A kirándulás harmadik, utolsó napján a 27. szakasz hiányzó részét, a Füzér és Kishuta közötti utat jártuk végig. Korán reggel, még mielőtt a család felébredt volna, sétáltam egyet Kishután. A házból kilépve csípős, hideg idő fogadott. A főutca kihalt volt, csak a felkelő nap első sugarai voltak az útitársaim.
 |
| Kishuta, Szűz Mária Neve Rk. templom |
 |
| Kishuta, Kossuth Lajos utca |
 |
| Kishuta, Vegyesbolt buszmegálló |
Fél nyolcra értem vissza a szállásra, ahol addigra már többé-kevésbé mindenkinek sikerült kiűznie az álmot a szeméből. A délelőtti program vonatozás volt a Pálházi Erdei Vasúttal, amelyre Kishuta megállóban szálltunk fel. A falut elhagyva a Kemence-patak partján haladtunk végig, Kőkapunál átmentünk az alagúton, majd néhány perccel később megérkeztünk a végállomásra. Onnan egy rövid pihenő után indultunk vissza és egészen a másik végállomásig, Pálházáig utaztunk.
 |
| Érkezik a kisvonat Pálháza felől |
 |
| Vasúti alagút Kőkapunál |
 |
| A Kemence-patak partján kanyarog a sín |
 |
| Rostalló, végállomás |
Pálházán a vasútállomástól néhány percnyi sétával érhető el a Pálháza, autóbusz váróterem nevű megálló, ahonnan Füzér felé indult a buszunk. A nevével ellentétben ez a megálló nem egy váróterem, hanem egy egyszerű járdasziget. De legalább nem kellett sokat várni, mert az előző napok tapasztalataival ellentétben pontosan érkezett a busz.
12 óra után néhány perccel érkeztünk meg Füzérre, az első napról már ismert buszmegállóba. A pecsételőhelynél megebédeltünk, közben néhány szót váltottunk egy fiatal párral, akik estig Sátoraljaújhelyig szerettek volna eljutni. Ebéd után mi is pecsételtünk, majd útnak indultunk. Az Alvégen keresztül, a kerékpárúton hagytuk el a települést.
 |
| Füzér, Szent István Rk. templom |
 |
| Alvég |
 |
| Pitypang |
Kezdetben a fák között vezetett az út, de kb. 500 m után kiértünk a mezőre és ott gyalogoltunk egészen Füzérkomlósig. Ezen a szakaszon sehol nem volt árnyék, így végig tűző napsütésben, szinte nyári forróságban sétáltunk. Cserébe viszont végig zavartalan kilátás nyílt az egyre távolodó Várhegyre, tetején a füzéri várral. Füzérkomlósig csak két helyen tértünk le az aszfaltról: először akkor, amikor elkészítettük az igazolófüzet elején is látható fotó családunkra szabott változatát, utána pedig a jelzéseket követve levágtunk egy nagyobb kanyart.
 |
| Kerékpárút a fák között |
 |
| A Várhegy és a füzéri vár |
 |
| Füzér és Füzérkomlós között félúton, visszatekintés Füzérre |
 |
| Füzér és Füzérkomlós között félúton, tovább Füzérkomlós felé |
 |
| A kép csalóka, ekkor már 2 km-re voltunk Füzértől |
Füzérkomlósra beérve átkeltünk a Hollóházára vezető úton, majd egy kiváló minőségű kerékpárúton értük el a Hegyközi Kisvasút emlékére kiállított mozdonyt. Tovább haladva egy bölény vonta el a figyelmünket, majdnem el is felejtettünk jobbra kanyarodni. Elhagyva az aszfaltot, a kisvasút hajdani nyomvonalán folytattuk utunkat. Kezdetben egy jól járható, széles, köves úton haladtunk. A Bózsva-patak hídján átkelve viszont megkezdődött a bozótharc. A tavaszi időpontnak köszönhetően a növényzet még nem nőtte be teljesen az utat, de így is gyakran kellett ágakat kerülgetni, alattuk átbújni vagy felettük átlépni. A dzsungelből kiérve egy frissen ültetett krumpliföld szélén találtuk magunkat. Valószínű, hogy akkor már hetek óta nem esett eső azon a helyen, mert néhol szinte bokáig érő porban haladnunk az ültetvény szélén.
 |
| Kétsávos kerékpársztráda Füzérkomlóson |
 |
| A Hegyközi Kisvasút emlékére kiállított mozdony |
 |
| A bölény |
 |
| Kezdetben jól járható volt az út... |
 |
| ...de később időnként bozótharcot kellett vívni a továbbjutásért |
Miután átküzdöttük magunkat a sivataghoz hasonlító szántóföldön, megálltunk, hogy a gyerekek kiönthessék a cipőjükből az útközben összegyűjtött port. Ekkor ért bennünket utol a fiatal pár, akik előttünk indultak Füzérről. Kiderült, hogy Füzérkomlóson, a bölénynél elfelejtettek elkanyarodni és mentek tovább a műúton.
Az ezután következő 2 km sok izgalmat nem tartogatott, szerencsére végig árnyékban lehetett haladni. Fél 3 körül értük el Kisbózsva határát. Onnantól elmaradtak az árnyat adó fák és ismét a tűző napon gyalogoltunk tovább. Bózsva felé közeledve egy kisebb dombra kellett felmenni, amelynek a tetejéről ismét szemünk elé tárult a füzéri Várhegy és a vár lenyűgöző látványa. A faluba beérve néhány száz métert sétáltunk a főút mellett, egy kék kútnál megtöltöttük a kulacsainkat, majd a Polgármesteri Hivatal udvarán tartottunk egy uzsonnaszünetet. Itt találkoztunk harmadszor a Füzéren megismert túrázókkal.
 |
| A nyíri országúton átkelve ismét jól járható volt az út |
 |
| Még egy búcsúpillantás a füzéri várra, Kisbózsva és Bózsva között |
 |
| Bózsva, Krisztus Király templom |
Negyed óra pihenő után indultunk tovább. Elsétáltunk a horgásztó, majd a Bózsvai-szikla mellett, utána pedig hamarosan a fák között folytattuk az utat. A település utolsó házait elhagyva, kb. 500 m erdei séta végén értünk a vadregényes Szuha-völgy bejáratához. Onnan már nem volt messze a cél, mindössze 20 percet kellett gyalogolni az autóig.
 |
| Bózsvai-szikla |
 |
| Túristaút a bózsvai kertek végében |
 |
| Fél órával korábban azon az úton sétáltunk át Kisbózsváról Bózsvára |
 |
| Szuha-völgy 1. |
 |
| Szuha-völgy 2. |
 |
| Szuha-völgy 3. |
Fél 4 körül kissé fáradtan, de élményekkel gazdagodva ültünk be az autóba és indultunk haza. Indulás előtt még egyszer találkoztunk a „füzéri ismerőseinkkel”. Csak remélni tudom, hogy végül gond nélkül eljutottak egy biztonságos kiszállási pontig. A felszerelésük és felkészültségük alapján csodálkoznék, ha aznap egészen Sátoraljaújhelyig mentek volna…
Ezzel a könnyű, 12 km-es szakasszal zártuk a 3 napos kirándulást. A gyerekek extra jutalmat is kaptak utána, mert a kéktúra ellenőrök rugalmasságának köszönhetően másfél héttel később már a cserehát-zempléni szakaszjelvényt is átvehettem az MTSZ irodában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése