A kirándulás második napjára, amely éppen nagypéntekre esett, a Kishuta – Sátoraljaújhely szakasz bejárását terveztük. Reggel elvittem az autót Sátoraljaújhelyre, a kalandparkhoz, hogy a séta végén már ne legyen más teendő, mint beülni az autóba és visszamenni a szállásra. A parkolótól kisétáltam a Torzsás nevű buszmegállóhoz, ahonnan az aznapi egyetlen közvetlen busszal szerettem volna visszajutni Kishutára. Türelmesen vártam, de a busz csak nem akart érkezni. A kifüggesztett menetrendi táblán volt egy QR-kód, amely a hozzá tartozó leírás szerint az on-line közlekedési adatokat tartalmazó honlapra irányít át. Kipróbáltam… Rövid gondolkodás után azt írta ki a telefonom, hogy „Ebből a megállóból a következő 2 órában nem indul buszjárat.” Szerencsére ez csak egy (félre)tájékoztató üzenet volt és végül negyed óra késéssel megérkezett a busz.
Kishutára érve leszálltam a buszról és visszasétáltam a házhoz, ahol a család többi tagja már várt rám, hogy együtt induljunk útnak Nagyhuta felé. A gyér forgalmú, enyhén emelkedő aszfaltúton negyed óra sétával értük el a szomszéd faluban lévő pecsételőhelyet. Itt a többiek megállás nélkül mentek tovább, én pedig beütöttem a füzetekbe az aznapi első igazoló bélyegzőt.
 |
| Kishuta és Nagyhuta között a patakparton kanyarog az út |
 |
| Nagyhuta, Petőfi Sándor utca |
 |
| Nagyhuta, Szent Anna templom |
A falut átszelő aszfaltútról letérve egy darabig széles, köves kocsiúton folytatódott az emelkedő. A tetőre felérve egy kerítés mellett vitt tovább az út. Jobbra, a fák között egy kissé kopott jelzést vettem észre, amely miatt letértem a kocsiútról és a bozótban bujkálva mentem tovább. Nem sokáig, mert az út hamarosan visszatért a kerítés mellé, a kocsiútra.
Kisvártatva a K jelzés jobbra fordult és a fák között meredeken ereszkedni kezdett a Hollós-patak völgyébe. A patak partján értem utol a családot, innentől együtt, a patak medrét követve sétáltunk tovább a Vágáshutára vezető országútig.
 |
| Egy kissé összegubancolódtak az ágai |
 |
| Virágba borultak a fák |
 |
| Kérés |
Az országútra kiérve úgy tűnt, mintha egy másik évszakba érkeztünk volna. A reggeli hideg után útközben kellemes túraidőben volt részünk, itt viszont mintha a legforróbb nyári napok egyikén találtuk volna magunkat. A nap már magasan járt, egyetlen felhő vagy fa sem vetett árnyékot az útra, így szinte kánikulai viszonyok között tettük meg a Vágáshutáig tartó majdnem 2 km-es távot. A falu határában egy faragott tábla köszöntött bennünket.
 |
| Mi történt az N betűkkel? |
A fordított N betűkre nagyon egyszerű a magyarázat: a munkára felkért fafaragó egyszerűen elrontotta az N betűket. Amikor a falu meglátta az elkészült munkát, sokat tanakodtak, mit tegyenek. Abban maradtak, hogy ezzel a hibával együtt hagyják meg a táblát. Azóta viszont minden erre járó azt kérdezi, mi történt az N betűvel Vágáshután?
(Forrás: Origo, Mi történt az N betűkkel Vágáshután?)
 |
| Vágáshuta, Nagyboldogasszony templom |
A falu közepén található pecsételőhelytől egy rövid tízórai és a vízkészletek feltöltése után indultunk tovább. Először egy 2 km-es emelkedő várt ránk, majd a Cserép-tótól a rudabányácskai országútig egy 5 km-es, többnyire szintező vagy lejtős útszakaszon haladtunk. A fák között kellemes, szélcsendes volt az idő, az erdőből kiérve viszont tűző napon, de szerencsére erős, hűsítő szélben haladtunk. Innen már jól látható volt a Magas-hegy tetején álló kilátó, ahol a túránkat terveztük befejezni. Úgy látszott, mintha csak egy karnyújtásnyira lenne tőlünk, pedig akkor még majdnem az út fele előttünk állt. Többször megálltunk fényképezni, vagy egyszerűen csak gyönyörködni a tájban. Egy ilyen alkalommal épp a hegyeket fényképeztem, amikor a tőlem kb. 15 m-re álló kislányom és feleségem előtt egy hatalmas szarvas ugrott ki a bozótból és szaladt át az úton. Olyan hirtelen történt, hogy én már csak a riadt arcokat láttam, a vágtató állatnak viszont már a zaját sem hallottam. Szerencsére az ijedtségen kívül senkinek nem lett semmi baja és utólag már mindenki csak egy izgalmas pillanatként emlegeti a történteket.
 |
| Egy szurdokvölgyön keresztül hagytuk el Vágáshutát |
 |
| Irtás a Cserép-tó előtti szakaszon |
 |
| Valahol itt szaladt át az úton a szarvas |
 |
| A távolban a Sátoros-hegyek |
 |
| Rudabányácska közelében |
 |
| Kis meténg |
 |
| Ismét a Sátoros-hegyek, kicsit közelebbről |
A Vöröskő vendégháznál tértünk rá az árnyékos rudabányácskai országútra, amely egy néhány száz méteres pihenőt jelentett a „fekete leves”, a Körtefa-nyeregbe vezető útszakasz előtt. Az aszfaltról balra letérve kezdődött a meredek emelkedő. Az úton keresztben fekvő kidőlt fák és helyenként tűző napsütés tette még nehezebbé ezt a másfél km-es szakaszt, amelynek során kb. 200 m szintkülönbséget is le kellett győzni. Fél óra alatt értünk fel a nyeregbe, ahol hatalmas farönkök kínáltak kényelmes ülőhelyet a fáradt vándoroknak.
 |
| Útra dőlt fák és vízmosások nehezítették az indulást a Körtefa-nyereg felé |
 |
| Az út később is meredek maradt, de az akadályok megszűntek |
 |
| Ez a fa (szerencsére) nem az útra dőlt |
 |
| A nyereg előtti utolsó métereken már kevésbé volt meredek az út |
Egy szusszanásnyi pihenő után indultunk tovább a Vörös-nyereg felé. Ott a fáradtabbak tartottak egy hosszabb ebédszünetet én pedig elmentem a Nagy-Nyugodóhoz lepecsételni a füzeteket. Amikor visszaértem, nem találtam a család többi tagját. Azt gondoltam, hogy szép lassan elindultak a K4 jelzésen a kalandpark felé. Próbáltam telefonálni a feleségemnek, de nem volt térerő, ezért úgy döntöttem, hogy én is továbbindulok. Kisvártatva csörgött a telefonom, a feleségem hívott. Kiderült, hogy amíg én távol voltam, ők megismerkedtek a nyeregben élő idős remetével, aki megmutatta nekik a „birtokát” és röviden elmesélte az élete történetét.
 |
| Kilátás Rudabányácska felé, előtérben a Borz-heggyel |
 |
| Erdei út a Vörös-nyereg előtt |
 |
| Nagy-Nyugodó előtt, a Kecske-hát oldalában |
Miután ismét egymásra találtunk, együtt indultunk tovább. Kényelmes sétával, kb. 20 perc alatt értünk le a libegő középső állomásához. Szerencsénk volt, mert a viszonylag nagy szél ellenére a libegő üzemelt, így azzal tudtunk leereszkedni a völgybe. A nap lezárásaként még száguldoztunk egyet a bobpályán, majd fáradtan, de újabb 3 pecséttel gazdagabban autóztunk vissza Kishutára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése