónál, így volt lehetőségem gyönyörködni a tájban.

Lenyűgöző panoráma

Dobogókő, Báró Eötvös Lóránd Menedékház

Pilisszentkeresztre visszaérve még várt rám egy 3 km-es séta a Pilisszántón hagyott autóig…