Régóta pihent az OKT füzetem a polcon és most sem teljesen önszántamból
vettem kezembe. Szombati indulást terveztem, de végül vasárnap lett belőle.
Sirokon megvolt a bélyegzés, majd a kötelező kitérők, Rozsnakpusztán ismét
előkerült a füzet, Szarvaskő felett pedig ezúttal sem maradt ki a kilátó.
Lent a völgyben ismét pecsételtem, majd busz helyett gyalog indultam Eger
felé. Visszamásztam a hegytetőre, hogy onnan ereszkedhessek le az
Almár-völgybe. Almárnál a GeoGo megtréfált, de végül a várkapitány szobránál
sikeresen teljesítettem a vállalásomat.
Valamikor áprilisban leült mellém az ebédlőben az egyik munkatársam, aki a
vállalati természetjáró közösség egyik aktív tagja. Mi másról beszélgettünk
volna, mint a túrázásról? Nem sokkal később pedig megjelent a tollából a
következő kis írás a vállalati belső hírlevélben :
🏃🏃 Kalandra fel!
2026. június 13-án, szombaton hat kalandvágyó kolléga egy különleges
kihívásra vállalkozik: a telephelyeket összekötő, a GeoGo által támogatott,
összesen 244 km hosszú útvonal különböző szakaszait teljesítik.
A távot közösen teszik meg, minden résztvevő a saját etapjával járul hozzá
ehhez az izgalmas utazáshoz.
Ez több mint egy egyszerű túra – a csapatmunkáról, a kitartásról, a
felfedezés öröméről és egy felejthetetlen közös élmény megéléséről szól.
Én is a hat kalandvágyó kolléga közé tartoztam… Néhány nappal az indulás előtt
felosztottuk magunk között, hogy ki melyik távot teljesíti. Én a Sirok és Eger
közötti, körülbelül 30 kilométeres szakaszt választottam, amelyik Szarvaskőig
az OKT útvonalát követte.
Izgatottan vártuk a szombatot, megbeszéltük, hogy ki mikor indul útnak és azt,
hogy útközben óránként tudósítjuk a csapat többi tagját arról, hogy merre
járunk.
Számomra volt egy kis nehezítés a dologban, mert a feleségemnek és a
gyerekeknek megígértem, hogy péntek éjszaka elmegyünk a Mozgás éjszakájára és
tekerünk egyet az autómentes Budapesten. A menet éjjel fél 1-kor indult a
Hősök teréről…
Péntek késő délután aztán jött egy üzenet a közös csoportunkba: az egyik
kollégának törölték a repülőjáratát, ezért csak szombat délelőtt ér haza
Németországból. Tanakodtunk, hogy mi legyen? Én benne lettem volna a
vasárnapra halasztásban, de volt olyan, aki akkor már úton volt a rajthoz.
Végül abban maradtunk, hogy lesz, aki szombaton teljesíti a kiválasztott
szakaszt és lesz, aki vasárnap. Én ez utóbbi csapathoz tartoztam, mert így nem
kellett a biciklit is magammal vinnem Egerbe…
Vasárnap reggel Egerben, a Dobó tér közelében parkoltam le az autót és busszal
mentem Sirokra. Negyed 9-kor szálltam le a buszról, a megállóban készítettem
egy fényképet az esemény dokumentálásához, majd útnak indultam. Azt már ezen a
reggeli órán is lehetett sejteni, hogy nem fogok fázni és nem csak azért, mert
kimelegedtem a várnyereghez vezető emelkedőn.
|
|
|
| Az Egri Bazilika előtt sétáltam el a buszmegállóba menet |
Útnak indultam Sirokon |
Kezdődött az emelkedő |
|
|
|
| Muskotályzsálya ... |
... és pipacs virágzott az út mentén |
Beléptem a siroki vár alsó kapuján |
Hasonlóan az
első OKT bejárásomhoz, ezúttal is felmentem az Apáca- és a Barát-sziklához, valamint készítettem
egy fényképet a településről a Törökasztal tetejéről. Szerencsére manapság már
nem áldozóoltárként, hanem egy gyönyörű kilátópontként szolgál ez a szikla.
|
|
| Kilátás Sirokra |
A Törökasztal teteje |
|
| Panoráma a Törökasztal tetejéről |
|
|
| A kővé dermedt barát és apáca |
Előző nap ott járt fent a hat kalandvágyó kolléga egyike |
Miután visszatértem a K jelzésre,
egy körülbelül fél órás eseménytelen erdei séta következett a
Szalokma-fő-tetőig. Alig értem fel a tetőre, jött az értesítés a telefonomra,
hogy sikeresen elértem a következő GeoGo ellenőrzőpontot. Itt is készítettem a
szelfit, majd indultam lefelé Rozsnakpuszta irányába.
|
|
|
| A kis kitérő után újra a kéken |
Úton a Szalokma-fő-tető felé |
Kis fa nagy jelzéssel |
|
|
|
| Nem csak az utat fényképeztem |
10 órakor érkeztem meg a rozsnakpusztai pecsételőponthoz. Lebélyegeztem a
füzetemet, majd útnak indultam az aszfaltozott, enyhén emelkedő erdei úton.
Előjöttek a 2021-es emlékek, amikor február közepén jártam erre és a
havas-jeges úton nem volt ilyen könnyű a haladás.
|
|
|
| Gomba |
Gyermekkorom egyik népszerű járgánya rozsdásodik Rozsnakpuszta közelében a gazban |
Kútgyűrűre festett jelzés mutatta az utat (a szemből érkezőknek) |
Elértem a két nagy kanyarhoz, majd nem sokkal később kiértem az egerbaktai
műútra. Körülbelül 150 métert baktattam az aszfalton, azután az elágazónál
balra fordultam és a Bátor felé vezető aszfaltcsíkon mentem tovább. Közben
ismét jelzett a telefonom, hogy elértem a következő GeoGo ellenőrző pontot is.
|
|
|
| Rozsnakpuszta után, felfelé az erdészeti úton |
Van egy hasonló fényképen 2021-ből is |
Nála azért gyorsabban haladtam |
|
|
|
| Kereszteztük egymás útjait |
Úton Bátor felé |
Nagyon megtetszett ez a virágzó gyöngyike az út szélén |
Miután átkeltem a Laskó-patak hídján, jobbra fordultam és egy köves erdei úton
mentem tovább. Enyhén, de folyamatosan emelkedett az út a Gilitkáig, ahol
élesen balra fordult és az addig barátságos emelkedő is bedurvult egy kicsit.
Szerencsére ezúttal a sárral nem kellett megküzdenem, mint 2021-ben, így ez az
emelkedő sem okozott gondot.
|
|
|
| Ismét felfelé, de most már egy másik úton |
Ezúttal nem kellett a sárral küzdenem |
Egy rövid, de meredek(ebb) emelkedő a Gilitkánál |
Vártam, hogy az Egerlátó nevű helytől majd megláthatom Egert, de a fák sűrű
lombja miatt esélyem sem volt rá. Hamarosan viszont kiértem az erdőből és
kitárult előttem a látóhatár. Szarvaskő házait ugyan nem láttam, mert azok
lent vannak a völgyben, de a szemközti hegycsúcson megpillantottam a kilátót,
kissé távolabb pedig a Tó-bérc bányát.
|
|
| Esélyem sem volt meglátni Egert |
Kiértem az erdőből, szemben a szarvaskői kilátó |
|
|
| Békésen legelésző lovak mellett vitt az út |
Keréknyomok |
|
| Szarvaskői panoráma a kilátóval és a Tó-bérc bányával |
Az OKT pecsét és a GeoGo ellenőrző pont lent volt a településen, ezért
mindenképpen le kellett ereszkednem a völgybe, mielőtt tovább mentem volna
Eger felé. 2021-ben is elsétáltam a kilátóhoz, ezúttal sem szerettem volna
kihagyni, ezért a Hegyes-kői elágazásnál letértem a
K jelzésről és egyenesen, a kilátó
felé indultam tovább.
Elgyalogoltam a bekerített birkanyájak mellett, az út végén pedig megmásztam a
kis emelkedőt, így egy 10 perces séta végén ott álltam a torony aljában. A fa
szerkezet állapotát elnézve nem vagyok benne biztos, hogy nem fog ez az
építmény is hamarosan a piliscsabai Jenga-torony sorsára jutni. De, most még
fel lehetett rá menni, amit ki is használtam.
|
|
| Kavicsos út vezetett a kilátóhoz |
Békésen legelésző juhok |
|
|
| Békés, de nagyon kíváncsi kutyus vigyázott a birkákra |
Felfelé a kilátóhoz |
|
|
| A szarvaskői kilátó |
Remélem, hogy nem fog ez a kilátó is a többi fa építmény sorsára jutni |
|
| Panoráma a kilátóból ÉK felé |
|
| Panoráma a kilátóból ÉNy felé |
A toronytól ezúttal nem mentem vissza a Hegyes-kői elágazáshoz, hanem a
meredek, K3 jelzésen ereszkedtem
le a faluba. A Major-oldalnál ismét rátértem a
K jelzésre, azon gyalogoltam el a
település központjában lévő parkolóig. Ott lepecsételtem az OKT füzetemet és a
GeoGo is jelezte, hogy teljesítettem az első szakaszt.
|
|
|
| Meredek ösvény vezetett le a kilátótól |
Ismét a kéken |
Leértem a faluba |
Mielőtt tovább indultam volna, kerestem egy árnyékos padot, ahol megebédeltem
az otthonról hozott szendvicsből, ettem egy kis gyümölcsöt és édességet, majd
feltöltöttem a kulacsaimat hideg vízzel és indultam tovább.
A K jelzéseket követve
visszamentem a Hegyes-kői elágazáshoz. (Így nem érheti szó a ház elejét, hogy
kihagytam egy részt az OKT-ből…) Miközben baktattam felfelé az erdei ösvényen,
találkoztam azzal a túrázóval, akivel reggel együtt utaztunk a buszon Egerből
Sirokra. Nem tudom, hogy hol kerültük el egymást, mert Sirokon ő előbb útnak
indult, útközben pedig nem emlékszem, hogy megelőztem volna.
|
|
|
| Bepótoltam a K kihagyott szakaszát |
|
| Még egy panoráma a dombtetőről |
Hamarosan ismét ott álltam a Hegyes-kői elágazás útjelző táblájánál, ahol
elköszöntem a K jelzéstől és az „A
törökök nyomában” út koronát(?) és félholdat ábrázoló jelzéseit követve (vagy
inkább keresve) indultam tovább. Másfél órával korábban, amikor ott jártam,
még egész barátságos volt az idő. Meleg volt ugyan, de kissé felhős volt az ég
és nem tűzött a nap. Azóta változott az időjárás: elmentek a felhők, de,
szerencsére támadt egy kis szél, így még elviselhető volt a tűző nap.
|
|
|
| Próbáltam a törökök nyomában haladni |
Sokadik próbálkozásra sikerült úgy elkészíteni a fényképet, hogy a pillangó is látszik rajta |
Elvonultak a felhők, kisütött a nap és feltámadt a szél |
Körülbelül 20 percet gyalogoltam a réteken keresztül, mire az Almár-völgynél
újra beértem a fák közé, az árnyékba. Ott már nem tűzött a nap, de megjelentek
a bogarak…
|
|
| Keresztül a réteken |
Lefelé |
Hosszan sétáltam az Almár-patak partján futó erdei úton, az egykori
Almár-völgyi kisvasút nyomvonalán. Tettem egy kitérőt a pálos kolostorromhoz,
ahol egy ismertető táblán kívül semmit nem láttam, mert „miután (a
régészeti feltárás után)
a helyreállításra nem volt lehetőség, a megtalált maradványok
visszatemetésre kerültek.”
|
|
|
| Leértem az Almár-völgybe |
A törökök nyomában |
Feleleveníthettem a földrajzórán tanultakat |
A GeoGo-ban valahol itt, az almári megálló környékén volt a következő
ellenőrző pont. A korábbi pontoknál semmi gond nem volt, szinte észre sem
vettem, hogy odaértem és a telefonomra már jött is az értesítés, hogy elértem
a pontot. Ezúttal valami nem működött… Hiába voltam a körön belül, csak nem
akarta elfogadni a pont elérését. Átkeltem a patak gázlóján (még szerencse,
hogy bakancs volt a lábamon), felmentem a vasúti megállóig, visszagyalogoltam
egy szakaszon az úton, semmi. 10 perc kóválygás után meguntam a dolgot és
tovább indultam.
|
| Vajon a túloldalon megtalálja a pontot a GeoGo? |
A következő néhány kilométeren már többször igénybe kellett vennem a telefonos
segítséget, mert kissé ritkán voltak felfestve a jelzések (ha egyáltalán fel
voltak festve) …
|
|
|
| A törökök nem szerették volna, hogy bárki is megtalálja a nyomukat, időnként nekem sem volt könnyű |
Háromnegyed 3-kor érkeztem meg Eger Felnémet nevű városrészébe. Onnan már csak
6 km volt hátra a Dobó térig, de az végig aszfalton…
|
|
|
| Ligeti zsálya |
Felnémet aszfaltos utcáin koptattam a bakancsom talpát |
Felnémet és Felsőváros között egy hosszú, egyenes kerékpárúton gyalogoltam.
Vele párhuzamosan volt egy keményre taposott földút is, de, mivel feltámadt a
szél és sötét felhők kezdtek gyülekezni az égen, ezért úgy voltam vele, hogy
az aszfalton gyorsabban tudok haladni, ezért inkább azt választottam. (Végül a
szél elfújta a felhőket és nem áztam meg.)
|
| Mintha az Alföldön lettem volna |
Felsővárosban tettem egy rövid kitérőt, mert valahol a benzinkút parkolójánál
volt kijelölve a következő GeoGo ellenőrző pont. Amint beértem a „karikába”,
egyből jelezte a telefonom, hogy sikeresen teljesítettem a szakaszt. Ebből
tudtam meg, hogy Almárnál hiába nem jelezte a teljesítést, mégis sikerült
kellően megközelítenem a pontot, így ezt a szakaszt is kipipálhattam.
|
| Városi séta |
Onnan már tényleg nem volt messze a cél, kevesebb, mint 3 kilométert kellett
gyalogolnom, hogy elérjem az utolsó ellenőrző pontot a Dobó téren. Útközben
elsétáltam a minaret mellett, végül háromnegyed négykor a tér közepén állva
elkészítettem a túra utolsó szelfijét, amelyet egyből be is küldtem a közös
csoportunkba.
|
|
|
| Az egri minaret |
A Dobó-tér névadója |
Célba értem! |
 |
 |
| Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján) |
Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig |
Az OKT barangolásaimról további adatok a
Heyjoe.hu
oldalon találhatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése