Az augusztusi hosszú hétvégén egy
nem túl távoli helyre szerettünk volna menni túrázni. Mivel a közeli OKT
szakaszokat már végigjártuk, ezért a Pilisi kilátásokra esett a választásunk.
Abban a füzetben is volt még néhány üres hely a pecséteknek…
Az időjárás előrejelzés szerint
ezen a napon is kánikulára számíthattunk, ezért a korai indulás mellett
döntöttünk. Az első úticélunk a Hosszú-hegyen található pecsételőhely volt,
amelyet Csobánka irányából közelítettünk meg. A Csobánkai-nyeregből induló Ziribár
utat már ismertük az előző évi OKT túránkról, így tudtuk, hogy nem sok
látnivalót tartogat. Ezért egy részét autóval tettük meg… Időben nem sokat
nyertünk ahhoz képest, mintha gyalog mentünk volna, annyira rossz minőségű volt
az út, de legalább a család gyaloglásért kevésbé rajongó tagjainak így kifogtuk
a szelet a vitorlájából.
A macska-völgyi elágazásnál
szálltunk ki az autóból és indultunk el a K jelzésen. Néhány perc alatt elértük
az elágazást, ahol a K jobbra fordul a Szent-kút felé, mi pedig egyenesen, a Z
jelzésen mentünk tovább az enyhén emelkedő úton. Néhány lépéssel később
letértünk a kocsiútról és a fák között folytattuk sétát. A beígért kánikulának
és szikrázó napsütésnek ekkor még semmi jele nem volt, kissé borús, párás, de
kellemes időnk volt. Hamarosan újra elértük a köves utat, amelyen túránk elején
sétáltunk, de csak kereszteztük, nem azon kellett tovább menni.
 |
| Indulás... |
 |
| Az első emelkedő |
Ezután is folytatódott az
emelkedő, meredekebb és kevésbé meredek szakaszok váltották egymást. Háromnegyed
kilenckor értünk a Hosszú-hegyi-zsombolyhoz, ahol a Z jelzés egy éles
jobbkanyarral fordult rá a célegyenesre. Kb. 100 méter megtétele után
rátaláltunk egy kis tisztásra, ahonnan szép kilátás nyílt Pilisszántóra, Pilisvörösvárra,
Solymárra és Pilisszentivánra. Rövid nézelődés után indultunk tovább, mert a
pecsétig még várt ránk néhány perc séta. A pecsétnél tartottunk egy rövid
pihenőt, majd indultunk vissza az autóhoz.
 |
| Köves, meredekebb emelkedő a Hosszú-hegyen |
 |
| Kilátás a Hosszú-hegyről |
A nagyobbik fiammal a
Hosszú-hegyi-zsombolynál próbáltuk megkeresni a Téry emlékút pecsétjét, de csak
egy fára tűzött, kopott cetlit találtunk, amely az ellenőrzőpontot jelezte. Így
hát ezúttal nem tudtunk extra pecsétet gyűjteni a füzetünkbe. Mire mi befejeztük
keresgélést, addigra a család többi tagja már árkon-bokron túl járt. Mi is elkezdtük
szaporázni a lépéseinket és 20 perc alatt visszaértünk a kerékpárútként is
jelölt köves útra. Innen már nem követtük a Z jelzést, hanem az úton mentünk
tovább. Az út mellett számtalan szederbokor csábított, hogy fogyasszunk a
terméséből. Nem kellett bennünket sokáig kérlelni… De gondoltunk a család többi
tagjára is és amennyi elfért a kezünkben, annyit szedtünk nekik is.
 |
| Útjelző |
Visszaérkezés után ettünk néhány
falatot, ittunk néhány kortyot, majd beültünk az autóba és indultunk
Csobánkára, a túra második részének kiindulópontjára.
A Dera közben leparkoltunk az
autóval, onnan a S+ jelzésen indultunk a következő pecsét, az Oszoly-csúcs
felé. A Kossuth Lajos utcán felfelé sétálva megláttuk a keresztet a hegytetőn.
Kicsit ijesztő volt, hogy olyan magasra kell felmásznunk, de azért nem
fordultunk vissza. Az utca végén, a pihenőnél egy kicsit elbizonytalanodtunk,
hogy merre kell továbbmenni, de gyorsan megtaláltuk a következő S+ jelzést. Kb.
100 méterrel később az út élesen jobbra fordult és egy meredek, köves
szakasszal folytatódott. A pihenőtől egy néhány fős csoport ment előttünk, akik
a kanyarnál letértek a jelzésről és egyenesen indultak tovább, hogy ebből az
irányból hódítsák meg a csúcsot. Abban az irányban valóban rövidebb az út, de
mégis mi értünk fel előbb a S+, S és S3 jelzéseket követve.
 |
| Felfelé az Oszolyra |
 |
| Utolsó méterek a csúcs előtt |
 |
| A cél |
 |
| Kilátás az Oszolyról |
 |
| Megyeri-híd |
A csúcson lévő kereszt tövében
pihentünk egy kicsit, pecsételtünk, majd a tízórai (vagy korai ebéd)
elfogyasztása után indultunk lefelé. A S-S+ jelzés találkozásáig ugyanazon az
úton mentünk vissza, onnantól viszont a S jelzést követtük egészen a
Kevély-nyeregig. Először felmásztunk a Csúcs-hegyre, majd leereszkedtünk a Majdán-nyeregbe.
A nyereg és a Mackó barlang között helyenként nagyon meredek volt az út és
eddigre már a reggeli felhők is eltűntek az égről, így mindenki nagyon
megörült, amikor felértünk a barlanghoz és leülhettünk egy kicsit a bejárat
előtt lévő padra. Rövid pihenő után indultunk tovább a Kis-Kevély oldalában egy
keskeny, de szerencsére kevésbé meredek ösvényen.
 |
| Felfelé a Csúcs-hegy oldalában |
 |
| A Mackó-barlang bejárata |
 |
| Piros galambgomba |
A Kevély-nyeregtől ismét egy
meredekebb, köves útszakasz következett. Ekkorra már a beígért kánikula is
megérkezett, így a pecsételődobozhoz vezető utolsó métereket már csak egyedül
tettem meg. Ezalatt a többiek néhány méterrel korábban, az utolsó bokor
árnyékában vártak rám.
 |
| Felfelé a Nagy-Kevélyre |
 |
| Kilátás a Nagy-Kevélyről |
 |
| Az egri vár romjai |
Visszafelé a P-P+ jelzéseket
követtük. Útközben találkoztunk néhány kerékpárossal, akik felfelé tekertek a
kijelölt kerékpárút P jelzéssel fonódó szakaszán, szedtünk szedret, majd
Csobánkára beérve az első nyomós kútnál pótoltuk az útközben jelentősen
megcsappant vízkészleteinket. Kényelmes tempóban 1 óra alatt értünk vissza az
autóhoz.
 |
| Erdei út Csobánka előtt |
 |
| Már csak 2 pecsét hiányzik... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése