2019. május 24., péntek

OKT 16.: Dobogókő – Visegrád (2018.10.06.)

A felkészülés során sokat gondolkoztam a szakasz logisztikáján. A két átszállás, 10-10 perc átszállási idővel kicsit kockázatosnak látszott, de így a célban hagyhattam az autót és pecsételés után egyből indulhattam haza. Ezért végül emellett döntöttem. Reggel negyed 6-kor értem Visegrádra, a parkolóban nem volt nehéz helyet találni. Kellemes őszi időt jósoltak erre a napra, de ekkor ennek még semmi jele nem volt. Hűvös, szeles időben kellett a buszmegállóban ácsorognom a Szentendre felé menő buszra várva. Ebben a korai időpontban szerencsére minden járat jött időben, így nem volt gond az átszállásoknál. Fűtés nélküli Volánbusz, kellemesen meleg HÉV, majd egy üres Volánbusz (Pilisszentkereszttől én voltam az egyetlen utas) kombinációval értem fél 8-ra Dobogókőre.

A buszról leszállva ért az igazi hidegzuhany. Viharos, hideg szél tombolt a hegytetőn. Az első lépések megtétele közben azon bánkódtam, hogy nem hoztam magammal kesztyűt. Gyorsan pecsételtem, majd készítettem néhány fényképet a kilátóból. Rajtam kívül senki nem volt ott…

A panoráma időjárástól függetlenül lenyűgöző
A panoráma időjárástól függetlenül lenyűgöző
Néhány perc elteltével útnak indultam, abban bízva, hogy útközben kimelegszem egy kicsit. Az út a kiégett Nimród Hotel mögött vezetett. Nagyon lehangoló volt a szálloda kormos falainak és betört ablakainak látványa. A romos épületet elhagyva a kívülről komfortosnak látszó jurta szállások és a Zsindelyes Vendégház mellett vitt az út. A sípálya tetejéről ismét szép kilátás nyílt a környező hegyekre és itt már a szél sem süvített annyira, mint a hegytetőn. A sípálya után, az úttesten átkelve egy széles, enyhén lejtős, szélárnyékos erdei úton indultam tovább. Hamarosan egy sokkal meredekebb, köves útszakaszhoz értem, azon folytattam az ereszkedést a Sikárosi-rét felé. 1 órával a dobogókői indulás után értem el a rét ÉNy-i sarkát.

Közlekedési tábla hiányában egy fa jelzi előre a kanyargós útszakaszt
Közlekedési tábla hiányában egy fa jelzi előre a kanyargós útszakaszt
Napsütéses, szélárnyékos kocsiút a sípálya után
Napsütéses, szélárnyékos kocsiút a sípálya után
Sziklás, meredek lejtő a Sikárosi-rét előtt
Sziklás, meredek lejtő a Sikárosi-rét előtt
A Sikárosi-réten egy helyen egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy merre kell továbbmenni, mert nem láttam egyetlen jelzést sem, de a megérzésem segített, a térkép pedig megerősített benne, hogy végig egyenesen kell menni. Azt olvastam, hogy ilyenkor, szeptember-októberben nyílik az őszi kikerics, ezért arra számítottam, hogy az egész terület tele lesz ezzel a virággal. Sajnos csalódnom kellett. Mindössze néhány szálat sikerült lencsevégre kapnom a rét DK-i sarkában, de azok többsége is még csak ébredezett és próbálta lerázni magáról a hajnali harmat cseppjeit.
A réten, majd egy kisebb erdős részen átvágva hamarosan elértem a pecséthez. Nem időztem sokat, az adminisztráció után egyből indultam tovább. A murvás útról jobbra letérve, az erdészház kerítése mellett indultam a Bükkös-patak völgye felé. Elhaladtam a Lenkó-emlékmű mellett, utána hamarosan elértem a patakvölgyet. Az aszályos időszak miatt csak helyenként csörgedezett víz a patakban, így minden gond nélkül tudtam haladni a mederben is és mellette is. De azt is megértettem, hogy miért nem egyszerű a közlekedés ezen a szakaszon a tavaszi hóolvadás idején.

A Bükkös-patak kiszáradt medre
A Bükkös-patak kiszáradt medre
Ha a szükség úgy hozná...
Ha a szükség úgy hozná...
A patakmeder nyomokban vizet tartalmaz
A patakmeder nyomokban vizet tartalmaz
Fél óra séta után egy műutat kereszteztem. Meglepődtem, amikor az út szélén egy éleslövészetre figyelmeztető táblát pillantottam meg. Szerencsére ki volt rá írva, hogy jelenleg szabad az átjárás, nincs lövészet, így folytathattam a sétát.

Szerencsére...
Szerencsére...
Újabb fél óra elteltével érkeztem Pilisszentlászlóra. Az erdőből kiérve megpillantottam a Kis Rigó vendéglőt, az egyik pecsételőhelyet, ahonnan kis híján pecsét nélkül távoztam. Többször végigsétáltam a kerítés mellett, körbejártam az út túloldalán lévő villanyoszlopot, amelyikre a pecsét jel volt felfestve, valamint a mellette lévő tájékoztató táblát, de a pecsétet nem találtam. Már indulni akartam tovább, amikor a bal oldali kapuoszlopon, fejmagasságban észrevettem a bélyegzőt.
A faluközpontban tartottam egy rövid pihenőt, megszabadultam a pulóvertől és egy banánnal pótoltam az eddig elhasznált energiát. Mielőtt magam mögött hagytam volna a falut, a „Fafejek” kívántak további jó utat.

Valóban fából van a fejük
Valóban fából van a fejük
A Szarvas-szérűnél majdnem megtréfáltak. A jelek helyett két, előttem haladó turistát kezdtem követni. Kb. 100 m után vettem észre, hogy ők nem a K jelzésen mennek, hanem a Z+-en. Visszatértem az aszfaltozott útra, amelyről kb. 500 m-rel később kellett balra letérni. Ezután gyorsan elértem a Pap-réti erdészházat, ahol beütöttem a nap 3. pecsétjét. A réten tartottam egy rövid pihenőt, majd tovább indultam a szakasz legszebb része, az Urak asztala-oldalon végighaladó, keskeny, de annál látványosabb ösvény felé.

Megtámasztva... (Urak asztala-oldal)
Megtámasztva... (Urak asztala-oldal)
Variációk egy témára - kék jelzés 1.
Variációk egy témára - kék jelzés 1.
Variációk egy témára - kék jelzés 2.
Variációk egy témára - kék jelzés 2.
Variációk egy témára - kék jelzés 3.
Variációk egy témára - kék jelzés 3.
Variációk egy témára - kék jelzés 4.
Variációk egy témára - kék jelzés 4.
A Vízverés nyergéhez érve kellemes meglepetésben volt részem, mert a rét tele volt őszi kikericcsel. Nem ott, ahol gondoltam, de megtaláltam a virágokat!

Őszi kikerics
Őszi kikerics
Ezután tartottam egy rövid pihenőt a Moli pihenőnél, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a hegy lábánál kanyargó Dunára. Néhány száz métert tovább haladva tettem egy rövid kitérőt a K3 jelzésen a Borjúfő sziklához is, ahonnan ismét szemem elé tárult Visegrád, valamint a Dunakanyar csodálatos panorámája.

Dunakanyar a Moli-pihenőtől
Dunakanyar a Moli-pihenőtől
Moli-pihenő
Moli-pihenő
A Borjúfőtől már Visegrád is látszik
A Borjúfőtől már Visegrád is látszik
Hamarosan elértem egy széles, jól járható, de kevés izgalmat tartogató erdészeti utat, azon mentem egészen a Nagyvillámig. Megérkezve a nagy rétre, a fák koronája felett megpillantottam a Zsitvay-kilátót. Innen kb. 10 perc kellett, hogy felérjek a kilátóhoz, amely szerencsére nyitva volt, így pecsételés után fel is mászhattam rá. Lenyűgöző volt az elém táruló körpanoráma.

A fák koronája fölött megpillantottam Zsitvay-kilátót
A fák koronája fölött megpillantottam Zsitvay-kilátót
A kilátó előtti parkban megebédeltem, majd indultam tovább Visegrád, az aznapi túrám célpontja felé. A fellegvárig egy enyhén lejtős, kényelmes gyalogút vezetett, onnan viszont egy sokkal meredekebb, kövesebb, ezáltal bokatörőbb út vitt le a városba. Ezen a szakaszon rengeteg emberrel találkoztam, köztük jónéhány felelőtlennel is. Volt, akinek az egészsége miatt volt veszélyes a szakasz, másoknak pedig a lábbelijük miatt nem lett volna szabad erre indulni. Csak remélni tudom, hogy mindenki elért épségben a céljához…
A meredek, köves út végé elértem a Kálvária-kápolnát, utána pedig néhány perc múlva már Visegrád aszfaltos utcáin haladtam a Duna partján lévő étterem terasza felé, ahol a nap utolsó pecsétjét kellett begyűjtenem. Pecsételés után még egy rövid séta várt rám az autóig.

Időszakos sziget a Duna közepén
Időszakos sziget a Duna közepén
Úton a Fellegvártól Visegrád felé
Úton a Fellegvártól Visegrád felé
Keresztelő Szent János templom
Télből indultam, nyárba érkeztem, látványos helyeken haladtam és az elém táruló kilátásban gyönyörködtem: így teljesítettem a kéktúra utolsó szakaszát a Visegrádi-hegységben. Ezután már a Budapesttől távolabbi szakaszok következnek, elsőként várhatóan a Vértes.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

KDP: Óbarok – Szár (2024.02.18.)

Egy rövid, pecsételés nélküli túrával búcsúztam a Gerecse dombjaitól. Vasárnap az ebédlőasztal helyett az autó kormánya mellé ül...