OKT 27.: Kishuta – Nagy-Nyugodó (2019.04.19.)

A kirándulás második napjára, amely éppen nagypéntekre esett, a Kishuta – Sátoraljaújhely szakasz bejárását terveztük. Reggel elvittem az autót Sátoraljaújhelyre, a kalandparkhoz, hogy a séta végén már ne legyen más teendő, mint beülni az autóba és visszamenni a szállásra. A parkolótól kisétáltam a Torzsás nevű buszmegállóhoz, ahonnan az aznapi egyetlen közvetlen busszal szerettem volna visszajutni Kishutára. Türelmesen vártam, de a busz csak nem akart érkezni. A kifüggesztett menetrendi táblán volt egy QR-kód, amely a hozzá tartozó leírás szerint az on-line közlekedési adatokat tartalmazó honlapra irányít át. Kipróbáltam… Rövid gondolkodás után azt írta ki a telefonom, hogy „Ebből a megállóból a következő 2 órában nem indul buszjárat.” Szerencsére ez csak egy (félre)tájékoztató üzenet volt és végül negyed óra késéssel megérkezett a busz.
Kishutára érve leszálltam a buszról és visszasétáltam a házhoz, ahol a család többi tagja már várt rám, hogy együtt induljunk útnak Nagyhuta felé. A gyér forgalmú, enyhén emelkedő aszfaltúton negyed óra sétával értük el a szomszéd faluban lévő pecsételőhelyet. Itt a többiek megállás nélkül mentek tovább, én pedig beütöttem a füzetekbe az aznapi első igazoló bélyegzőt.

Kishuta és Nagyhuta között a patakparton kanyarog az út

OKT 27.: Füzér – Kishuta (2019.04.20.)

A kirándulás harmadik, utolsó napján a 27. szakasz hiányzó részét, a Füzér és Kishuta közötti utat jártuk végig. Korán reggel, még mielőtt a család felébredt volna, sétáltam egyet Kishután. A házból kilépve csípős, hideg idő fogadott. A főutca kihalt volt, csak a felkelő nap első sugarai voltak az útitársaim.

Kishuta, Szűz Mária Neve Rk. templom

OKT 27.: Hollóháza – Füzér (2019.04.18.)

A tavaszi szünetben három napos túrát terveztünk a Zemplénbe, hogy bejárjuk az OKT 27., Hollóháza és Nagy-Nyugodó közötti szakaszát. Az első komoly feladat, amit meg kellett oldani, a szakaszolás és a közlekedés megszervezése volt. A terepviszonyokat és a gyerekek „túrahajlandóságát” figyelembe véve napi 15 km lett volna az ideális távolság, ehhez kellett megfelelő kiszállási pontokat és tömegközlekedést találni. Ezen kívül minden napra próbáltam még valami meglepetés programot is kitalálni a gyerekeknek.
Az első nap mindjárt a meglepetés programmal kezdődött. 2017-ben, amikor erre jártunk, sajnos nem sikerült meglátogatni a gibárti erőművet. Idén viszont időben elkezdtem utánajárni a dolognak és szerencsére az erőmű felújítását is elhalasztották, így néhány levélváltás és telefonhívás segítségével sikerült leegyeztetnem, hogy reggel 9-kor tudnak bennünket fogadni. Reggel 6 óra előtt nem sokkal indultunk otthonról és 9 óra után néhány perccel szálltunk ki az autóból Gibárton. Nagyon lelkes és felkészült „idegenvezető” (az erőmű munkatársa) vezetett bennünket végig először az épületben, utána pedig az épületen kívül. Közben sok érdekes információt sikerült megtudni az erőmű és a környék múltjáról és jelenéről.

A gibárti vízerőmű turbinái

OKT 10.: Bodajk – Gánt (2019.02.09.)

Az év első kéktúráján folytattam a vértesi szakasz bejárását. Az indulás előtti este megkérdeztem a gyerekeimet, hogy kinek van kedve reggel korán kelni és egy 20 km-es szakaszt végiggyalogolni. Legnagyobb meglepetésemre a 11 éves fiam egyből jelentkezett, hogy ő szívesen jönne. (Azért lepett meg, mert nem szeret korán kelni…) Így reggel 6 óra előtt, még sötétben, ketten indultunk útnak autóval Gántra, ahonnan egy csákvári átszállással buszoztunk Bodajkra.

Kissé nosztalgikus hangulatban ültem fel Csákváron a bodajki buszra, mivel középiskolás és egyetemista éveimben szinte minden héten megtettem ezt az utat, de azóta már eltelt több, mint 25 év… Bodajkon ködös, borongós, hűvös idő fogadott bennünket. A buszmegállótól néhány lépést kellett csak megtenni, hogy a Fenyő büfében beüthessük az első (két) pecsétet: az OKT bélyegző mellé egy Gaja-völgy bélyegző is bekerült a füzetbe.

Fél 9 után néhány perccel léptünk ki a büféből és indultunk el Csókakő irányába. A következő 4 km-ben az volt a jó, hogy nem tartott örökké… Végig aszfaltozott úton kellett gyalogolni, ahol autók száguldoztak, hol kisebb, hol pedig még annál is kisebb távolságot tartva mellettünk, teherautók között kellett átkelni a 81-es főúton, mindehhez pedig ködös, szeles, hűvös idő társult. (A leírásokból tudom, hogy van ennél rosszabb szakasz is, de ott még nem jártam…)

Azon ritka pillanatok egyike, amikor egyetlen autó sem volt az úton

Pilisi Kilátások: Fekete-kő, Pilis, Boldog Özséb-kilátó (2018.12.31.)

2016-ban, amikor elkezdtem érdeklődni a különböző túramozgalmak iránt, vettünk egy-egy Pilis Kilátások igazolófüzetet a család minden tagjának. Még abban az évben sikerült begyűjteni néhány pecsétet, de azóta a füzetek ott pihentek a polcon.

A 2018-as esztendő utolsó napjaiban a fiaim már nehezen viselték, hogy az esős idő miatt az idejük nagy részét a szobában kell tölteni. Szilveszter napjára végre napos időt jósoltak a meteorológusok, ezért aztán úgy döntöttünk, hogy az előző napi eső ellenére délelőtt bakancsot húzunk és felmegyünk a Pilis-tetőre. Úgy gondoltam, hogy legrosszabb esetben (ha a turistaút járhatatlan lenne a nagy sár miatt) az aszfaltozott úton felsétálunk a Kétbükkfa-nyeregből a Boldog Özséb-kilátóhoz.

Reggel ragyogó napsütésre ébredtünk. Gyorsan összekészülődtünk és 8 óra után nem sokkal már úton is voltunk Dobogókő felé. Pilisszántóhoz közeledve megpillantottuk a Pilis havas, felhőben bujkáló csúcsát, túránk célpontját. A felhő a Pilis északi oldalára is rátelepedett, így a Kétbükkfa-nyeregből párás, ködös időben indultunk útnak a Fekete-kő felé, ahol a nap első Pilisi Kilátások pecsétjét terveztük begyűjteni. Az előző napok esős időjárása ellenére az út nem volt sáros, ezért egy rövid emelkedőn felmászva, majd egy rövid lejtőn leereszkedve negyed óra alatt el is értünk az első pecsételőpontig.

A Fekete-kőtől jól látszott Pilisszentlélek

OKT 10.: Kőhányás – Gánt (2018.12.13.)

Több mint két hónap kényszerpihenő után, Luca napján húztam újra túrabakancsot, hogy végigjárjam az OKT első vértesi szakaszát. Sokat gondolkoztam a szakaszoláson, végül úgy döntöttem, hogy 3 részben járom be a tájegységet. A Kőhányás és Gánt közötti 15 km-es szakaszt éppen megfelelőnek találtam arra a célra, hogy kipróbáljam, vajon rendbe jött-e a térdem.

Most is a kora reggeli indulás mellett döntöttem. 7 órakor szálltam ki az autóból Gánton, a Vértes Vendéglő előtti parkolóban, hogy a negyed órával később induló busszal, Csákváron keresztül eljussak a túrám kiinduló állomására. Meglehetősen csípős volt a reggel, az autó hőmérője -6 °C-ot mutatott.

Negyed 9-kor szálltam le a buszról Kőhányáspusztán. Hatalmas köd lepte el a tájat, a kápolnát is alig lehetett látni a buszmegállóból. A vendégház előtti oszlopnál beütöttem a pecsétet, majd elindultam. A helyenként havas és ködös erdőben jól lehetett haladni a fagyott és enyhén emelkedő úton. Fél óra alatt értem el az éles jobb kanyart, ahonnan egy hasadékban kellett tovább ereszkedni a Csáki-vár felé.

Ködbe burkolózó Esterházy-kápolna

OKT 16.: Dobogókő – Visegrád (2018.10.06.)

A felkészülés során sokat gondolkoztam a szakasz logisztikáján. A két átszállás, 10-10 perc átszállási idővel kicsit kockázatosnak látszott, de így a célban hagyhattam az autót és pecsételés után egyből indulhattam haza. Ezért végül emellett döntöttem. Reggel negyed 6-kor értem Visegrádra, a parkolóban nem volt nehéz helyet találni. Kellemes őszi időt jósoltak erre a napra, de ekkor ennek még semmi jele nem volt. Hűvös, szeles időben kellett a buszmegállóban ácsorognom a Szentendre felé menő buszra várva. Ebben a korai időpontban szerencsére minden járat jött időben, így nem volt gond az átszállásoknál. Fűtés nélküli Volánbusz, kellemesen meleg HÉV, majd egy üres Volánbusz (Pilisszentkereszttől én voltam az egyetlen utas) kombinációval értem fél 8-ra Dobogókőre.

A buszról leszállva ért az igazi hidegzuhany. Viharos, hideg szél tombolt a hegytetőn. Az első lépések megtétele közben azon bánkódtam, hogy nem hoztam magammal kesztyűt. Gyorsan pecsételtem, majd készítettem néhány fényképet a kilátóból. Rajtam kívül senki nem volt ott…

A panoráma időjárástól függetlenül lenyűgöző