OKT 18.: Alsópetény – Ősagárd (2020.11.13.)

Egy rövid, hiánypótló túrára indultam ezen a ködös, novemberi péntek reggelen. Hiánypótló, mert az utolsó néhány túrán nagyon sokat mentem aszfalton, így már hiányzott egy kis „dagonya”. Továbbá hiánypótló azért is, mert már csak ez a szakasz hiányzott a Cserhát közepéről.

Ezúttal nem kellett korán indulnom otthonról, mert a kiszemelt busz csak 8 órakor indult Ősagárdról Felsőpeténybe. (Az éjszakai kijárási tilalom miatt 5 óra előtt el sem indulhattam volna.) Háromnegyed 8-kor érkeztem meg Ősagárdra, leparkoltam az evangélikus templom előtt, majd átsétáltam az orvosi rendelőhöz, a buszmegállóba. Menetrend szerint megérkezett a busz, amelyen a vezetővel együtt mindössze öten voltunk, így utazás közben nem volt nehéz megtartani a „szociális távolságot”.

Negyed 9-kor szálltam le a buszról Felsőpetényben, a bányánál, ahonnan gyalog sétáltam át Alsópeténybe. (A következő busz csak 11 órakor lett volna, addigra én már majdnem visszaértem Ősagárdra.)

Felső- és Alsópetény között

A völgyben feltűntek Alsópetény első házai

OKT 05.: Badacsonytördemic – Tapolca (2020.10.28.)

Az iskolai őszi szünetben újabb Balaton-felvidéki pecsétekkel gyarapodott a gyűjteményünk. Ezúttal Badacsonytördemicről indultunk, az aszfalton átsétáltunk Szigligetre, ahol megnéztük az avasi templomromot és a várat. A települést elhagyva még jónéhány kilométert sétáltunk aszfalton, mielőtt a szőlősorok végében elindultunk felfelé a Szent György-hegyre. Újabb aszfaltos szakasz következett, amely elvezetett a Lengyel-kápolna mellett és csak az Oroszlánfejű kútnál ért véget. Onnan még sétáltunk egy kicsit a szőlő- és gyümölcsültetvények között, majd az erdőben folytattuk a hegymenetet. A K3 jelzésen felmásztunk a Szent György-hegy tetejére, utána a K jelzésre visszatérve gyorsan leértünk az orgonasípok tetejéhez. A sziklás és meredek lépcsőn leereszkedtünk a turistaházhoz, majd egy kevésbé meredek úton a présházakhoz és a szőlőültetvényekhez. Az Ürgelyuk és a városhatár között szedtük a lábainkat, hogy minél előbb végére érjünk a veszélyes aszfaltos szakasznak. Nosztalgiáztunk egy kicsit a Malom-tó partján, majd elsétáltunk a vasútállomásra, ahol reggel az autót hagytuk. Hazafelé elmentünk még a benzinkúthoz, hogy a régi OKT pecséttel is gazdagodjon a gyűjteményünk.

Amikor az őszi szünetre szerveztük a programot, akkor mondta a feleségem, hogy „Egyik nap elmehetnénk túrázni.”. Nekem nem kellett kétszer mondani, volt a tarsolyomban egy útszakasz, ahol az előző napok özönvíz szerű esőzései ellenére sem kellett túl nagy dagonyára számítani. Azt én sem gondoltam, hogy ennyire nem...

Ezúttal nem kellett nagyon korán kelni, mivel csak 9.47-kor indult a vonat Tapolcáról. Annak ellenére, hogy hétköznap volt és már jócskán elmúlt 9 óra, amikor odaértünk a vasútállomásra, sikerült parkolóhelyet találni a Lokomotív büfé előtt. Megvettem a jegyeket, majd elsétáltunk az állomásépület mögött látható „befalazott mozdonyhoz”. Ezután felszálltunk az állomáson indulásra várakozó piros-sárga Bzmot motorvonatra, amellyel 10 perc alatt átzötyögtünk Badacsonytördemicre.

A tapolcai állomás Nohab mozdonya

A piros-sárga Bzmot, amellyel Badacsonytördemicig zötyögtünk

OKT 03.: Zalaszántó – Sümeg (2020.10.10.)

A Kéktúrázás napján jártunk végig egy újabb OKT szakaszt. Ezúttal Zalaszántóról indultunk, tettünk egy rövid kitérőt a Sztúpához, majd erdőn-mezőn sétálgatva elértünk a Hidegkúti majorhoz. Onnan felmásztunk Tátika várához és gyönyörködtünk a kilátásban. Visszatérve a K jelzésre egy vadregényes erdőben mentünk tovább. Az ezt követő aszfaltos szakaszon mindössze az őzlábgombák, az ördögigafa és az alig-alig csordogáló Sarvaly-forrás érdemel említést. Sümeghez közeledve még ennél is kevesebb volt a látnivaló, egyedül a vár egyre közeledő falai jelezték, hogy már nincs messze a nap utolsó pecsétje, amelynek lenyomata a vasútállomáson került bele az igazolófüzetbe.

Az MTSZ 2020-ban október 10-re hirdette meg a Kéktúrázás napját. Mivel nem rajongok a tömegrendezvényekért, ezért nem szándékoztam rajta részt venni. De olyan sok helyen találkoztam az esemény reklámjával, hogy végül mégsem tudtam nemet mondani. Kerestem tehát egy olyan szakaszt, amelyiket még nem jártam végig, nem túl rövid, nem nehéz a logisztikája és néhány nappal az indulás előtt még csak kevesen jelentkeztek rá. Miután találtam ilyet és jelentkeztem, a fiaimnak is megtetszett az ötlet, de ők egy kicsit rövidebb szakaszra szerettek volna menni. Ezért újrakezdtem a keresgélést. Végül, kompromisszumos megoldásként a Zalaszántó – Sümeg szakasz mellett döntöttünk. (A távolság és a logisztika jó volt, de a 30 résztvevő már egy kicsit soknak tűnt.)

Ahhoz, hogy időben odaérjünk a „rajthoz”, most is hajnalban kellett otthonról indulnunk. Sümegen, a buszmegálló mellett hagytuk az autót, hogy a túra végén már ne kelljen tömegközlekedni. Kicsit tartottam tőle, hogy sokan választják ezt a megoldást és tömeg lesz a zalaszántói buszon, de szerencsére nem így történt.

Fél órával a gyülekező előtt értünk Zalaszántóra. Volt még időnk az indulásig, ezért elmentünk pecsételni, valamint nézelődtünk egy kicsit a közelben.

Magyarország legkisebb kápolnája, a Szent Vendel kápolna

Sajnos a belsejére ráférne egy felújítás

Kisvonat

OKT 06.: Szentbékkálla – Nagyvázsony (2020.10.02.)

Október elején a Balaton-felvidéken folytattam az OKT vándorlásaimat. Kora reggel Nagyvázsonyból Zánkán keresztül elbuszoztam Szentbékkállára. Mire pecsételés után útnak indultam a faluból, már csak néhány ködfolt és felhő akadályozta a kilátást. A település határában megnéztem a töttöskáli templomromot, majd sétáltam a leszüretelt szőlőültetvények között. Az ölelő fától már csak néhány lépés volt az Eötvös Károly-kilátó, amelynek tetejéről a Káli-medence mögött csak a bújócskázó tanúhegyeket láthattam. A hegyi tavak mellett elsétáltam a Vaskapu-árokig, majd egy újabb szőlőültetvényen átvágva megérkeztem Balatonhenyére. A pecsételés után felmásztam egy fennsíkra, hogy néhány kilométerrel később leereszkedhessek a Csicsói-erdőben futó aszfaltos útra. Az aszfalt után a Hátsó-völgyben gyönyörködhettem az erdőben. A Tálodi kolostor, a Szent Ilona templom és a nagyvázsonyi pálos kolostor romjainál megpróbáltam magam elé képzelni az egykori épületeket, majd elgondolkoztam rajta, hogy vajon csak felújítják vagy pedig átépítik a Kinizsi várat. A nap utolsó pecsétjét a Kinizsi sörözőben ütöttem be az igazolófüzetembe.

Március közepe óta „home office”-ban voltam (és vagyok még most is, amikor ezeket a sorokat írom). Amíg mindenki otthon volt a családból, addig ez egy nagyon jó dolog volt, hiszen hétközben is sokkal több időt tudtunk együtt tölteni, mint korábban. Sőt, még a hétvégi túrázásra is könnyebb volt időt szakítani. Szeptemberben viszont elkezdődött az iskola, emiatt napközben nagyrészt egyedül maradtam. Valószínűleg ez is volt az oka, hogy október elején elegem lett a bezártságból és már nagyon mehetnékem volt…

A Cserhát bejárását szerettem volna folytatni, az időjárás azonban ismét közbeszólt: a Dunától keletre eső országrészre továbbra is esőt jósoltak a meteorológusok, ezért a nyugati országrész felé vettem az irányt.

3:45-kor csörgött az ébresztőóra. Gyorsan összekaptam magamat, majd autóba pattantam és indultam Nagyvázsonyba. A hajnali időpont ellenére útközben viszonylag nagy volt a kamionforgalom, de Nagyvázsonyban így is kényelmesen elértem a 6:40-kor Zánkára induló buszt. Az átszállásra volt majdnem 40 percem, azalatt kényelmesen megreggeliztem.

Negyed 9-kor érkeztem meg Szentbékkállára. Mielőtt útnak indultam volna Nagyvázsony felé, mintegy 300 métert kellett sétálnom az ellenkező irányba, hogy beüthessem a nap első pecsétjét.

Szentbékkálla

OKT 19.: Cserhátsurány – Felsőtold (2020.09.05.)

Beköszöntött az ősz... Az időjáráson ez egyelőre nem látszott, napközben még 30°C közelébe kúszott a hőmérő higanyszála, de reggel már sötétben kellett otthonról elindulni...

Szombat reggel negyed 5-kor csörgött az ébresztőóra. Gyorsan kimostam az álmot a szememből, összeszedtem az előző este összekészített felszerelésemet és már indultam is Felsőtold felé. Mogyoród környékén autóztam, amikor kivilágosodott. Negyed 7-kor értem Felsőtoldra, az autóval leparkoltam a Szent Imre-kápolna mellett, majd átsétáltam a buszmegállóba.

Amikor aggódni kezdtem volna, hogy rosszul néztem meg a menetrendet és mégsem közlekedik az a napi egyetlen járat, amivel átszállás nélkül juthatok el Cserhátsurányba, akkor végre megérkezett a busz. Sok cserháti buszjárathoz hasonlóan ez is megfordult a faluban és indult vissza Alsótold felé, hogy fél óra zötykölődés árán eljuttasson túrám kiindulópontjára.

7 órakor szálltam le a buszról Cserhátsurány központjában, elindítottam a GPS-t és útnak indultam. Ezúttal a Petőfi utcában, az OKT táblánál pecsételtem, majd sétáltam tovább az enyhén emelkedő aszfaltos úton. 

Az első lépések: Cserhátsurány, Petőfi út

Banánliget

A falu szélső házai mellett

OKT 18.: Ősagárd – Szendehely (2020.08.20.)

A Tepke meghódítása után az augusztusi hosszú hétvége első napján egy újabb hegytetőt, a Naszályt vettük célba. Eredetileg Szendehely felől szerettünk volna felmászni, de a tömegközlekedési lehetőségek miatt végül Ősagárd felől indultunk neki.

Reggel Szendehelyen hagytuk az autót, onnan buszoztunk át a fiaimmal Ősagárdig. 8 órakor pecsételtünk az evangélikus templomnál, majd útnak indultunk a Rákóczi utcán. A Szabadság utca elején sétálva megállapítottuk, hogy itt sem kolbászból van a kerítés...

Reggeli kihalt utca Ősagárdon

Itt sem kolbászból, hanem nadrágból és sílécből van a kerítés

OKT 19.: Felsőtold – Garáb (2020.08.08.)

Két héttel a Balaton-felvidéki kiruccanás után visszatértünk a Cserhát dombjai közé. Ráadásul a logisztika miatt egy rövid, nem hagyományos módon igazolható szakasszal.

Korán indultunk, így a Kevélyek lábánál láthattuk a felkelő napot. (A fényképet a fiam készítette.)

Felsőtoldon, a Szent Imre-kápolnánál hagytuk az autót, onnan indultunk el a körtúrára a fiaimmal. Mivel a településen nincs kéktúra bélyegző, ezért bementem a Vegyesboltba céges bélyegzőért, de nem jártam sikerrel. Így hát maradt az első kéktúrás útjelző tábla, mint igazoló pont.

Fél nyolckor indultunk útnak a K4 jelzést követve. Nem kellett sokat gyalogolni, 2 perc alatt el is értük a Zsunyi-patakot és az útjelző táblát. Itt elkészítettük a fényképet, majd elindultunk a K jelzésen Alsótold felé. A keréknyomokban még helyenként láthatóak voltak a néhány nappal korábbi esőzések miatti pocsolyák, de sár már nem volt, inkább a kemény, bokaficamító buckák jelentették a nehézséget.

Indulás Felsőtoldról a Zsunyi-patak völgyében

Mezei katáng

Egy-egy pocsolya jelezte a néhány nappal korábbi esőt