Túraélményeim: OKT 19.: Felsőtold

Két héttel a Balaton-felvidéki kiruccanás után visszatértünk a Cserhát dombjai közé. Ráadásul a logisztika miatt egy rövid, nem hagyományos módon igazolható szakasszal.

Korán indultunk, így a Kevélyek lábánál láthattuk a felkelő napot. (A fényképet a fiam készítette.)

Felsőtoldon, a Szent Imre-kápolnánál hagytuk az autót, onnan indultunk el a körtúrára a fiaimmal. Mivel a településen nincs kéktúra bélyegző, ezért bementem a Vegyesboltba céges bélyegzőért, de nem jártam sikerrel. Így hát maradt az első kéktúrás útjelző tábla, mint igazoló pont.

Fél nyolckor indultunk útnak a K4 jelzést követve. Nem kellett sokat gyalogolni, 2 perc alatt el is értük a Zsunyi-patakot és az útjelző táblát. Itt elkészítettük a fényképet, majd elindultunk a K jelzésen Alsótold felé. A keréknyomokban még helyenként láthatóak voltak a néhány nappal korábbi esőzések miatti pocsolyák, de sár már nem volt, inkább a kemény, bokaficamító buckák jelentették a nehézséget.


Indulás Felsőtoldról a Zsunyi-patak völgyében	Mezei katáng	Egy-egy pocsolya jelezte a néhány nappal korábbi esőt

Reggel volt még, de a mezőn gyalogolva már égetett a nap. Úgy látszott, hogy jó döntés volt ebbe az irányba elindulni, így nem délben, a tűző napsütésben kellett megtenni ezt a szakaszt. Jelzést keveset láttunk, de a keréknyomot követve el sem lehetett tévedni.

Jelzés alig-alig, de csak a keréknyomot kellett követni

A távolban már feltűntek Alsótold első házai


Jelzés helyett

Negyed 9-kor érkeztünk meg Alsótoldra. A temető mellett a lejtős utcán leereszkedtünk a faluba, majd a Zsunyi-patak hídján átkelve jobbra fordultunk.


Megérkeztünk Alsótoldra	Az elágazónál a tábla mutatta a helyes irányt	Kezdődik az emelkedő

Másfél kilométert sétáltunk a Cserhátszentivánra vezető műút szélén, majd mielőtt ismét kereszteztük volna a Zsunyi-patakot, balra fordultunk és elindultunk felfelé a Bézma-oldalon.


Két gólya vadászgatott a patakvölgyben	A cserhátszentiváni műút


Mielőtt a műút jobbra kanyarodik, nekünk balra kellett kanyarodni	Felfelé a Bézma-oldalon	El sem lehetett tévedni

Visszatekintés a Bézma-oldalról a megtett útra

Hamarosan beértünk az erdőbe és egy köves kocsiúton mentünk tovább. Nagyon jól időzítettünk, mert mire igazán tűzni kezdett a nap, addigra a napos útszakasz nagy részét már megtettük.


Kökény	Árnyat adó fák között	Köves kocsiút

A Bableves-csárdához közeledve egyre jobban lehetett hallani az útról az autók és motorok zúgását, de az út mellett húzódó szurdok látványa kárpótolt egy kicsit a zaj miatt.


Az út közepén nőtt	Erdei kocsiút a Bableves-csárda előtt	Kiszáradt patak völgye

9 óra után néhány perccel értünk a pecsételőhelyre. Az igazolófüzetekbe beütöttük a nap egyetlen pecsétjét, majd indultunk tovább.


Bableves-csárda, a pecsételőhely	Indulás tovább

Körülbelül 500 métert tettünk meg, amikor két karóra festett jelzés a fák közé, a derékig érő gazba vezetett bennünket. Úgy nézett ki, mintha még senki nem járt volna arra, ezért elbizonytalanodtunk. Körülnéztünk és a távolban megláttunk egy másik jelzést. Megállapítottuk, hogy a két karóra festett jelzés bizony megtévesztett bennünket. Megkerültük az erdőfoltot, majd a másik oldalon meglepetten vettük észre, hogy abból az irányból is a gazba irányítanak a jelzések. De a nyomokat (illetve azok hiányát) elnézve, nem sokan követték a jelzést ezen a szakaszon...


Az egyik karóra festett jelzés	Az út bal oldalán, a fák törzsén vettük észre a régi(?) jelzést

Egy bekerített kaszáló mellett sétáltunk tovább és hamarosan megpillantottuk a Tepke csúcsán álló kilátót. Meglepően erős szembeszél fújt ezen a szakaszon, ami kifejezetten jól esett, mert a nap bizony már magasan járt és szinte égettek a sugarai.


A kilátó a Tepke csúcsán	Kocsiút a bekerített kaszáló mellett

Még egy emlékezetes esemény is kötődik a Bableves-csárda és a Barát-hegy közötti útszakaszhoz: itt teljesítettem az OKT-m 500. kilométerét. 2017-ben, amikor Regécen beütöttük az első pecsétet a füzetbe és útnak indultunk, még gondolni sem mertem arra, hogy 3 évvel később már túl leszek a 73. pecsételésen és az 500. kilométeren. De hála Istennek, eljutottam idáig! Már eddig is rengeteg élményben volt részem és bízom benne, hogy az út hátralévő részén sem lesz ez másként. Tudom, hogy hosszú út áll még előttem, biztos lesznek még nehézségek, de bízom benne, hogy előbb vagy utóbb az én füzetembe is bekerül majd a 152. pecsét.

500!!!

A Barát-hegy oldalában egy tarvágás mellett mentünk felfelé. A Barát-háton néhány méter erejéig csatlakozott hozzánk a P jelzés, de gyorsan búcsút is intettünk egymásnak, mivel mi balra fordultunk, hogy leküzdjük a kilátóig tartó másfél kilométeres utat, valamint a 100 méter szintemelkedést.


Tarvágás	Felfelé a Barát-hegy nyugati oldalán	Barát-háti elágazó

Egy hangulatos tölgyerdőben vitt az út felfelé, a látvány több helyen eszembe juttatta a Köves-bérc és Pilisborosjenő közötti útszakaszt.


Irány a Tepke!	Tölgyfák között

Negyed 11-kor értünk fel a kilátóhoz. Mielőtt felmásztunk volna az építmény tetejére, az egyik fa tövében letelepedtünk a padra és megebédeltünk. Szerencsére a szokásosnál több vizet hoztunk magunkkal, így még itt sem kellett kiporcióznunk az ivóvizet. Megelőlegeztük magunknak a csúcscsokit is, majd a vas lépcsőkön elindultunk felfelé az igazi csúcsra, a kilátó tetejére. Az utolsó 3 meredek lépcső már nem tériszonyosoknak való, de a látványért megérte felmászni.

A kilátó

Panoráma 1.

Panoráma 2.

11 óra előtt néhány perccel indultunk tovább. Körülbelül 500 métert mentünk lefelé, amikor ismét emelkedni kezdett az út. Vissza kellett mászni ugyanolyan magasra, mint amilyen magasról a kilátótól indultunk. Majd miután felérünk a Purga 575 m magas csúcsára, újabb le-fel következett. Ezúttal már nem kellett olyan magasra mászni, mivel a Macska-hegy csúcsa "csak" 572 méterrel van a tengerszint felett.

Kezdődik a hullámvasutazás


Le és fel a Purgára és a Macska-hegyre

A Macska-hegyet elhagyva már valóban csak lefelé kellett mennünk. Körülbelül félúton a Garábi-nyereghez vezető úton volt egy kilátóhely, ahonnan jól lehetett látni a nyereg névadó települését, Garábot.


Garáb	Tovább lefelé a nyeregbe

Háromnegyed 12-kor érkeztünk meg a Garábi-nyereghez. Pecsét hiányában itt is elkészítettük az igazoló fényképet, majd a K4 jelzést követve elindultunk a falu irányába.

Nekem legjobban az Előzni tilos! tábla tetszett

Eredetileg azt terveztem, hogy egészen Felsőtoldig gyalogolunk, de Garábon csak 20 percet kellett várnunk a buszra, így közös megegyezéssel úgy határoztunk, hogy nem gyalogolunk, hanem inkább busszal tesszük meg az autóig hátra lévő 3 kilométert. A busz érkezéséig pedig körülnéztünk egy kicsit a megálló környékén.