Hosszú tervezgetés és várakozás után, 2017 augusztusában tettük meg az első lépéseket az OKT-n. Az eredeti terv szerint a keleti végpontból, Hollóházáról indulva szerettünk volna két nap alatt Nagyhutáig eljutni, de az időjárás közbeszólt. Csütörtöktől szombatig a nyár talán legmelegebb napjai köszöntöttek ránk, ezért túra helyett inkább más programot szerveztünk azokra a napokra (pl. megnéztük a füzéri várat és a füzérradványi Károlyi-kastélyt). Így is csodálatos dolgokat láttunk, de nem gyűltek az OKT méterek…
 |
| Füzérradványi Károlyi-kastély |
 |
| A Károlyi-kastély kertje |
 |
| Füzér vára |
 |
| A vár más szemszögből |
Vasárnapra végre hűvösebb, de esős időt jósoltak a meteorológusok. Szombat éjszaka esett is rendületlenül, de reggelre elállt és a felhőzet is elkezdett felszakadozni. A reggeli friss előrejelzés már esőmentes időt jósolt, ezért úgy döntöttünk, hogy nekivágunk. Ehhez viszont egy gyors újratervezésre is szükség volt, mert a péntek-szombati túrához kiválasztott buszok természetesen nem közlekedtek vasárnap. A különböző szempontokat figyelembe véve végül a Regéc - Boldogkőváralja szakaszra esett a választásunk.
Elautóztunk Korlát-Vizsoly vmh-ig, ahonnan ment egy busz Regécig. (Vasárnap az volt ez egyetlen busz…) A vasúti megálló mellett nem volt kijelölt parkoló, ezért az út szélén parkoltunk le az autóval. A környék elég elhagyatottnak látszott, az egyetlen épület egy öreg vasúti épület volt. Amíg vártunk a buszra, szóba elegyedtünk az ott lakó idősebb hölggyel. Megnyugtatott, hogy jó helyen lesz az autónk, Morzsi kutyája fog rá vigyázni, amíg mi túrázunk.
Nem kellett sokat várnunk, a busz pontosan érkezett. Hely is bőven volt rajta, a vezetővel együtt összesen kilencen utaztunk vele. Ebből mi voltunk hatan… 20 perc alatt értünk Regécre, ahol az első feladat a pecsét felkutatása volt. Megkérdeztük a velünk egy buszon utazó magányos túrázót, aki csak annyit mondott, hogy régen a csárdában volt a pecsét. De azt már nem árulta el, hogy hol van a csárda és hol van most a pecsét. Végül a buszmegállóval szemben, a Vár Látogatóközpontjában sikerült beütni az első pecsétet az igazolófüzetbe. Annak ellenére, hogy ez a pecsételőpont nem szerepelt a MTSZ hivatalos listáján.
A Látogatóközponttól körülbelül fél óra alatt értünk fel a várba, ami egyben azt is jelentette, hogy felértünk az aznapi szakasz legmagasabb pontjára. A várban hideg, szeles idő fogadott bennünket, de megérte a rövid kitérőt. Egy órát nézelődtünk, mielőtt elindultunk volna Mogyoróska felé.
 |
| Regéc vára |
Jól követhető, enyhén lejtős úton fél óra alatt kényelmesen lesétáltunk a faluba. Mire odaértünk, a nap is kisütött. Végigsétáltunk a kis falu hangulatos főutcáján, majd a falu végén ismét erdei ösvényen folytattuk az utunkat. Itt találkoztunk először az Arka-patakkal. Egy helyen kicsit elbújtak a jelzések, de gond nélkül megoldottuk a helyzetet. Rövid erdei séta után egy mezőre értünk, ahol egy tehéncsorda kellős közepén találtuk magunkat. Jelzést nem láttunk, de az út közepén heverésző csordás készségesen megmutatta, hogy merre kell továbbmenni.
Nem sokkal később találkoztunk egy kisebb csoporttal, akik ránk ijesztettek, hogy hosszú, nehéz és unalmas terep vár ránk a folytatásban. Ezzel szemben viszont vadregényes erdei úton, többszöri patakátkeléssel színesített, jól jelzett úton haladtunk másfél órán keresztül, egészen Arkáig.
 |
| Mogyoróska és Arka között 1. |
 |
| Mogyoróska és Arka között 2. |
Mielőtt beértünk a faluba, egy dióültetvény mellett még tartottunk egy rövid uzsonnaszünetet. Arka nagyon aranyos, rendezett falu. Itt már kezdtek mutatkozni a fáradtság jelei a csapat fiatalabb tagjainál, de egy gyors ivás és kulacstöltés egy kék kútnál segített átlendülni a holtponton. A faluból kiérve sem kellett elbúcsúznunk a pataktól, a partján futó, hangulatos erdei műúton sétáltunk tovább Boldogkőváraljáig. Ezen a szakaszon már valóban kezdett fáradni és csüggedni a csapat, az útmenti sziklás hegyoldal látványa sem hozta őket lázba és egyre gyakrabban hangzott el a "Messze vagyunk még?” kérdés is. A Boldogkőváralja kezdetét jelző táblának mindenki megörült, készült is egy nyelvlógatós fénykép. De a fekete leves még csak ezután következett, mert a pecsét (a vasútállomáson) onnan még kb. 3 km-re volt, végig műúton. Meg sem tudtam számolni, hányszor hangzott el a "Hol van már az a nyamvadt pecsét?" kérdés, de végül csak megtaláltuk.
 |
| Boldogkő vára |
Pecsételés után már csak 2 km-et kellett (volna) megtenni, hogy visszaérjünk az autóhoz. A hátunk mögött hagyott több, mint 18 km miatt viszont a családi kupaktanács úgy döntött, hogy ezt az utat már egyedül teszem meg, a többiek azalatt kipihenik a nap fáradalmait a megálló "kényelmes" padján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése