Egy rövid, hiánypótló túrára indultam ezen a ködös, novemberi péntek reggelen.
Hiánypótló, mert az utolsó néhány túrán nagyon sokat mentem aszfalton, így már
hiányzott egy kis „dagonya”. Továbbá hiánypótló azért is, mert már csak ez a
szakasz hiányzott a Cserhát közepéről.
Ezúttal nem kellett korán indulnom otthonról, mert a kiszemelt busz csak 8
órakor indult Ősagárdról Felsőpeténybe. (Az éjszakai kijárási tilalom miatt 5
óra előtt el sem indulhattam volna.) Háromnegyed 8-kor érkeztem meg Ősagárdra,
leparkoltam az evangélikus templom előtt, majd átsétáltam az orvosi
rendelőhöz, a buszmegállóba. Menetrend szerint megérkezett a busz, amelyen a
vezetővel együtt mindössze öten voltunk, így utazás közben nem volt nehéz
megtartani a „szociális távolságot”.
Negyed 9-kor szálltam le a buszról Felsőpetényben, a bányánál, ahonnan gyalog
sétáltam át Alsópeténybe. (A következő busz csak 11 órakor lett volna, addigra
én már majdnem visszaértem Ősagárdra.)
|
|
| Felső- és Alsópetény között |
A völgyben feltűntek Alsópetény első házai |
Bő félóra alatt tettem meg a két falu közötti utat. A Retro Man sörözőnél
pecsételtem, majd sétáltam tovább a falu főutcáján. Felmentem a Szent István
király-templomhoz, ahonnan a ködös és felhős idő ellenére is egész jó kilátás
nyílt a falura.
|
|
|
| Az alsópetényi templom különálló harangtornya |
Kilátás a harangtorony melletti teraszról |
Szent István király-templom |
A Prónay-kastályt csak az út széléről, a kerítésen keresztül néztem meg.
|
| A szállodaként üzemelő Prónay-kastély kertje |
Néhány méterrel később, a buszmegállónál jobbra fordultam és a Fűzfa soron
keresztül indultam a „másik Petény” felé.
|
|
| A kastély kerítése mellett sétáltam tovább |
Utolsó méterek Alsópetényben |
Az utolsó házat is elhagyva egy köves kocsiúton mentem tovább és hamarosan
elértem az akolhoz, ahol rengeteg fekete racka juh állt modellt a
fényképezéshez.
|
|
|
| Köves keréknyomok |
Legelésző rackajuhok |
Kíváncsi tekintetek |
A köves út kezdetben egy legelőn keresztül folytatódott, majd egy fenyves
mellett haladt tovább. A fenyőerdő után egy lombhullató erdő következett,
benne egy hosszú, Nagyvázsony környékére emlékeztető egyenessel. Itt már
elfogyott a kő az útról, de a vastag avarszőnyegnek köszönhetően továbbra sem
kellett dagonyázni, könnyen és tempósan lehetett haladni.
|
|
|
| Keréknyomok a legelőn keresztül |
Fenyves |
Hosszú egyenes az akácfák között |
Az erdőből kiérve egy kerítés mellett kanyargott és hullámvasutazott tovább az
út. A Homok-hegy táblánál lévő elágazónál a keréknyomokon mentem tovább. A
hely nem véletlenül kapta a nevet, de szerencsére éppen annyira volt vizes a
homok, hogy nem süllyedt, így errefelé is jól lehetett haladni.
|
|
| Tovább az erdőszélen |
A homok-hegyi elágazó |
De csak mintegy 200 méteren keresztül tartott ez az ideális helyzet, mert ott
egy hatalmas pocsolya állta az utamat. Nem estem kétségbe, a keskeny erdősávon
átvágva kimentem a bekerített legelő szélén futó keréknyomokhoz és ott
sétáltam tovább. Akkor vettem észre, hogy az elágazónál, ahol egyenesen mentem
tovább, a bal oldali keréknyomon kellett volna továbbmenni, mert a jelzések
ott voltak felfestve.
|
| Visszatekintve a homokos keréknyomokra |
Felérve a dombtetőre már megpillantottam Felsőpetényt. Sétáltam tovább a
homokos keréknyomokon és 10 óra előtt néhány perccel érkeztem meg a falu
szélén található mezőgazdasági telephez.
|
|
|
| A völgyben megpillantottam Felsőpetényt |
Érkezés a faluba |
Pihenő |
Az Almásy-kastély kapujában pecsételtem a füzetembe, majd felsétáltam a
kastély épületéhez.
|
|
| Szobor az Almásy-kastély parkjában |
A kastély épülete |
A falut a Petőfi Sándor utcán keresztül hagytam el. Körülbelül 500 métert
sétáltam a legelő és a szántóföld szélén, majd megérkeztem a Galamb-hegy
lábához.
|
|
|
| A faluból kivezető földút |
Innen még szelíd dombocskának látszott a Galamb-hegy |
Megkezdődött az emelkedő |
A nevével ellentétben a hegy egyáltalán nem szelíd, két meredek emelkedőn
keresztül lehet feljutni a tetejére.
|
|
| Vízcseppek |
Az első, körülbelül 500 méter hosszú emelkedő után volt egy rövid egyenes és
egy kis lejtő, ott lehetett erőt és lendületet gyűjteni a második emelkedőre.
Szükség is volt rá, mert a vizes, csúszós, sáros terepen nem volt könnyű
felmászni a dombtetőre. De annál nagyobb volt a sikerélmény, amikor újra sík
terepen folytathattam a sárdagasztást. (Egyáltalán nem volt vészes a dagonya,
de azért lényegesen többet csúszkáltam, mint az út korábbi részén.)
|
|
| Felsőpetény a Galamb-hegy oldalából visszatekintve |
Egy kis pihenő az újabb emelkedő előtt |
|
| Jellegzetes cserháti dimbes-dombos táj |
|
|
| Felértem! |
Egy kis dagonya a dombtetőn |
A fák közül kiérve egy újabb mezőn kellett átvágni. Ezen a körülbelül 500
méteres szakaszon egyetlen jelzést láttam, de a keréknyomokat követve el sem
lehetett tévedni.
|
| Tovább a cserháti dombokon |
Körülbelül 2 kilométert sétáltam az Akácosban, mire elértem az alsó-siroki
elágazóhoz, ahová Keszeg felől érkezett a K+ jelzés.
|
|
|
| Akácos |
Útközben volt néhány terebélyes fa |
Valaha ez is nagy lehetett |
Jobbra fordultam és még körülbelül 200 métert sétáltam az erdőben. Az erdőből
kiérve a szántóföld szélén folytatódtak a keréknyomok és ez már így is maradt
egészen Ősagárdig.
|
|
| Utolsó méterek az erdőben Alsó-Sirok előtt |
Vízcsepp |
|
| Ősagárd előtt a szántóföld szélén. Háttérben a felhőbe burkolódzó Naszály. |
|
|
| Méhkaptárak a falu határában |
Ősagárd, Dózsa György út |
|
|
| Az evangélikus templom |
A Naszály |
A rövid, de kellemes séta végén fél 12-kor ütöttem be a harmadik pecsétet a
füzetembe. Utána autóba pattantam, hogy délután 2 órakor már a „home
office”-ból jelentkezhessek be egy munkahelyi megbeszélésre.
 |
 |
| Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján) |
Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig (forrás: GPX Viewer, saját GPX fájlok felhasználásával) |
Az OKT barangolásaimról további adatok a
Heyjoe.hu
oldalon találhatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése