2019. szeptember 16., hétfő

OKT 09.: Csőszpuszta – Bakonykúti (2019.08.19.)

A csobánkai Pilisi Kilátások túra másnapján húztunk újra túrabakancsot a nagyobbik fiammal, hogy végigjárjuk az OKT Csőszpuszta és Bakonykúti közötti részét. Az előző napokhoz hasonlóan erre a napra is kánikulát jósoltak a meteorológusok, ezért próbáltunk reggel korán indulni. Az első kihívás, amivel meg kellett küzdeni, az a logisztika volt. A két település között csak 2-3 átszállásos, 2-3 órás tömegközlekedéses megoldást találtam, ami kockázatos és kényelmetlen lett volna, ráadásul a délelőtti hűvösebb időt a buszon töltöttük volna és a forróságban kellett volna gyalogolnunk. Ezért a közelben lakó szüleimet kértem meg, hogy jöjjenek el értünk Bakonykútira és vigyenek át Csőszpusztára.

Negyed kilenckor szálltunk ki szüleim autójából a tési elágazónál és indultunk el az Alba Regia Barlangkutató Állomás épületéhez, a nap első pecsételőpontjához. Szerencsénk volt, mert a barlangászok is ott voltak a háznál, így az ő egyedi pecsétjükkel is gazdagíthattuk a saját gyűjteményünket. Cserébe mindössze annyi teendőnk volt, hogy minden egyes pecsétért kolompolni kellett a bélyegző mellett található kolomppal.

Fél kilenckor indultunk útnak a széles, többnyire árnyas, enyhén lejtős erdei úton.

Az első méterek Csőszpuszta után
Az első méterek Csőszpuszta után
Sokszínű természet 1. Sokszínű természet 2.
Sokszínű természet 1. Sokszínű természet 2.
(Ha valaki tudja a fényképen látható virágok nevét, akkor kommentben megírhatja nekem. Köszönöm!)
Jól haladtunk, fél óra múlva már a Hamuháznál voltunk, ahol újabb különleges pecséttel, egy KDP lenyomattal gazdagodott a gyűjteményünk.

Újrakezdés
Újrakezdés
Hamuház
Hamuház
Újabb 10 perc séta után pedig már a Tűzköves-árok természeti csodáiban gyönyörködtünk. Többek között az összenőtt fákban, amelyeket csak otthon vettem észre a fényképen...

Tótágas
Tótágas
Tűzköves-árok és az összenőtt fák
Tűzköves-árok és az összenőtt fák
A Tűzköves-árok előtt és után volt egy-egy rövid szakasz, ahol nekem derékig, a fiamnak pedig majdnem vállig ért a gaz, de a kitaposott keskeny ösvényen haladva könnyedén le lehetett küzdeni az akadályokat.

Keskeny ösvény a gazban
Keskeny ösvény a gazban
Zöld a kéken (Rózsabogár) Lomb helyett
Zöld a kéken (Rózsabogár) Lomb helyett
A gaztenger végén egy aszfaltos útra érkeztünk, amelyen a P jelzés érkezett a Hamuház felől, hogy néhány lépésnyit együtt haladjon a K jelzéssel. A közös szakasz végén a lendület az úton vitt volna tovább, de arra csak a P jelzés folytatta az útját, a K jobbra fordult és a fák között folytatódott. A letérés után 5 perc sétával értük el a Hosszú-kígyósi erdei szentélyt.

Elhagytuk az aszfaltot, újra a fák között Az erdei szentélyhez közeledve
Elhagytuk az aszfaltot, újra a fák között Az erdei szentélyhez közeledve
Hosszú-kígyósi erdei szentély
Hosszú-kígyósi erdei szentély
A keresztet és a padokat elhagyva ismét aszfalt úton indultunk tovább Kisgyón felé. Gyerekkoromban sokszor jártam erre, így most sorra jöttek elő az emlékek: merre bicikliztünk a barátokkal, szüleim melyik kulcsosháznak voltak a gondnokai, honnan néztük az autóversenyt,… Az egykori bányásztelepülésen sétálva megállapítottam, hogy 25 év alatt sok minden megváltozott…

Kisgyón felé az aszfalton Gyökér
Kisgyón felé az aszfalton Gyökér
A bányász emlékmű Kisgyónban
A bányász emlékmű Kisgyónban
A Gyöngyvirág kulcsosháznál pecsételtünk, majd indultunk tovább. A települést elhagyva a túra egyetlen említésre méltó emelkedője várt ránk. Először tűző napon, később a fák árnyékában, de végig széles, jól járható földúton haladtunk. Amíg be nem értünk az erdőbe, addig az út szélén egymást érték az érett gyümölcstől roskadozó szederbokrok, időről-időre megállásra kényszerítve bennünket.

Az egykori túristaház
Az egykori túristaház
Felfelé a Dóra-hegyre Nem tudtunk rá nemet mondani...
Felfelé a Dóra-hegyre Nem tudtunk rá nemet mondani...
A fák közé érve másfajta akadályokkal kellett megküzdenünk. Szinte minden lépésnél az út felett keresztben szőtt pókhálók hátráltatták a haladást.

Munka közben Zsákmányra várva
Munka közben Zsákmányra várva
Jelzés Utolsó méterek a fák között
Jelzés Utolsó méterek a fák között
Az emelkedő tetején tartottunk egy rövid pihenőt. Az erdőből kiérve ritkábbak lettek a jelzések, de a józan ész alapján, a kitaposott ösvényt követve és egyszer-egyszer a térképre pillantva itt sem okozott gondot a helyes út megtalálása.

Ember magasságú bogáncsok Ezen a szakaszon kevés jelzést láttunk, de eltévedni nem lehetett
Ember magasságú bogáncsok Ezen a szakaszon kevés jelzést láttunk, de eltévedni nem lehetett
Sokszínű természet 3. Sokszínű természet 4.
Sokszínű természet 3. Sokszínű természet 4.
Jobbra vagy balra? (Itt ránéztünk a térképre és jobbra mentünk tovább)
Jobbra vagy balra? (Itt ránéztünk a térképre és jobbra mentünk tovább)
Kis idő múlva ismét egy széles kocsiúton sétáltunk, amelynek elején 3 hatalmas pocsolyát kellett kikerülnünk.

Az első akadály
Az első akadály
Az ezt követő fél órában nagyon sokat emlegettük a két évvel korábbi Hernádcéce-Gibárt túránkat. Akkor is és most is nagyon meleg volt és végeláthatatlan kukorica- és napraforgóföld mellett gyalogoltunk tűző napsütésben. Ezen a szakaszon sem volt sok jelzés, de a megérzéseinkre hagyatkozva és egy-két elágazónál a térképre pillantva itt sem okozott nehézséget a helyes utat követni.

A távolban a csókakői vár
A távolban a csókakői vár
Szántóföld, ameddig csak a szem ellát
Szántóföld, ameddig csak a szem ellát
Itt is jobbra kellett menni
Itt is jobbra kellett menni
Itt már kezdtünk csüggedni
Itt már kezdtünk csüggedni
Már arról kezdtünk beszélgetni, hogy talán soha nem ér véget a pusztai vándorlásunk, amikor jobbra pillantva megláttuk az egyik fa törzsén a P és K jelzéseket, amelyek a Burok-völgy felé kalauzoltak bennünket.

Végre! (A burok-völgyi letérés)
Végre! (A burok-völgyi letérés)
Fél óra kényelmes séta következett a Burok-völgy fölötti fenyvesben. Néhány helyen a fák között rá lehetett látni a völgyre, de a fák koronáján kívül mást nem lehetett belőle látni.

Elfogyott a festék?
Elfogyott a festék?
A Burok-völgy ilyenkor is szép
A Burok-völgy ilyenkor is szép
Az erdőből kiérve még várt ránk egy fél óra séta Bakonykútiig. Sok izgalmas itt már nem történt, próbáltuk szaporázni a lépteinket, hogy minél kevesebbet kelljen a forróságban gyalogolni.

Bakonykútihoz közeledve
Bakonykútihoz közeledve
Sokszínű természet 5. Kőhányásnál ugyanilyen zuzmó van a kerítésen
Sokszínű természet 5. Kőhányásnál ugyanilyen zuzmó van a kerítésen
Tűző napon a Mellár-fennsíkon
Tűző napon a Mellár-fennsíkon
A településre beérve egy díszes tábla fogadott bennünket és mutatta az utat a falu központja felé. A Szabadság utcán sétálva megcsodáltuk a fából faragott szobrokat, az egyik kapun elolvastuk Kapui Ágota Soha című versét, végül pedig a buszmegállónál beütöttük a füzetünkbe a nap utolsó pecsétjét. Onnan már csak néhány lépést kellett megtenni, hogy beülhessünk az út túloldalán álló autónkba.

Ideértünk Kapui Ágota: Soha
Ideértünk Kapui Ágota: Soha
Hazatérőben (Forrás: Köztérkép)
Hazatérőben (Forrás: Köztérkép)
Az indulás előtt elolvastam néhány beszámolót erről a szakaszról és kicsit tartottam tőle, hogy több helyen áthatolhatatlan gaztengeren és jelzés nélküli úton kell majd sétálnunk. Szerencsére alaptalan volt a félelmem. Valóban volt néhány hely, ahol térd fölé ért a gaz, vagy nem lehetett egyik jelzést elhagyva a következőt megpillantani, de sehol nem okozott gondot a helyes út megtalálása és egyszer sem tévedtünk el.
A nagy meleg ellenére a túrának minden egyes percét élveztük. Különös érzés volt újra azokon a helyeken járni, ahol gyerekkoromban gyakran megfordultam.


Az OKT barangolásaimról további adatok a Heyjoe.hu oldalon találhatók.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

KDP: Óbarok – Szár (2024.02.18.)

Egy rövid, pecsételés nélküli túrával búcsúztam a Gerecse dombjaitól. Vasárnap az ebédlőasztal helyett az autó kormánya mellé ül...