Október elején a Balaton-felvidéken folytattam az OKT vándorlásaimat. Kora reggel Nagyvázsonyból Zánkán keresztül elbuszoztam Szentbékkállára. Mire pecsételés után útnak indultam a faluból, már csak néhány ködfolt és felhő akadályozta a kilátást. A település határában megnéztem a töttöskáli templomromot, majd sétáltam a leszüretelt szőlőültetvények között. Az ölelő fától már csak néhány lépés volt az Eötvös Károly-kilátó, amelynek tetejéről a Káli-medence mögött csak a bújócskázó tanúhegyeket láthattam. A hegyi tavak mellett elsétáltam a Vaskapu-árokig, majd egy újabb szőlőültetvényen átvágva megérkeztem Balatonhenyére. A pecsételés után felmásztam egy fennsíkra, hogy néhány kilométerrel később leereszkedhessek a Csicsói-erdőben futó aszfaltos útra. Az aszfalt után a Hátsó-völgyben gyönyörködhettem az erdőben. A Tálodi kolostor, a Szent Ilona templom és a nagyvázsonyi pálos kolostor romjainál megpróbáltam magam elé képzelni az egykori épületeket, majd elgondolkoztam rajta, hogy vajon csak felújítják vagy pedig átépítik a Kinizsi várat. A nap utolsó pecsétjét a Kinizsi sörözőben ütöttem be az igazolófüzetembe.
Március közepe óta „home office”-ban voltam (és vagyok még most is, amikor
ezeket a sorokat írom). Amíg mindenki otthon volt a családból, addig ez egy
nagyon jó dolog volt, hiszen hétközben is sokkal több időt tudtunk együtt
tölteni, mint korábban. Sőt, még a hétvégi túrázásra is könnyebb volt időt
szakítani. Szeptemberben viszont elkezdődött az iskola, emiatt napközben
nagyrészt egyedül maradtam. Valószínűleg ez is volt az oka, hogy október
elején elegem lett a bezártságból és már nagyon mehetnékem volt…
A Cserhát bejárását szerettem volna folytatni,
az időjárás azonban ismét közbeszólt: a Dunától keletre eső országrészre továbbra is esőt jósoltak a
meteorológusok, ezért a nyugati országrész felé vettem az irányt.
3:45-kor csörgött az ébresztőóra. Gyorsan összekaptam magamat, majd autóba
pattantam és indultam Nagyvázsonyba. A hajnali időpont ellenére útközben
viszonylag nagy volt a kamionforgalom, de Nagyvázsonyban így is kényelmesen
elértem a 6:40-kor Zánkára induló buszt. Az átszállásra volt majdnem 40
percem, azalatt kényelmesen megreggeliztem.
Negyed 9-kor érkeztem meg Szentbékkállára. Mielőtt útnak indultam volna
Nagyvázsony felé, mintegy 300 métert kellett sétálnom az ellenkező irányba,
hogy beüthessem a nap első pecsétjét.
A falut elhagyva tettem egy rövid kitérőt a töttöskáli templomromhoz, majd
körülbelül 2 kilométeren keresztül sétáltam a leszüretelt szőlőültetvények
mellett, miközben egyre feljebb araszoltam a Fekete-hegy oldalában.
|
|
|
| Feszület a település határában |
A fák és hegyek közé beszorult egy felhő |
A töttöskáli templomrom |
|
| Szőlőhegyi panoráma |
|
|
|
| Séta a szőlőültetvények között |
Újabb feszület |
Az Öreg-hegyi kút |
Miután elhagytam az utolsó présházat és szőlőültetvényt, az erdőbe érkezve
kerestem a térképen is jelzett ölelő fát. Azt gondoltam, hogy két egymást
„átölelő” fát fogok látni... Csalódnom kellett, de tetszett az ötlet.
|
| Ölelő fa |
A buddhista épületnél balra fordultam és egy rövid, de meredek ösvényen
elindultam felfelé az Eötvös Károly-kilátóhoz.
|
|
|
| Felfelé a kilátóhoz |
Az Eötvös Károly-kilátó a Fekete-hegy tetején |
Sajnos a reggeli köd és pára még nem oszlott fel teljesen a Káli-medencében,
ezért a völgyben fekvő Szentbékkála mögött csak a Csobánc és a Köves-hegy
tetejét lehetett látni a kilátóból.
|
| A Káli-medence, mögötte a felhő mögé bújt hegyek |
|
|
| A Badacsony és a Gulács |
A Köves-hegy és a Csobánc |
A kilátóból tovább indulva hamarosan elértem a Fekete-hegy nyergébe, ahonnan a
hegyi tavak mellett és a fennsíkon folytatódott az út.
|
|
|
| A Fekete-hegy nyerge |
Gyalogút a hegyi tavak közelében |
Jelzésdömping |
|
| Séta a fennsíkon |
A tisztás végén egy árkon kellett átkelni, ami után a S3 és kék T jelzések
mentek tovább egyenesen, a K és a piros T jelzések pedig jobbra kanyarodtak és
az egész szakasz talán legszebb részében, a Vaskapu-árokban folytatódtak.
A Vaskapu-árok végén az erdőből kiérve ismét a szőlőültetvény szélén futó
keréknyomokon kellett továbbmenni. Ekkorra már a mélyebben fekvő területekről
is felszállt a köd, így innen már jól lehetett látni nemcsak a közeli
Monoszlót, hanem Zánkát és a Balaton víztükrét is.
|
| Felszállt a köd, innen már látszott a Balaton víztükre |
Nem sokkal később a völgyben megpillantottam túrám következő állomását,
Balatonhenyét. Miután magam mögött hagytam a szőlőültetvényt, átvágtam egy
keskeny erdősávon, azon keresztül érkeztem meg a településre. A faluban
pecsételtem az igazolófüzetembe, egy kék kútnál megtöltöttem a kulacsomat,
majd indultam tovább.
|
|
|
| Balatonhenye |
Erdei kocsiút a falu határában |
Katolikus templom |
|
|
|
| A balatonhenyei pecsételőhely |
Református templom |
Balatonhenye, Autóbusz váróterem |
A településről kivezető aszfaltos utat először egy enyhén emelkedő köves
keréknyom, majd egy keskeny ösvény követte. A tetőre felérve két éles
jobbkanyar, majd egy éles balkanyar következett, utána pedig másfél kilométer
séta a fennsíkon.
|
|
|
| Felfelé az emelkedőn |
Egyedi jelzés |
A Balaton csillogó víztükre |
|
| A keréknyomokat kellett követni |
A keréknyomok a fák között folytatódtak és körülbelül egy kilométer után érték
el azt az aszfaltozott utat, amely elvitt a Csicsói erdészházhoz, a következő
pecsételőhelyhez. Az esőbeállónál bélyegeztem, majd tartottam egy rövid
ebédszünetet.
|
|
|
| Kocsiút a Pirkanci erdőben |
"Nézz, nézz az ég felé!" |
Kocsiút a Pirkanci erdőben |
|
|
|
| Aszfaltos út a Csicsói erdőben |
Gombák |
Az erdei iskolát elhagyva körülbelül egy kilométert sétáltam az aszfalton,
majd egy balkanyar után egy szinte végeláthatatlan egyenes útszakasz tárult a
szemem elé. Csak mentem és mentem, de a vége mindig ugyanolyan távolinak tűnt,
mint az út elején. Mindössze annyi változást láttam, hogy hátrafordulva már az
út eleje is szinte a végtelenbe veszett. A látszólagos egyhelyben topogás
ellenére jól lehetett haladni, így negyed óra alatt elértem a Nagyvázsonyt
Vigántpetenddel összekötő műutat.
|
|
| Erdei Iskola |
Esőbeálló és pecsételőhely |
|
|
| Se eleje,... |
...se vége |
Körülbelül 350 métert gyalogoltam az út szélén, mikor a jelzések ismét a fák
közé, a Hátsó-völgyben futó keréknyomra kanyarodtak. Másfél kilométert kellett
sétálni a Tálodi kolostorig és a mellette található Kinizsi-forrásig, de ez a
szakasz a nap másik meghatározó élménye volt számomra. Hatalmas faóriások
között kanyargó út, hulló falevelek... Szavakkal nehéz visszaadni azt a
hangulatot és érzést.
|
|
|
| Széles kocsiút kanyargott a Hátsó-völgyben |
|
|
|
| A Tálodi kolostor romja |
A Kinizsi-forrás |
Forrásvíz |
A romokat és a forrást elhagyva néhány lépés után kiértem a Tálodi rétre, ahol
olyan érzésem támadt, mintha egy mesebeli virágos rétre érkeztem volna. Az
éppen nyíló őszi kikericsek hatalmas virágai lilává varázsolták az egész
területet.
|
|
|
| Őszi kikerics a Tálodi réten |
Tovább haladva a réten hamarosan megpillantottam a Kab-hegy tetején álló
adótornyokat. Gondolatban újra végigjártam a
tavaly decemberi útszakaszt,
amikor abból az irányból érkeztem Nagyvázsonyba.
|
| Az adótornyok a Kab-hegy tetején |
A keréknyomok hosszan kanyarogtak a réten. Jelzést nem nagyon láttam, de a
keréknyomokat követve nem is lehetett rossz irányba menni. Néhány lépés
kitérővel megnéztem a Szent Ilona templom romjait, majd tovább sétáltam a
réten.
|
|
| Tovább a keréknyomokon |
A Szent Ilona templom maradványa |
Hamarosan ismét a fák között, a Vázsonyi-séd partján kanyargó ösvényen
folytatódott a jelzés, hogy aztán 10 perccel később ismét előbukkanjon a fák
közül és a réten haladjon tovább. Jelzéseket itt sem nagyon láttam, ezért
továbbra is a keréknyomokat követtem.
|
|
|
| Ösvény a Vázsonyi-séd partján |
A kanyargó Vázsonyi-séd |
Újra a réten, még mindig a keréknyomokon |
Egy ösvényen felmásztam a Szent Mihály dombra, ahonnan újra a fák között
bandukoltam tovább. Mindössze 5 percet gyalogoltam és megérkeztem a
nagyvázsonyi pálos kolostor maradványaihoz.
|
|
| Ösvény a Szent Mihály domb oldalán |
Erdei ösvény a dombtetőn |
|
|
| A pálos kolostor maradványai |
Miután körbejártam a romokat, indultam tovább és néhány perccel később már meg
is érkeztem a faluba. A várat éppen felújítják (vagy átépítik?), ezért a
pecsétet ott nem is kerestem, hanem mentem tovább a buszmegállóhoz. Egyrészt
azért, mert ott van a másik pecsét, másrészt azért, mert reggel ott parkoltam
le az autóval.
|
|
|
| Érkezés Nagyvázsonyba |
A vár felújítás (átépítés?) miatt zárva |
Nagyvázsony, református templom |
 |
 |
| Erre jártam (forrás: OSM, saját GPX fájl alapján) |
Ezeket a szakaszokat teljesítettem eddig (forrás: GPX Viewer, saját GPX fájlok felhasználásával) |
Az OKT barangolásaimról további adatok a
Heyjoe.hu
oldalon találhatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése