Geodézia tornyok Magyarországon: Pilis-tető (2025.08.30.)

Egész hétvégére sárga riasztást adtak ki a meteorológusok zivatar és felhőszakadás miatt, ezért nem terveztem túrát a nyár utolsó napjaira. Szombat reggel, amikor felkeltem és kinéztem az ablakon, ragyogóan sütött a nap és egyetlen felhő sem volt az égen. Ránéztem az Időkép radarképére, ott sem láttam felhőt. Megint nem jött be az előrejelzés…

Mivel délutánra továbbra is felhőszakadást ígértek az időjósok (ezúttal sikerült is eltalálniuk és kora délután megérkezett az özönvíz…), ezért ahhoz már késő volt, hogy útnak induljak és folytassam a KDP-t, de úgy gondoltam, hogy valami közelebbi, rövidebb túra még belefér a délelőttbe.

Nem gondolkoztam sokáig, 9 órakor már indultam is Pilisszántó felé, hogy az ottani buszmegállóból felgyalogolva a Pilis-tetőre leolvassam a Boldog Özséb-kilátóról a kódot.

Fél 10-kor indítottam el a telefonomon a Locus-t. A Sziklaszínház parkolójánál rátaláltam a P jelzésre, azon mentem egészen a Magas-hegyi nyeregig. Ott színt váltottam és a Z jelzésen gyalogoltam tovább.

Ilyen távolságból nem is látszik magasnak

Meredeken felfelé

Mire a sorompóhoz értem, már folyt rólam az izzadtság. Azt tudtam, hogy magasra kell felmászni, de arra nem számítottam, hogy ilyen izzasztó lesz az első 2 kilométer. A Kinizsi 100-on a Trézsi-kút felé mentünk, abból az irányból nem volt ilyen meredek…

A sorompó után megenyhült az emelkedő, onnantól kezdve már kényelmesen gyalogoltam felfelé.

Megenyhült az emelkedő, itt már szinte pihentető volt a séta

Szent László-kúpjánál tátva maradt a szám a szemem elé táruló látványtól. A lábam előtt ott hevert Pilisszántó és szinte el sem akartam hinni, hogy már ilyen magasra felmásztam. Egyből megértettem, hogy miért folyt rajtam az izzadtság. Mielőtt tovább indultam volna, még felmásztam a szikla tetejére, onnan is készítettem néhány fényképet. Igazán pazar volt a kilátás.

Kilátás a Szent László-kúpjától

Gyalogoltam tovább a köves ösvényen és 20 perccel később újabb kilátóponthoz érkeztem, ahol ismét lenyűgözött a panoráma.

Keskeny, köves ösvényen gyalogoltam tovább

Találkoztam két siklóernyőssel, ők erre mentek tovább

Sziklafal

A következő kilátópontnál

De, ezzel még nem volt vége a kilátópontok sorának, mert 150 méterrel később, a következő éles kanyarnál északi és nyugati irányba gyönyörködhettem a tájban. Még a Dunát is lehetett látni!

Ismét megálltam gyönyörködni

Piliscsév,...

... a Nagy-Gete ...

... és a Duna

A következő megállóm az Orosdy-réten volt. Emlékeimben felelevenedett 2024 májusa, amikor a Kinizsi 100-on ott tartottam az első hosszabb pihenőmet. Körbesétáltam a rétet, majd a kerítés melletti köves úton felkapaszkodtam a hegy tetejére, a Boldog Özséb-kilátóhoz.

Egy álganéjtúró keresztezte az utamat

Az Orosdy-rét növényei

Először megkerestem a kódot, majd pedig felmentem a beton építmény tetejére és megállapítottam, hogy a szerpentin kilátópontjairól szebb kilátás nyílt a távoli hegyekre, mint a kilátó tetejéről.

Csúcstámadás

Már látszott a cél

A Boldog Özséb-kilátó

Mielőtt elindultam volna lefelé, még megnéztem a bivakházat, amelyikről több cikket is olvastam, amikor megépült. Nem tudom, hogy illegális-e vagy sem az építmény, az biztos, hogy még mindig áll.

A bivakház az egyik betonbunker tetején

Visszafelé már a rövidebb utat választottam. Ameddig volt kitaposott ösvény, addig a kerítés mellett ereszkedtem lefelé, utána pedig levágtam a kanyarokat, ahol úgy ítéltem meg, hogy bokatörés nélkül meg tudom azt tenni.

A Trézsi-kúthoz vezető elágazónál rátértem a ZO, később pedig a PΩ jelzésre. A forráshoz vezető út valóban nem volt túl meredek, de a barlang jelzés még a felfelé vezető szakaszon is túltett.

Egy fénykép kedvéért még odasétáltam az Orosdy-kastély díszmedencéjének maradványához, utána viszont már megállás nélkül mentem tovább az autóig. Végül 2 és fél óra alatt értem vissza a parkolóba. Az esőt megúsztam, de ilyen formában ez nem egy könnyed kirándulás volt… A kilátásért viszont megérte a fáradozás…

Lefelé a hegytetőről

A díszmedence maradványa