Az év első kéktúráján folytattam
a vértesi szakasz bejárását. Az indulás előtti este megkérdeztem a gyerekeimet,
hogy kinek van kedve reggel korán kelni és egy 20 km-es szakaszt
végiggyalogolni. Legnagyobb meglepetésemre a 11 éves fiam egyből jelentkezett,
hogy ő szívesen jönne. (Azért lepett meg, mert nem szeret korán kelni…) Így
reggel 6 óra előtt, még sötétben, ketten indultunk útnak autóval Gántra,
ahonnan egy csákvári átszállással buszoztunk Bodajkra.
Kissé nosztalgikus hangulatban
ültem fel Csákváron a bodajki buszra, mivel középiskolás és egyetemista
éveimben szinte minden héten megtettem ezt az utat, de azóta már eltelt több,
mint 25 év… Bodajkon ködös, borongós, hűvös idő fogadott bennünket. A buszmegállótól
néhány lépést kellett csak megtenni, hogy a Fenyő büfében beüthessük az első
(két) pecsétet: az OKT bélyegző mellé egy Gaja-völgy bélyegző is bekerült a
füzetbe.
Fél 9 után néhány perccel léptünk
ki a büféből és indultunk el Csókakő irányába. A következő 4 km-ben az volt a
jó, hogy nem tartott örökké… Végig aszfaltozott úton kellett gyalogolni, ahol
autók száguldoztak, hol kisebb, hol pedig még annál is kisebb távolságot tartva
mellettünk, teherautók között kellett átkelni a 81-es főúton, mindehhez pedig
ködös, szeles, hűvös idő társult. (A leírásokból tudom, hogy van ennél rosszabb
szakasz is, de ott még nem jártam…)
 |
| Azon ritka pillanatok egyike, amikor egyetlen autó sem volt az úton |
Csókakőn a vár alatti parkolóban
tartottunk egy rövid tízóraiszünetet, majd pecsételés után indultunk tovább,
végre erdei úton. A várba még ilyen időben is megérte felmenni, mert nagy része
szépen fel van újítva, a toronyból pedig szép kilátás nyílt az alatta elterülő
völgyre.
 |
| Kényelmes lépcső vezetett fel a csókakői várba |
A várból a kékre visszatérve egy enyhén emelkedő, köves, helyenként
havas vagy jeges, de végig jól járható úton haladtunk tovább. Fél óra alatt
értük el az aszfaltozott erdei utat, ami egyben azt is jelentette, hogy
onnantól kezdve szinte csak szintező, vagy lefelé vezető út állt előttünk. A
megérdemelt csúcscsokit (müzliszeletet) az aszfalton továbbsétálva
fogyasztottuk el.
 |
| A várból továbbindulva mohával benőtt hatalmas sziklák terelték... |
 |
| ...és szegélyezték az utat |
500 m múlva az aszfalt balra
kanyarodott, de nekünk egyenesen kellett továbbmenni. Az volt a szerencsénk,
hogy kissé fagypont alatt volt a hőmérséklet, mert így a mély keréknyomokkal
átszőtt úton nem nyakig érő sár, hanem hó és a jég fogadott bennünket. Nem
szívesen jártam volna arra egy héttel később, amikor +10°C körül volt a nappali
hőmérséklet…
 |
| Szerencsére csak csúszkáltunk és havat tapostunk, de nem dagonyáztunk |
A következő 6 km nem sok izgalmat
tartogatott. Volt erdő, tarvágás, aszfalt, széles földút, mindez napsütéses,
helyenként kissé szeles, de végig kellemes időben, így jól tudtunk haladni. A
Géza-pihenőnél egy kisebb csoporttal találkoztunk. Elég hangosak voltak, ezért
mi egy távolabbi padon ültünk le ebédelni.
 |
| Pillanatképek: földút a tarvágás mellett,... |
 |
| ...szállításra előkészített farönkök az aszfaltút mentén... |
 |
| ...és hófoltos erdei ösvény |
A pihenő után kicsit több mint
egy óra gyaloglás várt ránk Gántig, ahol reggel az autót hagytuk. A falu
széléig végig jól lehetett haladni. Habár a hőmérséklet már fagypont fölé
emelkedett, de az út még mindig nem volt sáros és többnyire lefelé
gyalogoltunk.
 |
| Kocsiút a Géza-pihenő és Kápolnapuszta között |
 |
| A nagy öreg a fiatalok között |
 |
| Hosszú, egyenes, sóderes út Gánt határában |
Az első házakat elérve aztán
változott a helyzet. A kertek végében összegyűjtött, immár olvadt hónak
köszönhetően végre összesározhattuk egy kicsit a bakancsainkat, így a család
otthon maradt tagjainak is megmutathattuk, hogy nem egy kényelmes városnézésen
voltunk, hanem az OKT 10. szakaszának Bodajk és Gánt közötti részét jártuk
végig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése