OKT 03.: Zalaszántó – Sümeg (2020.10.10.)

A Kéktúrázás napján jártunk végig egy újabb OKT szakaszt. Ezúttal Zalaszántóról indultunk, tettünk egy rövid kitérőt a Sztúpához, majd erdőn-mezőn sétálgatva elértünk a Hidegkúti majorhoz. Onnan felmásztunk Tátika várához és gyönyörködtünk a kilátásban. Visszatérve a K jelzésre egy vadregényes erdőben mentünk tovább. Az ezt követő aszfaltos szakaszon mindössze az őzlábgombák, az ördögigafa és az alig-alig csordogáló Sarvaly-forrás érdemel említést. Sümeghez közeledve még ennél is kevesebb volt a látnivaló, egyedül a vár egyre közeledő falai jelezték, hogy már nincs messze a nap utolsó pecsétje, amelynek lenyomata a vasútállomáson került bele az igazolófüzetbe.

Az MTSZ 2020-ban október 10-re hirdette meg a Kéktúrázás napját. Mivel nem rajongok a tömegrendezvényekért, ezért nem szándékoztam rajta részt venni. De olyan sok helyen találkoztam az esemény reklámjával, hogy végül mégsem tudtam nemet mondani. Kerestem tehát egy olyan szakaszt, amelyiket még nem jártam végig, nem túl rövid, nem nehéz a logisztikája és néhány nappal az indulás előtt még csak kevesen jelentkeztek rá. Miután találtam ilyet és jelentkeztem, a fiaimnak is megtetszett az ötlet, de ők egy kicsit rövidebb szakaszra szerettek volna menni. Ezért újrakezdtem a keresgélést. Végül, kompromisszumos megoldásként a Zalaszántó – Sümeg szakasz mellett döntöttünk. (A távolság és a logisztika jó volt, de a 30 résztvevő már egy kicsit soknak tűnt.)

Ahhoz, hogy időben odaérjünk a „rajthoz”, most is hajnalban kellett otthonról indulnunk. Sümegen, a buszmegálló mellett hagytuk az autót, hogy a túra végén már ne kelljen tömegközlekedni. Kicsit tartottam tőle, hogy sokan választják ezt a megoldást és tömeg lesz a zalaszántói buszon, de szerencsére nem így történt.

Fél órával a gyülekező előtt értünk Zalaszántóra. Volt még időnk az indulásig, ezért elmentünk pecsételni, valamint nézelődtünk egy kicsit a közelben.

Magyarország legkisebb kápolnája, a Szent Vendel kápolna

Sajnos a belsejére ráférne egy felújítás

Kisvonat

A kötelező adminisztráció (nyilatkoznunk kellett, hogy egészségesnek érezzük magunkat és nem jártunk olyan helyen, ahol elkaphattuk a Covid fertőzést) és egy rövid eligazítás után 9 órakor indult el a túravezetőkkel együtt 31 fős csapat Sümeg felé. Jónéhányan voltak, akik indulás előtt nem pecsételtek, ezért néhány méter megtétele után, a Tátika Presszónál tartottunk egy „pecsétszünetet”.

A Fő utcáról letérve elmentünk a zárva tartó Kotsy-vízimalom mellett, majd egy rozoga fahídon átkelve megindultunk felfelé a Kovácsi-hegyre. Mindenki próbált a saját tempójában haladni, ezért elég gyorsan szétszakadt a társaság.

A Kotsy-vízimalom

Mindenki száraz lábbal átkelt a patak felett

Felfelé a Kovácsi-hegyre

A Sztúpa előtti pihenőnél az elöl haladók bevárták a sor végén érkezőket, de a buddhista központot ismét mindenki a saját tempójában és érdeklődése szerint járhatta körbe.

Béke Sztúpa

Parkoló és pihenő a Sztúpánál

Erre indultunk tovább

10 óra után indultunk tovább. Gyönyörű erdőben, faóriások között kanyargott lefelé a köves út. Útközben találkoztunk egy éppen felfelé tartó turistabusszal, valamint jónéhány autóssal, akik valószínűleg mindannyian a Sztúpához mentek.

Gyönyörű erdőben, faóriások között kanyargott lefelé a köves út

A lenti parkolónál a köves út jobbra kanyarodott, mi viszont egyenesen mentünk tovább. Hamarosan kiértünk egy kaszáló szélére, majd körülbelül 500 méter megtétele után a jelzések váratlanul jobbra kanyarodtak és szelidgesztenye fák alatt, egy kerítés mellett folytatódtak, a korábbi keréknyommal párhuzamosan.

Keréknyomok a kaszáló és az erdő határán

Gyalogút a kerítés mellett

Tovább az erdőben, ismét keréknyomokban

Az erdőből kiérve átvágtunk egy hatalmas kaszálón és megérkeztünk a Sümeg és Zalaszántó közötti műútra. Ennek a szakasznak az egyik érdekessége, hogy az utolsó körülbelül 300 méteren 2 párhuzamos K ösvény is létezik. Az egyik a keréknyomokon, ahol mi is sétáltunk, a másik pedig az erdő szélén.

Keréknyomok a kaszálón

Az úton jobbra fordultunk, elsétáltunk a Hidegkúti major mellett, majd néhány méterrel később letértünk az aszfaltról és elindultunk a Tátika várához vezető köves úton.

A várhoz vezető köves út

Útjelző tábla helyett

Az első métereken még jól lehetett haladni, de hamarosan megkezdődött a köves és helyenként vízmosásokkal nehezített emelkedő, ami jelentősen lelassította a haladást.

Először csak az emelkedő kezdődött

Később volt néhány vízmosás az úton

Aki addig sikerrel vette az akadályokat, annak következett a köves szakasz

Fél 12-kor értünk a vár alatti pihenőhöz, ahol kettévált a csapat. A vállalkozóbb szelleműek (kíváncsibbak?, érdeklődőbbek?), közöttük mi is, felmásztak a várhoz, a többiek pedig tartottak egy ebédszünetet a padoknál.

Felfelé a várhoz

Gyapjas tintagomba

A kilátásért megérte felmenni a romokhoz. A tiszta időnek köszönhetően jól lehetett látni a túránk kiindulópontját, Zalaszántót, a Sztúpának a fák lombjai fölé magasodó fehér csúcsát, a sümegi várat, a kaszálót, ahol nem sokkal korábban leereszkedtünk a műútra, valamint a távolban a Balaton csillogó víztükrét.

Tátika vára

Panoráma a várból

Zalaszántó és a Sztúpa

Sümeg és a vár

A kaszáló, ahonnan jöttünk

A hegyek között megcsillant a Balaton víztükre

Miután visszaértünk a pihenőhöz, mi is tartottunk egy banánevésnyi szünetet, majd indultunk tovább a vadregényes, kanyargós erdei ösvényen. Kidőlt fák, gombák, vízmosás, óriási fatörzsek,... az egész útszakasz szerintem legszebb részén sétáltunk fél órán keresztül.

Lefelé a várból

A pihenőhely és a görbe törzsű fa

A vadregényes erdő

Gombák

Az Ágota-kút után rövid ideig egy aszfaltúton bandukoltunk, majd jobbra fordultunk és körülbelül 600 métert mentünk egy kitaposott keréknyomban, mintegy búcsúzóul az erdei ösvényektől. Arról letérve ugyanis végig aszfaltozott úton gyalogoltunk, egészen Sümeg határáig.

Rövid aszfaltos szakasz az Ágota-kútnál

Még egy kis aszfaltmentes séta

Az aszfaltkoptatás első néhányszáz métere nem sok izgalmat tartogatott. Akkor viszont a nagyobbik fiam meglátta, hogy az elöl haladók közül valaki több őzlábgombát is talált az út mellett. Benne is feléledt a vadászösztön és kérte, hogy siessünk előre, hogy neki is legyen esélye gombát szedni. Így is tettünk és nagyon büszke volt magára, amikor meglátta és leszedte az első őzlábgombát.

Aszfalt, aszfalt és aszfalt... Nem sok látnivaló volt ezen a szakaszon.

A Sarvaly-forrás előtt megnéztük az Ördögigafát. Ez két összenőtt bükkfa, egy hatalmas lyukkal a törzseik között. A lyuk olyan nagy, hogy a kisebbik fiam (10 éves) még majdnem át tudta magát rajta préselni. A túravezetőnktől megtudtuk, hogy a formája mellett azért is különleges ez a két fa, mert tavasszal az egyik két héttel korábban kezd hajtani, mint a sziámi ikertestvére.

Az ördögigafa

A forráshoz csak egyedül mentem fel, a gyerekek továbbmentek és az erdészháznál leültek egy kicsit pihenni.

A Sarvaly-forrás kifolyója

Az erdészház, amelynek a kerítésén a pecsét található

A pecsételés után folytatódott az aszfaltkoptatás, egészen a Sümeget Sümegprágával összekötő műútig. Ott letértünk az aszfaltról, jobbra kanyarodtunk és egy kaszáló mellett mentünk tovább. Már az erdei aszfaltúton is megpillantottuk egyszer a sümegi várat, de akkor még a fák koronáitól nem lehetett rendesen látni. Itt azonban már semmi nem zavarta a kilátást. Igaz, hogy semmi más látnivaló nem is volt ezen a szakaszon, csak a vár...

Tovább az aszfalton Sümeg felé

A sümegi vár

Ha említésre méltó látnivaló nem is volt ezen a szakaszon, azért említésre méltó esemény mégiscsak történt. A helyét pontosan nem tudom. Sőt, ha egy héttel korábban vagy egy héttel később jártunk volna erre, akkor a gyakori útvonal módosítások miatt nem is biztos, hogy ezen a szakaszon történt volna. De azon a napon, akkor és valahol ott, a sümegi bazaltbánya melletti prérin értem féltávhoz az OKT-n! 2017-ben, amikor az első pecsét bekerült a füzetbe, még nem is mertem rá gondolni. Augusztus elején, amikor a Tepkére felfelé megtettem az 500. kilométert, akkor már elérhető közelségbe került. Most pedig megtörtént! Innentől már kevesebb van előttem, mint mögöttem!

A fele már megvan!!!

Miután átkeltünk a vasúti síneken, egy fiatal akácos mellett vitt az út. Ekkor már egy egész vacsorára való gombát cipelt a fiam, de lankadatlanul pásztázta az út menti területeket, hátha tovább gyarapíthatja a gyűjteményt. (Útközben attól a túratárstól is megkapta a gombákat, akinek először meglátta a kezében a hatalmas őzlábgombákat.) A keresésnek meg is lett az eredménye, az akácfák között rengeteg kisebb-nagyobb őzlábgombát vett észre.

Jobbra a fiatal akácos, ahol a gombát szedtük

Ezután még hosszan gyalogoltunk egy rét közepén futó köves kerékúton, átkeltünk a nagyfeszültségű távvezeték alatt, majd a 84-es út mellett futó keskeny ösvényen megérkeztünk Sümegre. Onnan még másfél kilométert kellett megtenni a buszmegállóig. Szerencsére nem a főút mellett, hanem a jóval kisebb forgalmú József Attila út szélén, illetve később a járdán.

Keresztül a mezőn

Óriások alatt

Ösvény a város határában

Távolban a hegyek, ahonnan jöttünk

Igazán büszke voltam a fiúkra, mert ők voltak a csapat legfiatalabb tagjai, mégis tudták tartani a tempót a csoporttal. Sőt, a Sarvaly-erdőtől szinte végig a menet elején haladtak és még a fáradtság sem látszott rajtuk! A buszmegállóhoz érkezve ennek ellenére felajánlottam nekik két választási lehetőséget. Vagy beülhetnek az autóba és ott megvárhatnak, amíg én elsétálok a vasútállomásra és vissza, vagy elsétálunk együtt az állomásra és ott megvárnak, amíg visszamegyek értük autóval. Ők az első lehetőséget választották.

Így az utolsó 2,5 kilométert már egyedül tettem meg. Útközben megtaláltam a villanyoszlopot, amelyre egymás alá van felfestve a 4 jelzés (K, P, S, Z). Itthon megnéztem a térképet, de nem találtam erre haladó S jelzést...

A vár, most már közelebbről

Együtt a 4 jelzés

Református-evangélikus templom

Utolsó méterek a vasútállomás felé

Az állomás épülete

Az állomáson pecsételtem, elköszöntem a túravezetőktől és a már „célba ért” többi túrázótól, majd visszasétáltam az autóhoz.

Sümegi illusztráció Petőfi Sándor verséhez

Későn értünk haza, így nem a gombából készült a vacsora, másnap viszont reggelire és ebédre is jutott belőle az egész családnak.

A "gyűjtemény"

Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján)

Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig

(forrás: GPX Viewer, saját GPX fájlok felhasználásával)

Az OKT barangolásaimról további adatok a Heyjoe.hu oldalon találhatók.