OKT 18.: Ősagárd – Szendehely (2020.08.20.)

A Tepke meghódítása után az augusztusi hosszú hétvége első napján egy újabb hegytetőt, a Naszályt vettük célba. Eredetileg Szendehely felől szerettünk volna felmászni, de a tömegközlekedési lehetőségek miatt végül Ősagárd felől indultunk neki.

Reggel Szendehelyen hagytuk az autót, onnan buszoztunk át a fiaimmal Ősagárdig. 8 órakor pecsételtünk az evangélikus templomnál, majd útnak indultunk a Rákóczi utcán. A Szabadság utca elején sétálva megállapítottuk, hogy itt sem kolbászból van a kerítés...

Reggeli kihalt utca Ősagárdon

Itt sem kolbászból, hanem nadrágból és sílécből van a kerítés

OKT 19.: Felsőtold – Garáb (2020.08.08.)

Két héttel a Balaton-felvidéki kiruccanás után visszatértünk a Cserhát dombjai közé. Ráadásul a logisztika miatt egy rövid, nem hagyományos módon igazolható szakasszal.

Korán indultunk, így a Kevélyek lábánál láthattuk a felkelő napot. (A fényképet a fiam készítette.)

Felsőtoldon, a Szent Imre-kápolnánál hagytuk az autót, onnan indultunk el a körtúrára a fiaimmal. Mivel a településen nincs kéktúra bélyegző, ezért bementem a Vegyesboltba céges bélyegzőért, de nem jártam sikerrel. Így hát maradt az első kéktúrás útjelző tábla, mint igazoló pont.

Fél nyolckor indultunk útnak a K4 jelzést követve. Nem kellett sokat gyalogolni, 2 perc alatt el is értük a Zsunyi-patakot és az útjelző táblát. Itt elkészítettük a fényképet, majd elindultunk a K jelzésen Alsótold felé. A keréknyomokban még helyenként láthatóak voltak a néhány nappal korábbi esőzések miatti pocsolyák, de sár már nem volt, inkább a kemény, bokaficamító buckák jelentették a nehézséget.

Indulás Felsőtoldról a Zsunyi-patak völgyében

Mezei katáng

Egy-egy pocsolya jelezte a néhány nappal korábbi esőt

OKT 04.: Keszthely – Tapolca (2020.07.26.)

Egész héten arra készültem, hogy hétvégén folytatom a Cserhát bejárását. Hasonlóan a megelőző hetekhez, most is hétközben ragyogó napsütéses idő volt, majd hétvégére menetrend szerint érkezett az eső. De vasárnapra már szép időt jósoltak a meteorológusok, ezért arra a napra terveztem a túrát. Aztán pénteken megváltozott az előrejelzés és már vasárnapra is esős időre volt kilátás. Mivel azonban az ország nyugati részére kisebb valószínűséggel jósoltak esőt, ezért a Cserhát helyett a Balaton-felvidékre, azon belül is a leírások alapján horrorisztikusnak tűnő Keszthely-Tapolca szakaszra esett a választásom.

Háromnegyed ötkor indultam otthonról és a gyér hajnali forgalomnak köszönhetően kényelmesen elértem a Tapolcáról 7:15-kor induló vonatot. A vonat végigrobogott a kihalt strandok és az ébredező nyaralók között és 7:45-kor érkezett meg Keszthelyre.

Az állomáson beütöttem az első pecsétet, majd útnak indultam. Körülbelül 20 percet sétáltam a vasúti sínnel párhuzamosan, hol a járdán, hol az út szélén, hol pedig az útszéli fák között. Bár csak néhány méterre voltam a Balatontól, a vasúti töltés, valamint a part menti fák és épületek szinte teljesen eltakarták a kilátást.

Keszthelyi séta

OKT 19.: Becske – Cserhátsurány (2020.06.28.)

Néhány nap pihenő után ismét bakancsot húztunk és folytattuk a barangolást a kék úton. Ezúttal nemcsak a fiúk, hanem a feleségem és a kisebbik lányunk is csatlakozott hozzánk, ezért egy rövidebb szakaszt választottam.

Tanulva a néhány nappal korábbi esetből, egy kicsit korábban indultunk otthonról, hogy biztosan elérjük a buszt. Vasárnap lévén azonban csak néhány autóval találkoztunk útközben, ezért a tervezettnél korábban, 7 óra után néhány perccel már meg is érkeztünk Cserhátsurányba. A busz indulásáig még volt fél óránk, így az orvosi rendelő előtti kis parkban kényelmesen megreggeliztünk.

Ezúttal néhány perc késéssel érkezett a busz, de a mohorai csatlakozást így is kényelmesen elértük és fél 9-kor érkeztünk meg Becskére.

Már ekkor lehetett érezni, hogy nagyon meleg napnak nézünk elébe, ezért amíg én a pecsételéssel foglalkoztam a cukrászda bejáratánál, addíg a család többi tagja megpihent az út túloldalán lévő árnyékos buszmegállóban.

Háromnegyed 9-kor indultunk útnak. Először a Petőfi Sándor, majd az enyhén emelkedő Kossuth Lajos utca út aszfaltját tapostuk. A falu utolsó házát elhagyva a fák között, egy árnyékos kocsiúton folytatódott az emelkedő. De nem örülhettünk sokáig az árnyéknak, mert kb. 800 méter megtétele után kiértünk a Bástya-hegy melletti tisztásra.

Néhány nappal korábban csak messziről láttuk, most elsétáltunk a becskei Szeplőtelen fogantatás templom mellett

Kossuth Lajos út

Kocsiút az erdőben

OKT 18.: Alsópetény – Becske (2020.06.23.)

Márciustól május végéig egy csepp eső sem esett, aztán jött Medárd és meghozta az esőt. Június közepétől szinte minden nap kaptunk az égi áldásból. Időnként csak kellemes nyári zápor formájában, időnként hevesebb zivatarként, de előfordult felhőszakadás is. Június utolsó hetére beköszöntött a nyár, mi pedig bakancsot húztunk és a két fiammal elindultunk, hogy folytassuk a Cserhát megismerését. Arra számítottunk, hogy a februárihoz hasonló terepviszonyok fogadnak majd bennünket...

Negyed hatkor indultunk otthonról, hogy kényelmesen elérjük a Becskéről 7:11-kor Bercelre induló buszt. Munkanap lévén helyenként kisebb dugó lassította a haladásunkat, de így is 7 óra előtt néhány perccel leparkoltunk Becskén, az Ady Endre út szélén. Mivel még tengernyi időnk volt a busz indulásáig, ezért kényelmesen, sétálgatva indultunk el a megálló felé. A kereszteződéshez közeledve megpillantottam, hogy egy Bercelre menő busz áll a megállóban. Gondoltam, hogy korán van még, ez biztosan nem a mi buszunk, de inkább fussunk egy kicsit és szálljunk fel rá, legfeljebb az átszállásnál néhány perccel többet kell várnunk. Jól döntöttünk... Ez volt az a busz, amit kinéztem, csak kicsit korábban érkezett.

A csatlakozó járat már nem tartogatott ehhez hasonló izgalmakat. Bercelről indult, végigjártuk vele a környék összes falvát és negyed 9-kor szálltunk le róla Alsópetényben. Egy, a buszmegállóban várakozó idősebb úr készségesen útbaigazított, hogy merre kell menni a kilátóhoz és merre van a helyi kisbolt. Megköszöntük a segítőkészségét, pecsételtünk a füzetbe, majd elindultunk a Béke utca irányába.

Elindultunk Alsópetényből

Néhány méter után jobbra fordultunk a Béke utcára

Pilisi Kilátások: Kétágú-hegy, Fekete-hegy (2020.05.22.)

Ezzel a rövid túrával sikerült két hosszú történetnek pontot tenni a végére. Az egyik történet 2016-ban kezdődött, egy borongós októberi napon, amikor a piliscsabai vasútállomáson kiszálltunk az autóból és elindultunk a Vörös-hegy felé. A másik történet 3 és fél évvel később, 2020. március 13-án, pénteken este kezdődött. Ekkor jelentették be, hogy a koronavírus járvány miatt kijárási korlátozásokat vezetnek be az országban. Habár egyéni sportolási céllal el lehetett volna menni otthonról, mi azonban jobbnak láttuk megfogadni és betartani a „Maradj otthon!” felhívást. Kezdetben nem volt semmi gond, örültünk, hogy egész nap együtt lehet a család és rengeteg elmaradt munkát lehet bepótolni a ház körül. Egy idő után azonban elkezdett viszketni a talpam. Ehhez az is hozzájárult, hogy a szobaablakokból kinézve a következő látvány tárul a szemem elé:

Kétágú-hegy

Nagy-Gete

OKT 18.: Nógrád – Szendehely (2020.02.01.)

Február elsejére sikerült megszervezni az új év első túráját. Ezúttal a két fiam is mellém szegődött, hogy együtt sétáljunk el Nógrádtól Szendehelyig. Háromnegyed hatkor indultunk otthonról, elvonatoztunk a Nyugati pályaudvarig. Onnan néhány perc várakozás után indultunk tovább Vác felé, ahonnan egy kétkocsis „piroskával” (Bzmot) zötyögtünk tovább és negyed 9 után néhány perccel értünk Nógrádra.

Mire a táska mélyéről előkerestem a fényképezőgépet, addigra a "piroska" már tovaszáguldott